Kultúra

Van szomorúbb karácsony annál, amit egy konyhásnénivel és egy büdös tanárral töltesz?

2023 FOCUS FEATURES LLC. ALL RIGHTS RESERVED
2023 FOCUS FEATURES LLC. ALL RIGHTS RESERVED
Alexander Payne új filmjében még ebből is kisülhet valami keserédes és szívmelengető. A Téli szünet ismét egy erősen Oscar-kompatibilisre írt alkotás, amely ennek ellenére csendes és végtelenül kedves filmélmény. Kritika.

Egészen szürreális belegondolni, hogy Alexander Payne jegyzi többedmagával a Jurassic Park III forgatókönyvét is, egészen pontosan azzal bízták meg, hogy kicsit rázza gatyába a történetet. És, bár a film bukása nyilván nem rajta múlt, azt bebizonyította, hogy a dinók helyett inkább kisemberek problémáival szeret foglalkozni, ráadásul kifejezetten ért is hozzá. Azt azért nehéz az amerikai író-rendezőről állítani, hogy csak úgy ontaná magából a filmeket, ám a legtöbbet nagyon hasonló sémára írja, jellemzően kisemberek csendes útkereséséről szeret a leginkább merengeni. Karrierjének csúcsdarabja egyértelműen a 2004-es Kerülőutak, amelyben egyszer már csinált kicsit megrogyott tanárt Paul Giamattiból. Payne emellett jó Oscar-iparos: az eddigi nyolc rendezéséből hatot jelölt az Akadémia, sőt, négy esetben öt jelölés alatt meg sem álltak a filmek, kétszer díjat is nyert az általa adaptált forgatókönyvért.

Legutóbb 2011-ben az Utódokkal gurított nagyot, amely amennyire ígéretes volt, annyira hiányzott belőle a Kerülőutakban mutatott erőlködésmentes melankolikus báj. 2017-ben aztán az addig megbízhatóan Oscar-gyanús filmeket szállító rendező hatalmas öngólként megcsinálta a Kicsinyítést, amelyben sikerült az a bravúr, hogy a Zs-kategóriás vígjátékokat idéző alaphelyzetnél – Matt Damonékat lekicsinyítik és egy minitársadalomba helyezik – kifejezetten érdekes témákat kezdett boncolgatni, majd mindezt a kukába dobva csinált egy romantikus komédiába oltott zagyvaságot, elpocsékolva ezzel nemcsak a potenciált, de az öregedő playboy-ként feltűnő Christoph Waltzot is. Nem meglepő, hogy az Akadémia nem kért a rákövetkező évben a nagy kedvencéből, de az sem, hogy hat évig nem is nagyon csinált utána filmet.

A Téli szünetet egy 1935-ös francia komédia, a Merlusse ihlette, amelyben egy bentlakásos intézményben ragad egy nem túl népszerű tanár néhány diákkal a karácsonyi szünet alatt. Payne filmjében ugyanez az alaphelyzet: a Barton elitiskolában mindenki a családi vakációra készült, kivéve a hátrahagyottak – ebből a szempontból fájóan semmitmondó a magyar cím, az eredeti (Holdovers), amely a maradékra, a hátrahagyottakra utal sokkal találóbb. Mert valóban három hátrahagyottat látunk: Angust, akinek az anyja inkább a nászutazást választva hagyja az iskolában a fiát; Maryt, a szakácsnőt, akit meghalt fia hagyott örökre hátra, és inkább a magányos gyászt választja; Pault, aki saját maga hagyta, hogy magányosan és emberi kapcsolatok nélkül tengesse az életét.

De kitölti azt mással: ő az a típusú tanár, aki a szünidő előtti utolsó nap még új anyagba kezdene bele, a szünet után rögtön röpdolgozattal indít, ráadásul még büdös is, nem véletlen, hogy a modoros és idegesítő férfit utálják a diákjai. Ők hárman ragadnak ott, ahol senki sem töltené önszántából a karácsonyi szünetet: egy bentlakásos iskolában. Egyikük sem azért van ott, mert bakancslistás pont volt az életében az iskolában karácsonyozás. Mindannyian úgy küzdenek a hiányaikkal, hogy kifelé azt bizonygatják: minden rendben van, ám végül mindannyiuk páncélja repedezni kezd. Ebből a trióból áll össze Payne álomcsapata, és arról már az első percek sem hagynak egy villanásnyi kételyt sem, hogy ezek hárman a gondosan elrejtett traumáikkal bizony egymásra fognak találni karácsonykor.

A Téli szünetben semmi olyat nem látunk, ami ne lenne tökéletesen sztereotip: ezerszer láttuk már mogorva öregemberek és problémás fiatalok egymásra találását, és a film nem is tesz úgy, mintha nem efelé haladna. Mindezt azonban mégis sallangmentesen, giccses nagyjelenetek és életszerűtlen monologizálások nélkül teszi – leszámítva Paul latin bölcselkedéseit, ám karaktere kellőképp jól meg van írva ahhoz, hogy ezt egy tudálékos töritanár manírjának tudjuk be. Még az is sikerül, hogy – bár nyilván egy idő után felsejlik – a balhés diák mögött egy rendkívül érzékeny, családi zűrök által megtépázott fiú áll, a nagyokos tanár mögött soha be nem teljesülő karrier, a gyászoló anya a boldog család soha be nem vált ígérete, ezeket nagyon finoman, gesztusokban, elejtett félmondatokban, szolidan adagolja a film.

2023 FOCUS FEATURES LLC. ALL RIGHTS RESERVED

A Téli szünet olyan karácsonyi film, amiből több kéne: nem fojtja meg sem a giccs, sem a kötelezően beleerőltetett optimizmus, nem gyomlálták ki belőle az ünneprontó melankóliát és a tragédiákat sem.

Ahogy Paul büszkén rámutat a film egyik jelenetében a kiszuperált, csálé karácsonyfára díszek nélkül, abban van valami egészen emberi: ezt dobta az élet.

Payne vizuális elképzelése az volt, hogy a hetvenes éveket idézze meg, de oly módon, amilyen az egész film: visszafogottan, nem tolakodóan. Nem ordítanak minden rádióból a hetvenes évek slágerei, nincsenek gondosan elhelyezett plakátok. Helyette a technikával próbálták mindezt megoldani: hagyományosan és digitálisan is készítettek felvételeket, és bár végül az utóbbi ment át a teszten, különféle filterekkel és utómunkával érték el, hogy a film ne csak úgy nézzen ki, mintha a hetvenes években játszódna, hanem úgy is tűnjön, mintha akkor készült volna. Ehhez dukálnak a film elején látható, korabeli stúdiólogók és az áttűnéses vágás is, ezek mind nagyon erős retróhangulatot adnak a filmnek.

A Téli szünet akár kamaradrámamaként is megállná a helyét egy színházban, ennek pedig az elsőosztályú színészek a legfőbb komponensei. Hogy ez mennyire sikerült, jól mutatja, hogy a főszereplő trió összes tagját jelölték Oscarra: Giamattinak már egyébként is nagyon kijárna végre egy aranyszobor, Paulként kifejezetten visszafogott, de erős alakításában brillíroz. A gyászoló anyát játszó Da’Vine Joy Randolph az idei Oscaron valószínűleg annak a szinte minden évben látott vonalnak lesz a képviselője, akiről tavaly még senki sem tudta kicsoda, most meg jött, és végignyeri a díjszezont, kategóriájának bombabiztos esélyese. De még nála is nagyobb meglepetés Dominic Sessa: a 22 éves amerikai színésznek a Téli szünet az első egészestés filmszerepe, de olyan jól hozza a kívülről pökhendi, belül érzékeny srácot, hogy nagy eséllyel két kézzel kapkodnak majd utána a rendezők.

2023 FOCUS FEATURES LLC. ALL RIGHTS RESERVED

A Téli szünet az a típusú csendes film, amely nem a dübörgő katarzissal szakítja le a néző arcát, mégis betalál. Nem is feltétlenül az, amelyet minden karácsonykor elővesz az ember, és megnézi a töltött káposzta mellett a családdal. Hanem az, amely kézzelfogható, emberi üzenetet közvetít. Hisz van az úgy, hogy néha olyan embereknek kell az életünkbe sodródnia, akivel nemhogy a karácsonyt nem töltenénk el szívesen, de ugyanabba a liftbe sem szállnánk be velük. Aztán mégis ők zökkenthetnek ki a teljes apátiából.

Téli szünet (The Holdovers), 133 perc, 2023. 24.hu: 9/10

Ajánlott videó

Olvasói sztorik