Kényelmes helyzetbe hozta a jegybankot az, hogy az államháztartási hiány augusztusban a piaci várakozások felett alakult, s ezzel az MNB korábban pesszimistának tűnő prognózisa látszik igazolódni éves szinten is: a GDP-arányos deficit 5,4 százalékos értékét ma már elfogadja a piac is. Infláció tekintetében is jó jósnak tűnik a jegybank, összességében tehát szinte semmi sem indokolta volna a mostani csökkentést.
A „szinte” szócska azonban nem kikerülhető: a kamat témakör teljesen más megközelítésében felmerülhet az a kérdés, hogy ha a külföldi befektetők lelkesen hordják ide a pénzüket rövid távra befektetni, nem tennék-e meg ezt fél, vagy akár egy teljes százalékponttal alacsonyabb kínálat esetén is. A választ egyelőre senki sem tudja, azon viszont nem lepődhetünk meg, hogy a külföldi befektetési bankok óvják a jegybankot az elsietett kamatvágástól. Amit ők nyernek, azt viszont az ország fizeti.
Noha a jegybank vélekedése a sorrendről egyértelmű – először jöjjön a fiskális szigor meg a csökkenő deficit, s majd csak utána következhet a költségvetésnek szintén segítő kamatvágás -, akad egy tényező, amely kissé előbbre hozhatja a kamatvágásokat: ez a forint erősödése.
A szakértők ma arra számítanak, hogy az év végéig fél százalékpontos kamatcsökkentés következhet be, így az évet 10,5 százalékos jegybanki alapkamattal búcsúztatjuk majd. Egyelőre a jegybank nem adta jelét, hogy a forinterősödés zavarná, de a 245-ös szintnél sok piaci szereplő véleménye szerint is belépünk a kritikus zónába, 5 forintra megközelítve az intervenciós sáv erős szélét. Tavasszal a 12,5 százalékon tetőző alapkamat első csökkentésében komoly szerepet játszott az, hogy a forint erősödni kezdett. Könnyen elképzelhető, hogy valutánk további izmosodása felett már nem tud majd szemet hunyni az MNB.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
