Az amerikai Sonos meglehetősen rázós évet tudhat maga mögött, ami egyértelműen annak köszönhető, hogy kissé kapkodva dobta piacra az első zajszűrős fejhallgatóját, az általunk is tesztelt Sonos Ace-t. A füles megjelenésekor csak a felhasználók egy jól behatárolható rétegének volt elérhető az összes funkció (ezt azóta már orvosolta a gyártó), de ami ennél is többet rontott a cég renoméján, hogy az eszköz bemutatásával szinte párhuzamosan átalakították a termékeik használatához nélkülözhetetlen okostelefonos alkalmazást.
A szintén kapkodva közzétett nyári frissítés olyan rosszul sikerült, hogy a Sonos-tulajdonosok egyöntetűen hördültek fel miatta, és az elkövetkező hónapokat kénytelen volt azzal tölteni a cég, hogy sűrű bocsánatkérések közepette javítgatta az applikációt, ami okán még az idénre tervezett hardverek kora őszi bemutatóját is el kellett halasztani. A helyzet végül októberre stabilizálódott annyira, hogy leleplezhetővé vált az Arc Ultra soundbar, illetve a negyedik generációs Sub mélynyomó. A hangprojektor novemberben befutott a szerkesztőségünkbe is, így ki tudtuk próbálni, hogy mit tud a négy évvel ezelőtt debütált Sonos Arc továbbfejlesztett utódja.
Sonos Arc Ultra soundbar
A hangprojektor egy méretes dobozban érkezett, ami nem meglepő annak fényében, hogy maga az eszköz 75 milliméter magas, 1178 milliméter széles és 110,6 milliméter mély. Konkrétan kitölt egy 55 hüvelykes tévé előtti helyet, a belbecsről pedig már az is tanúskodik, hogy 5,9 kilogrammos súlyról beszélhetünk. Ami a formát illeti, az nem nagyon változott az elődhöz képest: hengeres testet kapunk, aminek a hátán van egy „panel” – ennek a tetején kaptak helyet az állapotjelző LED-ek, illetve az érintésérzékeny vezérlés, leghátul pedig egy eARC kompatibilis csatlakozó várja a felhasználókat, méghozzá egy Ethernet port és két gomb társaságában.
Utóbbiak közül az egyik a (hangvezérléshez nélkülözhetetlen) mikrofont kapcsolja ki és be, míg a másik a Bluetooth-párosítást aktiválja. Itt érdemes megjegyezni, hogy a soundbar akár optikai kábelen is csatlakozhat a tévéhez, ugyanakkor ehhez szükséges egy optikai/HDMI átalakító, ami (már) nem része az alapcsomagnak, azt külön kell megvásárolni. Az viszont dicséretes, hogy a Bluetooth már 5.3-as szabvány, a Wi-Fi pedig 6-os, tehát kompatibilis router esetén adott a stabilabb kapcsolat, ami egy alapvetően vezeték nélküli rendszer esetén azért nem kis fegyvertény.
A beüzemelés a Sonos eszközöktől megszokott: le kell tölteni a kapcsolódó okostelefonos alkalmazást, áram alá helyezni az eszközt, majd követni a mobil képernyőjén megjelenő utasításokat, ami során a soundbar például csatlakozik a vezeték nélküli hálózatunkhoz – már amennyiben nem vezetékkel kötjük a routerünkre. Esetünkben a folyamat gond nélkül, nagyjából öt perc alatt lezajlott, és a beállítás végén érdemes azonnal elvégezni a Trueplay hangolást is, ami szintén a telefonunk segítségével méri fel az eszköz otthonául szolgáló helyiség akusztikáját, ehhez igazítva a rendszert a lehető legjobb hangélmény elérése érdekében.
A burkolat alatt nem kevesebb, mint 14 hangsugárzó kapott helyet: hét magas (ebből kettő felfelé szórja a hangot), hat közép és egy Sound Motion mély, amiket tizenöt D-osztályú erősítő egészít ki. A valódi forradalmat ugyanakkor a Sound Motion woofer jelenti, ami az idén négyéves Arc-nál jóval erőteljesebb basszust biztosít. Az érdem részben a holland Mayht céget illeti, amit a Sonos 2022-ben vásárolt fel 100 millió dollárért, és az általuk fejlesztett, először az Arc Ultrában alkalmazott technológia lényege nagyon leegyszerűsítve az, hogy a duálmembrános, négymotoros kialakításnak hála olyan basszust kapunk, amit máshol csak jóval nagyobb, soundbarok esetében már nem igazán használható mérettel lehet elérni.
Tényleg egy új szint
Erről a gyakorlatban is sikerült meggyőződni, és bár kétségtelen, hogy az Arc Ultra nem tud olyan mélyeket produkálni, mint a vállalat bármelyik külön megvásárolható mélynyomója, de a fejlődés jelentős, azonnal hallható az elődjéhez képest, miközben a méretkülönbség valóban csak milliméterekben mérhető.
A 14 hangsugárzó 9.1.4 utas felépítést biztosít (az Arcnál ez még csak 5.0.2 volt), ami soundbar mércével mérve tényleg erőteljes hangélményt eredményez, főleg akkor, ha Dolby Atmos kompatibilis tévére kötve játszunk le ilyen formátummal megtámogatott tartalmakat. A teszt során – többek között – a Disney+-on elérhető Ahsoka ötödik részével (Árnyékharcos) teszteltük a hangprojektort, és a Klónháborúkba visszarepítő epizód nagyszerűen mutatta meg, pontosan mire képes az Arc Ultra.
Ehhez persze szükséges az is, hogy az adott tartalom megfelelően legyen masterelve. Erre jó példa a Stranger Things teljes 4. évada, vagy a Jurassic World: Világuralom, ahol a hatalmas lények lépéseit és üvöltéseit a gyomrunkban is érezhetjük filmezés közben.
A Sonos soundbarja ugyanakkor nemcsak basszusban és a térhatás illúziójának megteremtésében erős, de a teljes képet nézve is kimagasló hangélményt biztosít, legyen szó akár a magas-, akár a középtartományokról, vagy az énekhangokról. A finom részleteket csodásan kihallani, tiszta hangzást kapunk, és ha azon kevesek közé tartozunk, akik az Apple Music szolgáltatást preferálják, akkor egészen új élményként hallgathatók újra a Dolby Atmos formátumban újrakevert kedvenceink. A Diana Ross-féle I’m Coming Out tökéletes példa erre: nemcsak a hangszerek iránya lőhető be pontosan, de csodásan is szólalnak meg, az énekesnő kristálytiszta hangjáról nem is beszélve. Szó szerint libabőrös élmény.
Tovább is van, mondjam még?
Ha pedig már emberi hang, érdemes kiemelni, hogy a Sonos-féle Speech Enhancement még sosem működött olyan jól, mint itt. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy a filmek/sorozatok párbeszédei még akkor is kristálytisztán hallatszódjanak, mikor a szemünk előtt zajló események ezt nem feltétlenül teszik lehetővé.
Jó példa erre az emlegetett Stranger Things negyedik évad, ahol az 5. epizódban a karakterek egy ősöreg repülőn kommunikálnak egymással, és a zajok ellenére is tökéletesen hallhatók a dialógusok. Az már csak bónusz, hogy a Sonos alkalmazás EQ beálltásai alatt a saját szánk (azaz fülünk) íze szerint állíthatjuk a beszéd „tisztaságát”.
Emellé jön még ugye az is, hogy sok korábbi Sonos termékkel ellentétben az Arc Ultra már nemcsak wifi kapcsolaton át használható, de hagyományosabb Bluetooth-hangszóróként is, az Apple felhasználóknak adott az AirPlay 2 támogatás, és nem szabad elfeledkezni a saját ökoszisztémán belüli kompatibilitásról sem.
Természetesen használható multiroom rendszerben más Sonos termékekkel, azaz több helyiségben, több eszközön szólhat párhuzamosan, késleltetés nélkül ugyanaz a zene, illetve a hangprojektorunk vezeték nélkül bővíthető. Egyszerűen csatlakoztatható hozzá mélynyomó (Sub Mini vagy az új Sub 4), továbbá párosítható oldalsugárzókkal (Era 100, Era 300, de jók ide az IKEA-féle Smyfonisk eszközök is) a lehető legjobb térhatás érdekében. Összeköthető továbbá az idén debütált Ace fülessel is, azaz a térhatású hang egyetlen gombnyomással átjátszható a fejhallgatóra, ha nem akarjuk a filmek vagy a videójátékok zajaival zavarni a családtagjainkat (vagy esetleg a szomszédokat).
És ez még nem minden, hiszen az elődeihez hasonlóan az Arc Ultra okoshangszóró is, futtatható rajta az Amazon Alexa, de választhatjuk a Sonos saját fejlesztésű megoldását is, a Sonos Voice Controlt, ami ugyan nem teljes értékű asszisztens, tehát ebben az esetben csak a zenelejátszás vezérelhető hangparancsokkal.
Kivált egy egész hangrendszert?
A címben is feltett kérdésre a rövid válasz annyi, hogy nem. Kétségtelen, hogy a Sonos Arc Ultra egy átlagon felüli soundbar a maga 14 hangsugárzójával és a 9.1.4-es felépítésével, de azért egy külön elhelyezett egységekből álló, térben megfelelően elhelyezett 5.1-es rendszert nem köröz le. Ennél jobb Dolby Atmos kompatibilis hangprojektort ugyan most nem nagyon találunk a piacon, ugyanakkor ennek nagyon borsos ára van: itthon 400 ezer forint. Ennyi pénzből pedig már több hangsugárzóból álló házimozi is kiépíthető, így ez az eszköz nem az átlag felhasználókat célozza meg.
De még az sem mondható, hogy mindenképpen ezt kell választani, ha valakit felvet a pénz, hiszen az Arc Ultra tudása elsősorban akkor használható ki maradéktalanul, ha tudatosan Dolby Atmos formátumú tartalmakat fogyasztunk, továbbá a zenéknél is fontos a térhatás – a Sonos újdonságának ugyanis így van igazán értelme.
Továbbá akkor, ha hosszú távon gondolkodunk, és nem kívánunk megállni egy soundbarnál, hanem ott van bennünk a későbbi bővítés gondolata. Egy Sub Mini, vagy egy Sub 4 beiktatása, amit aztán követhet egy-egy, hátsó oldalsugárzóként beállított Era 100, vagy akár Era 300 – a lehetőségek elég tágak, csak bírni kell pénztárcával.
