Ráfizet a lelketlen spórolásra Budapest

A sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekekkel foglalkozó intézmények éppen azért jöttek létre, mert a normál közoktatás nem tudott mit kezdeni a hiperaktív, a dyslexiás, az autista, a tanulási-, a magatartászavarokkal küzdő vagy más különleges bánásmódot igénylő gyerekekkel – magyarázza az fn.hu kérdésére Perlusz Andrea. A szakember hozzáteszi, e diákok megfelelő neveléséhez természetesen többletráfordításokra, több pedagógusra, gyógypedagógusra, fejlesztőre és megfelelő környezetre van szükség.

Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának főiskolai tanára úgy véli, a Fővárosi Közgyűlés szerdai lépése – amellyel egy kicsit ugyan korrigálta, de lényegében jóváhagyta az SNI-gyerekek nevelését felvállaló alapítványok támogatásának megfelezéséről szóló márciusi határozatot – átgondolatlan, rövid távú gondolkodásra utal. Mert bár lehet, hogy most „drága” az SNI-gyerekek nevelése, de hosszabb távon megtérül, hiszen jó estben úgy kerülhetnek ki a munkaerőpiacra, hogy van valamilyen ott hasznosítható képzettségük. Ezek nélkül az intézmények nélkül erre szinte semmi esélyük nincs. „Vajon tudják-e a döntéshozók, hogy hosszabb távon nekik kell megoldaniuk majd a döntésükből fakadó súlyos szociális problémákat, amelyek ráadásul sokkal többe fognak kerülni, mint a mostani spórolás?” – teszi fel a kérdést Perlusz Andrea.

Több millió embert érint

Egyetért mindezzel egy lapunk által megkérdezett – autista gyermekeket nevelő – közgazdász szülő is. „Az állam igazából öngólt rúg az ilyen intézkedésekkel. Ha ellehetetlenítik ezeket az intézményeket, azon többet veszít, mint amit rövid távon nyer. Munkahelyek esnek ki, családok mennek tönkre, s emiatt több szociális kiadása lesz a büdzsének. Csak a fogyatékosok 600 ezren vannak az országban, a családjaikon keresztül több millió embert érinthet, ha mindenütt bezárnak ezek az iskolák” – mondta. A közgazdaságilag hibás intézkedés emellett a politika társadalmi érzékenységéről is bizonyítványt állít ki.

Az fn.hu által megkérdezett – a döntésben érintett – iskolák mindegyike arról számolt be, hogy már eddig is kész csoda volt, hogy működni tudtak, és nem csökkenteni, hanem növelni kellett volna a működésükre szánt költségeket. Többen azt mondták, hogy létük komoly veszélybe került, hiszen a szülőktől – bár jogilag megtehetné egy alapítványi iskola – nem kérhetnek tandíjat, mert azok nincsenek olyan helyzetben, hogy meg tudják fizetni.

Minden magyar iskola megkapja a gyermekek után járó központi állami normatívát, ami az SNI-gyerekek után (különböző szempontok szerint differenciáltan) emelt összegű, de ez nem elég az iskolafenntartásra. Ezért az önkormányzatok kiegészítik a forrásokat. A nem önkormányzati fenntartású iskoláknál ez a kiegészítő normatíva különbözőképpen „jön össze”. Az egyházi iskolák biztos helyzetben vannak, az államtól kapják meg ezt az összeget (a kiegészítő normatívák országos átlagát), az alapítványi, magániskolák azonban nem kapnak ilyen pluszpénzt. Igaz, szedhetnek tandíjat, ha tudnak.

Mennyit spórol a főváros a fogyatékosokon?

A mostani döntés alanyai (27 fővárosi alapítvány) egy 1997-es szerződés értelmében Budapesttől kapnak a pluszfeladataikra gyerekenként havi 40 ezer forintot. Ezt az összeget a márciusi határozat szeptembertől megfelezi. Így – a tervek szerint – havonta a főváros megspórol az 1121 érintett „fogyatékos” gyerekeken 23 milliót. A szerdai határozat ezt tíz százalékkal megemelte, így az eddigi 46 helyett összesen 28 millióval – a betegségtípusokhoz differenciáltan rendelt összegekkel – támogatja ezeket a szervezeteket. Másik oldalról nézve: 18 millióval megvágja a támogatásukat.

Fotó: Balázs Attila / MTI

Ha bezárnak ezek a speciális igényeket kielégítő iskolák, akkor az odajáró gyerekek egy részét elhelyezik a „normál” közoktatásban. Talán egy-két eredményesen integráló iskolában van esélye némelyiküknek helyt állni, de a többség a szakemberek szerint hamarosan kihull a rendszerből. (Hiszen épp ezért alakultak annak idején ezek az iskolák.) A legtöbb hagyományos iskolában sem szándék, sem tudás, sem a megfelelő feltételek nincsenek meg egy-egy SNI-gyerek neveléséhez. Az egyik intézményvezető úgy fogalmazott, hogy az iskola bezárása után a gyerekek süllyesztőbe kerülnek. Lehetséges forgatókönyv, hogy magántanulóvá válnak, de ehhez minimum egy szülőnek le otthon kell lenni a gyerekekkel. Ha a csökkentett források ellenére tovább működnek a speciális iskolák, akkor pedig a szakmai munka rovására mehet a drasztikus elvonás.

Az eredeti összeg sem elég: csökkentsük még tovább

Érdekes, hogy a részletes előterjesztés szerint az iskolák szakmai hozzáértését nem vitatja a főváros. Az általuk lefolytatott vizsgálat szerint az érintett intézmények jogszerűen és költséghatékonyan működnek. Azt is elismerik, hogy az iskolákra szükség van, mert a fővárost törvény kötelezi a nevelési támogatásra, ha pedig nem a jelenlegi módon, alapítványokkal kötött közszolgálati szerződéssel oldanák meg a finanszírozást, akkor hat saját iskolát kellene fölállítaniuk, amelyeknek a létrehozása és a működtetése is költségesebb lenne a jelenlegi rendszernél.

Az előterjesztés a 40 ezer forintos havi gyerekenkénti támogatásról szólva elismeri, hogy „az árak emelkedése miatt ez az összeg nem fedezi már a tényleges költségeket”. Ezért aztán végül 25 ezerre csökkentették a támogatást. Igaz, hozzáteszik a jó hírt is: „Az intézmény a tervezéskor tudja, hogy milyen összeggel számolhat.”