Az amerikai Pew Research által végzett, a világ 25 országát vizsgáló kutatás három nagy területet azonosít, melyekhez a legtöbb válaszadó a nemzeti büszkeségét köti:
- a társadalom és a nép jellemzőihez,
- a kultúrához és az életmódhoz,
- valamint a politikai-gazdasági berendezkedéshez.
Miközben sok helyen – így például Argentínában, Ausztráliában, Kanadában és Japánban – a polgárok elsősorban honfitársaik jó tulajdonságaira hivatkoztak, más országokban a diverzitás, a gazdag kulturális örökség vagy épp az életminőség áll a büszkeség középpontjában.
A kulturális és történelmi örökség szintén kiemelt elem: Olaszország, Franciaország és Mexikó esetében a válaszadók nagy arányban említik a művészeteket, a hagyományokat, a gasztronómiát és az épített örökséget. Görögországban különösen erős a történelemhez való kötődés, ott az ókori civilizáció és az elődök hősiessége a legfontosabb nemzeti büszkeségforrás. Ausztráliában a lifestyle, a „jó élet” és az életminőség kerül előtérbe, míg másoknál (Franciaország, Olaszország, Spanyolország) a konyha és a gasztronómiai hagyományok játszanak nagy szerepet.
A magas jövedelmű országok közül többen – különösen Svédország és Németország – a politikai rendszerüket, a demokrácia működését, a transzparenciát és az intézmények stabilitását tartják a legfontosabbnak. Másutt (Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia) a szabadságjogok jelentik a nemzeti identitás egyik kulcselemét. Több országban megjelenik a gazdasági teljesítmény mint büszkeségforrás (Németország, Indonézia), illetve a jóléti szolgáltatások – Svédországban és Dél-Afrikában különösen hangsúlyosak az egészségügyi és szociális rendszerek.
A magyar helyzet: eltűnő hagyományos büszkeségforrások
A magyarok körében a nemzeti büszkeség elsősorban két tartalmi pólus köré szerveződik:
