Az amerikai kontinens 34 országának állam- és kormányfői vasárnap a kanadai Québecben aláírták a csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatot. A dokumentum megfogalmazza azt a célkitűzést, hogy a tengerentúli demokráciák 2005-ig megteremtik a vámoktól és egyéb kereskedelmi akadályoktól mentes amerikai szabadkereskedelmi övezetet. Az egyezmény értelmében már jövő májusban hozzálátnak a kereskedelmet akadályozó korlátok lebontásához, hogy aztán 2005 végéig a jelenleg az USA-t, Kanadát és Mexikót egyesítő közös piacot (NAFTA) nyolcszázmilliós gazdasági közösséggé alakítsák át. Az új térség nem titkolt célja, hogy az Európai Unióval szálljon versenybe.
Globalizációellenes megmozdulások
A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) 1999 novemberi, Seattleben megtartott konferencia óta a globalizáció elleni radikális tüntetések menetrendszerűvé váltak. A kanadai csúcson a vasárnapi utcai megmozdulásai során őrizetbe vettekkel együtt összesen mintegy 430-ra emelkedett azok száma, akiket a pénteki tanácskozáskezdő nap óta hosszabb-rövidebb időre rendbontás miatt őrizetbe vettek.
A tüntetők úgy vélik, hogy a kereskedelmi korlátok lebontása nyomán nőni fog a környezetszennyezés, és sérelem éri az emberi és munkajogokat. A csúcstalálkozó vezetői gazdasági fellendülést és stabilitást várnak a szabadkereskedelmi egyezménytől.
Ellentmondó nyilatkozatok
A csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatón George W. Bush amerikai elnök „nagyon sikeresnek értékelte” az elért eredményeket. A konferencián Vicente Fox mexikói elnök ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lehetséges harmonikus gazdasági fejlődés, amíg a térség országainak jelentős részét szegénység sújtja. Cardoso brazil elnök kifejtette: a szabad kereskedelem nem teheti tönkre a gyengébb gazdaságokat. A latin-amerikai országokban erős a félelem, hogy az amerikai elnök által szorgalmazott jövőkép egyedül az északi (NAFTA) társaságok érdekeit szolgálja majd.
Bush beszédében és a különböző államcsoportok vezetőivel való találkozóin a NAFTA eddigi eredményeivel érvelt a szabad kereskedelem mellett. Kijelentette, hogy a gazdasági együttműködés feltétele a megfelelő munkafeltételek megteremtése a tagállamokban. Az USA-ban a Demokrata Párt és a szakszervezetek azt követelik hogy zárják ki az együttműködésből azokat az államokat, ahol tilos a dolgozók szervezkedése, és elképesztően alacsony bérekért dolgoztatják őket.
A másik követelés az emberi jogok betartatása. A québeci csúcson megállapodtak az úgynevezett „demokrácia záradékban”. Ez azt jelenti, hogy a majdani övezetből kizárja magát az az ország, ahol nem szabad választásokon alapuló parlamenti rendszer van. A demokrácia hiányával indokolták Kuba kizárását is. Bush a „szabadság nyugati féltekét” hirdette meg.
Itt is, ott is tünetettekA kétnapos tárgyalás Malmőben sem volt erőszakmentes. Úgy tűnik az antiglobalizációs szervezetek minden adandó alkalmat megragadnak, hogy hangot adjanak elégedetlenségüknek. A tanácstermekben zajló témák fontosságát pedig önkénytelenül is aszerint kezdik mérni, hogy hány tüntetőt tartóztattak le a rendfenntartó erők. A kanadai csúcs valamivel több mint 400 őrizetbevettjével szemben Svédországban 225 tüntetőt állítottak elő.
Az EU is tárgyalt
Az Európai Unió soros svéd elnökségének kezdeményezésére a hét végén Malmőben vitatták meg a tagjelöltek előtt álló gazdaságpolitikai kihívásokat és a pénzügyi stabilitással kapcsolatos kérdéseket a 28 érintett ország pénzügyminiszterei és jegybankelnökei. A körön belül lévők üzenetének summázata az volt, hogy a tagjelölteknek komolyan kell venniük a maastrichti feltételeket, különben a Nizzában kialkudott 2004-es csatlakozási dátum későbbi időpontra csúszhat. Ennek fényében nem csoda, hogy az unió határozottan elzárkózott a csatlakozás gazdaságpolitikai feltételeinek lazítása elől.
Az unió szemmel láthatóan nem kíván a nyakába venni újabb, a tagjelöltek gazdasági gyengeségéből származó problémákat, ehelyett erőit a szerkezeti reformok mielőbbi levezénylésre koncentrálja. Az amerikai kontinensen 2005 végére összeálló szabadkereskedelmi övezet 800 millió fős piaca az eddiginél is komolyabb kihívást jelent majd a csupán 380 millió lakost számláló EU-nak. Az unióhoz 2004-ben csatlakozni vágyó hét tagjelölt ebben a versenyben csak akkor igazán értékes a tizenötök számára, ha gazdasági többletet képes előállítani.
