Az Indiai-óceánon történt 2004-es földrengés és tengeri szökőár 20. évfordulója alkalmából egy brit nő felidézte, miként élte túl a 230 ezer ember életét követelő tragédiát – írja a Mirror.
Lou Harrand és férje, Greg a nászútjukat töltötték Thaiföldön, és eleinte minden úgy haladt, ahogy a nagykönyvben meg van írva: tengerparti napozás, pihenés, búvárkodás, szerelem. Karácsony napján még helyiekkel grilleztek, majd következő nap, kissé másnaposan ébredve észrevették, hogy a bungalójuk megingott, megremegett a fürdőszobájuk ajtaja, de még mit sem sejtve indultak el reggelizni, hogy egy újabb kellemes napot töltsenek az egzotikus országban. Alig egy órával később, mikor a recepción voltak, látták, hogy az emberek rohanni kezdtek, és amint kiléptek az épületből, már mindenhol bokáig ért a víz. A pániktól ők is futásnak eredtek, és a szálloda tetőtere felé vették az irányt, de egy hatalmas árhullám elsodorta a friss házasokat, elszakítva őket egymástól.
Lou Harrand, amíg sodorta a víz, hol arra gondolt, ez hogyan történhet meg vele, hol pedig arra, hogy inkább szándékosan vizet nyel, hiszen előbb vagy utóbb úgyis véget ér az élete. Egy idő után beragadt két szikla közé. Meg sem tudott moccanni. Ekkor még mindig nem érezhették magukat biztonságban, hiszen bármikor jöhetett egy újabb hullám, de végül elkezdett körülöttük apadni a víz.
„Egy újabb szökőártól tartva másodszor is a szálloda lépcsőháza felé vettem az irányt. Ahogy beléptem, a folyosón egy tükörben megpillantottam az arcom – a sérüléseim miatt nem ismertem fel magam. A legfelső emeletre tartva egy német férfi és a barátnője, akik a szobájukban voltak, amikor minden történt, bevittek, és vigyáztak rám. Meséltem nekik a férjemről, és megkérdezték, aggódom-e érte. Azt válaszoltam, ha én jól vagyok, akkor ő is rendben lesz” – emlékszik vissza a jelenleg 51 éves túlélő.
Ahogy kezdett csillapodni a káosz, a férjének a nevét kiáltozták, aki csodával határos módon szintén túlélte a tragédiát, és mindkettőjüket elszállították, megvizsgálták őket és fertőtlenítették a sebeiket.
A röntgenfelvétel kimutatta, hogy eltörtek a bordáim, és össze kellett varrni a karomat, de az adrenalin miatt alig éreztem a fájdalmat. A thai emberek csodálatosak voltak. Elvesztették házaikat és családjukat, de még mindig segíteni akartak
– meséli Harrand.
Másnap a férjével együtt elindultak a reptérre, és Bankok felé vették az irányt, majd a 13 órás repülőút után megérkeztek az Egyesült Királyságba, ahol a nő szülei könnyek között fogadták őket. Habár mentálisan szörnyű élmény volt, és még sokáig kísértette őket ez a nap, szorosabbra fűzte a kapcsolatukat, és megértette velük, hogy nem kell az apróságok miatt aggódniuk, hanem élhetnek teljes életét.
