“Nemzetközi kémbanda egy zeneműkiadó impresszárióinak álcázza tagjait, hogy megszerezze egy fontos lézertanulmány tervrajzait, melyek Tokaji, az operettszínház számlaellenőrének belégjei közé kerültek.” Egy ilyen mondat jellemzően egy 70-es évekbeli magyar vígjáték történetének első mondata, és tényleg, a Fuss, hogy utolérjenek a jól ismert krimivígjátékok sorába illeszkedik. Műfaji filmeket alig, paródiákat viszont szerettünk csinálni a szocializmusban, a nyilvánvaló tudathasadás mellett azt is mutatja ez a tény, mennyire komolyan vehető hely Magyarország. Pécsi Sándor, Bodrogi Gyula, Zalatnay Sarolta, Sunyovszky Szilvia, s a sunyi-rókalelkű idegen örök szerepében Bárdy György. 20:05, m1.
Akkor jöjjön egy műfaji film a brit iskolából, abból az időből, amikor a kisrealista történetek szürreális ábrázolása volt épp divatban Mike Leigh után szabadon – 2004-es a Sírhely kilátással, egy “kisember megöregszik, de/ezért azt gondolja, eljött az ideje”-típusú darab Alfred Molinával és Brenda Blethynnel, no meg az ekkoriban csakis papagájfrizurával kamera elé lépő Christophen Walkennel és az épp szőkén scarlettjohanssonos Naomi Wattsszal. Na, maguk szerint tényleg eljön a kisember ideje? 21:00, Duna TV.
A műfaji filmekről szólván nem is lehetne témába vágóbb film a Kill Bill 2.-nél. Tarantino életműve ugyanis nem más, mint a műfaji filmek előtti főhajtás, azokkal való játék. Van benne a paródiából is, de mennyire más ez a hozzáállás, mint a szocialista paródiák igénytelenségéé! Az utóbbi ars poetikája ugyanis az kb., hogy “csináljuk meg bénán, úgyis csak paródia”, míg Tarantino épp ellenkezőleg: megcsinálja jobban, mint az eredeti(ek), hogy föléemelkedhessen, átértelmezhesse, s egyben megadja neki a (vég?)tiszteletet is. Aki ebben az univerzumban kiismeri magát, odáig van Tarantinóért, aki nem, modorosságtobzódásként éli meg a filmet. Ön hova tartozik? 21:20, Cool.
És ezzel még korántsincs vége. Érkezik ugyanis az ember és szerep egymásra utaltságát és vonatkoztatását egyik legtökéletesebben példázó film, a Terminátor. A Skynetnek valamikor mostanában kellett volna önálló életre kelni, s alkotója, az ember ellen fordulnia (aki egyébként köszöni szépen, de elég jó hatásfokkal tud maga ellen fellépni), hogy 2029-ből aztán visszaküldjön az időben egy későbbiekben kaliforniai kormányzóként is ismert robotot. Időutazás, kőkemény amerikai harci gép, Ronald Reagen állítólag egy kis Terminator-figurával aludt a kormányülések alatt… 21:55, Viasat3.
És akkor körbe is ér a dolog: az amerikai politikában Reagen kezdte el a filmek felől megközelíteni a valóságot, de a legkeményebb cowboyok egyike épp az apa legfőbb ellensége kiiktatását elérő, tökös fickó, aki bár beszélni nem tudott, lecsapott: George W. Bush maga beszél élete egyik legnehezebb napjáról (nem az angol szóbeli érettségiről, hanem) 2001. szeptember 11-éről, amikor az USA-t Pearl Harbour-szerű támadás érte, csak mivel a hadsereg láthatatlan volt, két ország is háborúba került miatta. George W. Bush: Szeptember 11-e az elnök szemével, 22:00, National Geographic.