Biszku Béla ellen Szilágyi György jobbikos országgyűlési képviselő tett feljelentést az után, hogy a kommunista politikus a Duna Televízióban augusztus 4-én sugárzott interjúban ellenforradalomnak minősítette az 1956-os forradalmat, valamint igazságosnak és jogszerűnek tüntette fel a megtorlások idején lefolytatott büntetőeljárásokat, így a meghozott halálos ítéleteket is. A Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozást rendelt el az ügyben.
Elképzelhető, hogy az ügyészség vádat emel Biszku Béla ellen, mivel a büntető törvénykönyv nemcsak a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényének tagadását szankcionálja, hanem azok jelentéktelen színben feltüntetését is – mondta Fleck Zoltán, az ELTE jogi karának tanszékvezető docense. Hozzátette: a Biszku-ügy lehet a kormánytöbbség által júniusban elfogadott törvénymódosítás első próbája, amikor kiderülhet, hol a szólásszabadság határa a történelmi események értékelésekor.
A jogszociológus szerint a Btk. nem fogalmaz egyértelműen, és mivel nincs kialakult bírói gyakorlat, az ügyészségnek mérlegelnie kell, hogy az 1956-os események ellenforradalomnak minősítése törvénysértő-e.
A törvénymódosítás értelmében akár büntethető lehet Biszku Béla azon véleménye, hogy a rendszer jogos önvédelmet tanúsított 1956-ban, hiszen érvelni lehet a mellett, hogy álláspontja jelentéktelennek láttatja a megtorlást – mondta Fleck Zoltán. Ugyanakkor hangsúlyozta: a szólásszabadság-párti értelmezés alapján a volt belügyminiszter nem követett el bűncselekményt. A jogszociológus ezért bízik benne, hogy ha az ügy eljut is a bíróság elé, ott felmentő ítélet születik, mert szerinte a történelmi események megítélését az államnak nem szabad a büntetőjog eszközeivel üldözni – még akkor sem, ha a vélemény a többség számára bántó vagy felháborító.
Kahler Frigyes: a jogállam sokszor tehetetlen
Kahler Frigyes, a Veszprém Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője hangsúlyozta, hogy miután bíró, a konkrét büntetőeljárást semmilyen formában nem kommentálhatja. Ugyanakkor általánosságban kifejtette, hogy világszerte megfigyelhető, mennyire nincsenek eszközeik a diktatúrák romjain létrejött jogállamoknak, amikor az előző rendszer idején elkövetett súlyos, tömeges jogsértések, emberiség elleni bűnök évtizedekkel későbbi szankcionálásáról van szó.
Tudomásul kell venni, hogy a jogállam sok mindennel nem tud mit kezdeni. Például amikor egy korábbi diktatúra rémtetteivel szembesül, akkor képes lehet arra, hogy az áldozatokat valamilyen módon kárpótolja, a terhükre meghozott törvénysértő ítéleteket megsemmisítse, illetve az állam teherbíró képességével összhangban jóvátételt fizessen. Ezen túlmenően esetenként még megkísérlik az emberiség elleni cselekmények egyes elkövetőinek, illetve a konkrét parancsok kiadóinak büntetőjogi felelősségre vonását, már amennyire több évtized elteltével még az ilyen cselekmények egyáltalán bizonyíthatók.
Ám a jogállam többnyire tehetetlen a diktatúrák állami és pártvezetőivel, a politikai elittel, a törvénysértő, embertelen cselekmények politikai előfeltételeit biztosító személyekkel szemben. Így volt ez például a Franco-rezsim utáni Spanyolországban is. Ez tehát nem annyira a magyar törvényhozás fogyatékossága, mint inkább a jogállam tipikus jellegzetessége – fejtette ki a bírósági vezető, aki a kérdés kutatója és a témában több könyv szerzője.
