1982. május 11. első látásra csak egy átlagos nap volt a magyarok jó része számára, a magyar műrepülő-válogatott tagjainak, azok segítőinek, illetve a családtagoknak azonban örökre megváltoztatta az életét, hiszen ezen a kedden történt a hazai repülés legsúlyosabb, kilenc halálos áldozatot követelő tragédiája, ami hosszú évekkel visszavetette a sportág fejlődését.
A hazai műrepülést akkor összefogó Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) ernyője alá tartozó csapat a budaörsi repülőtéren gyűlt össze, ahol úgy döntöttek, hogy a gyakorlásra alkalmatlan idő miatt inkább átrepülnek Dunakeszire, és elhozzák a néhány nappal korábbi verseny után otthagyott gépeket.
Rövidesen mind be is szálltak a néhány lépésnyire álló, ilyen utakhoz is használt kétfedelű Antonov–2TP-be, azaz Ancsába – leszámítva az akkor mindössze huszonöt éves, a válogatott keretébe mindössze öt hónappal korábban bekerülő Besenyei Pétert, akinek a repülőtér parancsnoka, Gulyás Ferenc odakiáltotta:
Nem mész te sehová!
Rövidesen kiderült, hogy ez a tiltás mentette meg az életét.
