A többek között József Attila, Márai Sándor és Krúdy Gyula-díjas mûvész június 11-én kapott értesítést a budai címére a Miniszterelnökség kitüntetési bizottságának titkárától miszerint „a Magyar Köztársaság Miniszterelnökéhez Önt állami kitüntetés adományozására ajánlani kívánja. Kérem – írta a fõosztályvezetõ –, soron kívül szíveskedjék tájékoztatni, hogy a kitüntetést el kívánja-e fogadni. Amennyiben válasza nemleges, az ajánlásra nem kerül sor. Engedje meg, hogy együttmûködését megköszönve a jelöléshez ezúton is gratuláljak.”
„G. B. Shaw jutott eszembe, aki azt mondta, egy díjat nem szabad visszautasítani, úgy kell élni, hogy ne kapj!”– kommentálta Ferdinandy a Népszabadságnak majdnem két hónapos kálváriáját. „Örömmel fogadtam, hogy fáradozásaimat, lám, elismerik itthon. Értesítettem a bizottságot, és telefonon megtudakoltam, pontosan milyen kitüntetést kapok. Mondták, hogy Tisztikeresztet.”
A lapnak az író elmondta, hogy egy hónapig semmi sem történt és miután egy ismerõse biztatására felhívta a bizottságot, õk azt a választ adták, hogy – bár az értesítést a kitüntetésrõl Ferdinandy budai otthonába küldték, és az események ideje alatt is ott tartózkodott – amerikai állampolgár lévén Washingtonban veheti át a díjat. Saját elmondása szerint soha nem járt Washingtonban, a családja Floridában él, de lakott már Franciaországban és hosszabb ideig Puerto Ricoban is, 2000 óta pedig az éve jelentõs részét Magyarországon tölti.
Az augusztus 18-án átadott Tisztikereszt kitüntetettjei között azonban nem szerepelt a neve. „Kaptam egy nagy pofont, gondoltam, mehetünk tovább.” – meséli. Azonban az ügy újabb fordulatot vett augusztus 20-a után: megint megkeresték a minisztériumból és egy lemondott idõpont után hétfõn reggel 11 órakor végre átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét.
Fotó: Kovács Attila / MTI
„Amikor hétfõn reggel tizenegykor beléptem a Nemzeti Erõforrás Minisztériumba a fel voltam készülve a legrosszabbakra, hátha még nekem rontanak, ezért is vittem magammal az öcsémet erõsítésnek, de a végén minden jóra fordult.” – viccelõdött lapunknak kitüntetése körülményeirõl Ferdinandy György. „Nem maradt bennem semmi tüske az elmúlt két hónap után; aki egész életében rumot iszogatott a trópusokon nagyon békés ember tud lenni.” A díjat Szõcs Géza kultúráért felelõs államtitkár személyesen adta át és bár nem a többi kitüntetettel együtt, de azért jó hangulatban telt a ceremónia.
„Õ is irodalmár, volt mirõl beszélgetni, a ceremónia után megittunk közösen egy üveg pezsgõt, lévén a minisztériumban is hozzám hasonló emberek vannak, akik villamoson járnak haza.” Az államtitkár elnézést kért a „bakiért”, amit elmondása szerint nem is õk, hanem a Külügyminisztérium emberei követtek el, akkor, amikor az írót arra kérték, hogy Washingtonban vegye át a kitüntetését.
„A Magyar Köztársaság Tisztikeresztje nem irodalmi elismerés, nem az írónak, hanem az embernek szó,l és a nemzet elismerése, éppen ezért megtiszteltetés.” – mondta az fn.hu-nak Ferdinandy. Arra a kérdésre, hogy mit is gondol a világjárt 56-os emigráns író az elmúlt hónap viszontagságairól csak ennyit mondott: „Az, hogy milyen az ország, azt szerintem nem kell részleteznem, de mennyi érdekes, jó emberrel találkozik az ember nap, mint nap! Ezek a találkozások azok, amik mindezt feledtetik velem.”
