Egy jó nevű budapesti gimnázium nyelvi tagozatos végzősei közül decemberben mindössze egy diák akart külföldön tanulni. Amint a kormány bejelentette az államilag támogatott keretszámok szűkítését és a tandíjak mértékét, hirtelen nyolc társa is inkább az angol, svájci finn, és főleg – a tandíjmentes – osztrák egyetemeket célozza meg. Egy másik, lapunk által megkérdezett, sporttagozatos gimnázium negyedikesei szintén külföldi felsőoktatási intézményekbe próbálnak – sportösztöndíjjal – bekerülni.
Mint korábban írtuk, egy „jó közepes” budapesti, és egy ebből a szempontból hasonló vidéki gimnázium, leginkább alsó középosztálybéli diákjai is kénytelenek voltak megváltoztatni továbbtanulási elképzeléseiket, letettek a felsőoktatási céljaikról, s e helyett – a számukra ingyenesen elérhető – OKJ-s szakmák kitanulása mellett döntöttek. E szegényebb diákok közül nagyon kevesen mernek diákhitelt felvenni akkor, amikor a családjuk amúgy is a devizahitel csapdájában vergődik. A diákok felhívták arra is a figyelmet, amiről mostanában kevesebb szó esik, hogy a tandíj mellett súlyos összegekbe kerülnek az egyetemi tanulmányok (albérlet vagy kollégium, tankönyvek, taneszközök, utazás, egyéb megélhetési terhek). Több száz diák céloz meg ezenkívül határon túli magyar egyetemeket.
Fotó: MTI / Rosta Tibor
Baltával faragtak
A felsőoktatási jelentkezési számok drasztikus visszaesését minden felsőoktatási szakértő előre jelezte. A rektori konferencia többször hangoztatta például, hogy nem lehet egy rendszert egyik évről a másikra 25 százalékosnál nagyobb változásnak kitenni. Az oktatási államtitkárság (állítólag a miniszterelnök személyes végső döntése nyomán) három héttel a jelentkezési határidő előtt hozta nyilvánosságra, hogy mintegy 40 százalékkal csökkenti az államilag finanszírozott keretszámokat. Ez a csökkentés egyes – főleg a jogász és a közgazdász – szakokat egyenesen ellehetetlenít. Közben a „röghöz kötés” részletei is világossá váltak, az állami ösztöndíjasoknak hallgatói szerződést kell kötniük, amelynek értelmében vállalják, hogy a képzési idejük kétszeresét „ledolgozzák” Magyarországon a diploma megszerzése utáni 20 éven belül.
Múlt héten a parlamentben még Hofmann Rózsa büszkén jelentette ki, hogy a családok megértették a kormány szándékait, és az előzetes adatok alapján nagyjából annyian adták be a jelentkezéseket, mint a megelőző években. Optimizmusát a korábbi kormánypárti ellenfél, Pokorni Zoltán is megerősítette. Az államtitkár ezután kiutazott Brüsszelbe, és Andrulla Vasziliu oktatási EU-biztosnak is arról számolt be, hogy az új szabályozások nem fognak senkit eltántorítani a felsőoktatástól, és tartani tudja az ország a vállalt uniós stratégiai célokat, azaz, hogy 2020-ra a fiatal diplomások aránya eléri az adott korcsoport 30,3 százalékát. (A vállalás egyébként nem túl „gáláns”, a legtöbb ország 40 százalékot vállalt.)
141-ről 109-re
A múlt hétfőn ígértekhez képest kicsit kéve, e hét első napján jött a hidegzuhany. Az Oktatási Hivatal adatai szerint a tavalyi és azelőtti 141 ezer helyett mindössze 109 ezren adták be a jelentkezésüket. A rendszer már a startvonalnál „elvesztett” tehát 32 ezer (ennyi, mondjuk Gyula vagy Esztergom összlakossága) potenciális hallgatójelöltet. Pedig most csak a jelentkezési szándékot kellett kinyilvánítani, illetve a 9 ezer forintos díjat befizetni. Az igazi döntési helyzet nyáron vár a diákokra, szüleikre, amikor kézhez kapják a felvételt megerősítő vagy éppen elutasító levelet. Az előbbi esetben azt kell eldönteniük, hogy megéri-e nekik leszerződni az állammal a „röghöz kötésről”, az utóbbi esetben pedig, hogy vállalják-e a tandíjat (féltandíjat), és a diákhitelt. Várhatóan sokan lesznek, akik súlyos pénzekért nem tudják vagy nem akarják majd felvállalni a tanulmányaikat.
Egyelőre nem lehet tudni, honnan jött ki az a bizonyos 32 ezer „eltűnt diák”. Idén 87 ezren fognak érettségizni, a felvételizők döntő hányada e csoportból kerül ki minden évben, s nyilván – lásd a lapunk által megkérdezett gimnazistákat – itt kell keresni az új helyzet miatt visszarettenteket is. Vannak, akiket az előző években nem vettek fel, s most újra próbálkoznak. E felvételizők nyilván javítani próbálnak az érettségi jegyeiken, tehát őket is beszámíthatjuk a 87 ezer matúrázó közé. A már most is a felsőoktatásban lévő hallgatók közül is próbálnak sokan szakot váltani vagy új szakot felvenni, illetve a másod-, harmaddiplomára is több ezren hajtanak. E csoportokat is elbizonytalaníthatta a kormányzat.
Semmi sem biztos, csak a balta
Pontos adatokat egyelőre nem tudunk mondani arról, hogy kiket rettentett el leginkább a kormány – magyarázta Varga Júlia közgazdász-oktatáskutató –, azt sem lehet megjósolni, milyen hatása lesz a kormány „baltával elvégzett” rendszerátalakításának. Most mindenki azt pórbálja kitalálni, milyen egyéni stratégiát válasszon az új helyzetben, ez kiváltképp az eredetileg jogi és gazdasági képzésekre aspirálóknak okozhat fejtörést.
Varga szerint elképzelhető, hogy van egy réteg, aki kivár egy évet, hátha „normalizálódnak a viszonyok”, és biztos, hogy van olyan, aki végleg felhagy a felsőoktatási terveivel. A közgazdász azt vélelmezi, hogy a szegényebb családokból kikerülők mondtak le a jelentkezésről, mert ők eleve kisebb kockázatot vállalnak a hosszú távú stratégiai döntésekben, hiszen kudarc esetén nagyobbat bukhatnak.
