Kedves Olvasó! Mibe, hogy unja már a “A Sziget legdurvább arcai” című, minden hírportál és magazin által az év e hetén kötelező jelleggel ránk zúdított képriportokat! Én legalábbis unom, csinálni is meg nézni is. Ezért úgy döntöttem, idén azokat fotózom, akiket senki más vagy legfeljebb véletlenül, mert például belógnak a háttérbe, miközben az extrém arcokat és a mélyen dekoltált lányokat fényképezik: az Átlagos Embert, Aki Csak Úgy Kiment A Szigetre.
Nem feltétlenül a normcore-ról beszélek, bár az alábbi példák közt akad az is. (A normcore, ha valaki nem tudná, az új őrület, melynek lényege, hogy a hipszterségbe beleunt fiatalok direkt úgy öltöznek, mint a normális emberek, akik például elmentek ügyet intézni a bankba. Ebben a kontextusban a teniszpóló és a flaneling az új szegecses bőrdzseki és a New Balance futócipő az acélbetétes bakancs.) Azokról a névtelen és elfeledett hősökről van szó, akiket egyszerűen nem foglalkoztatott különösebben, hogy mit vegyenek fel, nem akarnak kitűnni, nem akarják előadni magukat. Mondanunk sem kell: ők a leglazább, legmenőbb arcok. Azt pedig ki nem találná, hol fedeztük fel a legnormálisabbakat, akik annyira egyszerűen öltözködnek és viselkednek, hogy az már fáj. (Na jó, kitalálná, beleírtam a címbe.) Lássuk.
Ujjatlan Baltimore Orioles póló, bermuda, hasitasi. Ugye most már mindenki érti, kikről szól ez a cikk?!
Így kell büszkén márkátlan, de a célnak nagyon is megfelelő teniszpólót hordani! Mintha a háttérben, a fotón elképedő lány arckifejezése is a decens úrnak szólna!
Egyszínű póló (Fruit of the Loom?), zsebes bermuda, szandál (szerencsére zokni nélkül) és a legjobb: otthonról hozott szendvics! Létezik ennél normálisabb?
Egy úr éjszaka is úr!
Ő elvileg fellépő, feltűnősködésnek azonban nyoma sincs.
Olcsó kiülős kocsma a belvárosban, írásbeli vizsga után? Nem! Sziget, 2014, a nagyszínpad tövében!
A sör Dreher, az ásványvíz Jana, a szakáll kör, a póló tenisz. Én sem bonyolítottam túl a szerelésem, de ennél az asztalnál szinte szégyelltem magam, annyira magától értetődő az egész.
Mintha csak a Váci utcán sétálgatnának és nem a Placebó fülledt, szexuálisan túlfűtött glamrockját hallgatnák.
Méghogy a mai kiskamaszok így meg úgy! A megszeppentség és a normalitás ilyen cuki kombinációjától azonnal felszívódtak az előítéleteink.
A legnormálisabb arcokat azonban a rabbi standjánál találtuk. Fehér ing, vászonnadrág, baseballsapka – végünk van. El is tettem a kamerát, innentől kezdve úgysem lett volna értelme folytatni.
