Amerikai és kanadai kutatók tanulmányukban kimutatták, hogy 100 nő közül, akinek a mellrák korai stádiumában történő felfedezése után közvetlenül mindkét emlőjét eltávolították, 87 húsz évvel később is életben volt, míg az egyik emlő eltávolítása mellett döntők közül csupán 66. A nők 0,2 százalékánál figyelhető meg a BRCA1 és BRCA2 géneknek az első emlődaganat kockázatát 60-ról 70 százalékra növelő és a második daganat megjelenését elősegítő mutációja.
A mutációk megléte miatt egyre több nő dönt úgy, hogy megelőzésképpen eltávolíttatja mellét. Így tett tavaly Angelina Jolie amerikai színésznő is, akinek a műtét idején nem volt emlődaganata. A második megbetegedés elkerülése érdekében minden második mellrákra hajlamos amerikai nő dönt a kettős melleltávolítás mellett, miután emlőrákot állapítottak meg nála, de eddig még nem ismerték, milyen hatása van a kettős melleltávolításnak a halálozás kockázatára.
“Arra a következtetésre jutottunk, hogy azoknál a nőknél, akiknél jelen van a BRCA1 és BRCA2 gén mutációja, az emlőrák korai stádiumában elsődleges kezelésként célszerű javasolni a kettős melleltávolítást” – írták a kutatók a British Medical Journal (BMJ) című szakfolyóiratban.
A 1975 és 2009 között végzett kutatásban 390 nő vett részt, akik közül 44 esett át kettős melleltávolításon közvetlenül a rák diagnosztizálása után, míg a többi 346 először csak az egyik emlő eltávolítása mellett döntött. Ez utóbbiak közül 137-nek kellett később a másik mellét is eltávolítani. A betegség megállapítását követő húsz évben összesen 79 nő halt meg, tizennyolcan az első, 61-en pedig a második csoportból.
A kutatók szerint a második évtizedben nyilvánvalóbb volt a kettős melleltávolítás előnye: a halálesetek többsége azoknál a nőknél következett be, akik másodszor is megbetegedtek emlődaganatban.