A volt vezérigazgató a végkielégítésekről szólva azt mondta, ő hozta azt a döntést, hogy egymillió forint feletti végkielégítésről a vezérigazgatónak kell döntenie. Emlékezete szerint két „komolyabb”, és néhány kisebb ügyben döntött. Mint megjegyezte, róla korábban azt mondták, hogy ő az, aki „utál végkielégítéseket fizetni”. Olyan politikai nyomás sem érkezett hozzá, hogy például kivel kössön szerződést vagy kit vegyen fel a céghez.
Az előzetes letartóztatásba helyezett volt humánpolitikai igazgató, Szalainé Szilágyi Eleonóra végkielégítési ügyéről nem kívánt beszélni, mint mondta, az a történet már az ő távozása után kezdődött el, és ő is az újsághírek alapján tájékozódott. A BKV jutalmazási rendjével kapcsolatban elmondta, a vezetői bérek viszonylag alacsonyak voltak, ám ezekhez komoly prémiumok kapcsolódtak. Így például ő évente bruttó 20-30 millió forint jutalmat kapott.
Kitért arra is, távozásakor, 2006 decemberében nem kapott egyetlen forint végkielégítést sem, az ekkor felvett bruttó 18 millió forintot egyebek mellett a felmentési időért és a kiadatlan szabadság megváltásáért kapta.
A BKV-nál történt szabálytalanságok kivizsgálására tavaly november 26-án alakított eseti bizottságot a Fővárosi Közgyűlés. A György István fideszes elnök vezette testületnek március 24-éig van mandátuma arra, hogy jelentést készítsen. A bizottság addig meg kívánja hallgatni a cég valamennyi eddigi vezérigazgatóját és megbízott vezetőjét, köztük a jelenlegi vezetőt, Kocsis Istvánt, továbbá bekéri azokat a dokumentumokat, amelyek a különböző vitatott kifizetések alapjául szolgálhattak.
