A magyar politikusok és pártok az internet-hozzáféréssel rendelkezők számának, illetve a közösségi oldalak népszerűségének növekedésével párhuzamosan, egyre fokozzák netes aktivitásukat – írja a Népszabadság szerdai száma. Így, miután már beköltöztek a postaládáinkba, telefonjainkba és újságjainkba, immár YouTube-videókkal, rajongói oldalakkal, mikroblogokkal támadnak, szurkolótáboruk legnagyobb örömére – illetve a magánszférájukat őrizni igyekvő, vagy csak a politikától idegenkedő felhasználók bosszúságára.
Iwiw: a kezdet
A magyar közösségi szájtok közül a legnépszerűbbet, a több, mint négymillió felhasználó által látogatott iwiwet politikusaink kezdetben inkább csak a meglévő ismerettségi körük ápolására-bővítgetésére használ(hat)ták, direkt politikai üzenetek közvetítésére kevésbé – legalábbis a Facebookhoz képest. Számos politikus – mint például Schiffer András vagy Fodor Gábor – már évekkel ezelőtt is teletömte iwiwes ismerősei postaládáját (ahogy a Jobbik is), és miután ma már az iwiwen is van üzenőfal, illetve tartalommegosztás, értelemszerűen a politikusok lehetőségei is kibővültek.
Az iwiwen rajongói csoportok is működnek, „A legjobb ember Orbán Viktor” elnevezésű klubnak például két és fél ezer, Orbán másik, szintén nem hivatalos „baráti körének” pedig nyolcszáz tagja van – ahogy a Vona Gábor Jobbik-elnök miniszterelnökségét kívánók klubjának is. Ezeken felül, létezik még három Bokros rajongói klub, illetve több Gyurcsány-ellenes csoport is.
Az iwiwnél ma még szerényebb méretű magyar Facebook-közösség vált mára a vezető politikusok kedvenc játszóterévé. A rajongói oldalak, tematikus csoportok, események, szavazások és egyéb, aktivitásra, közös tevékenységre ösztönző, „hűségpontozós” alkalmazások létrehozásának lehetősége olyannyira vonzóvá tette számukra a Facebookot, hogy már szinte nincs olyan vezető politikus, akinek ne lenne Facebookprofilja, rajongói oldala. Miközben az iwiw jelenleg is a második leglátogatottabb magyar weblap, már szorongatja a 900 ezer magyar felhasználóval rendelkező Facebook, amely az alexa.com statisztikája szerint mára bekerült a top tíz közé.
A csaknem ötmillió magyar internetezőből tehát legfeljebb minten ötödiket érhetik el a pártok üzeneteikkel a Facebookon, viszont a hazánkban harmadik legnépszerűbb YouTube videomegosztóval és az iwiwvel együtt a potenciális szavazóknak már egy tekintélyes hányada elérhető (mármint elméletileg, egy okos web2-es stratégiával), ráadásul a hagyományos eszközöknél (tévéhirdetések, óriásplakátok stb.) jóval olcsóbban.
A Facebook azért is lehet csábító a politikusok számára, mert a hazai közösségen belül felülreprezentáltak a 18–24 évesek, akik körülbelül háromszázezren lehetnek. A több mint százezer első szavazó tehát jó eséllyel a Facebookon lóg, és nem is keveset: az átlagos felhasználó egy órát tölt a Facebookon naponta. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 2010-es parlamenti választások eredménye azon is múlhat, hogy a pártoknak menynyire sikerül meglévő táborukat mozgósítaniuk, akkor érthető, hogy a vezető politikusok miért bíbelődnek ennyit azzal, hogy néhány ezer rajongójuknak jó legyen (merthogy ennél sokkal többre egyelőre nem számíthatnak).
A magyar politikusok és pártok együttesen sem tudnak 30-40 ezer embernél többet elérni a Facebookon –közvetlenül. (Ha nem is fair az összehasonlítás, de az internetes kampányának sikere miatt példaképpé vált Obama amerikai elnöknek 7,7 millió rajongója van a Facebookon). A megfelelően „belőtt” oldalak, események, szavazások viszont a teljes magyar online közösséget „beránthatják”, főleg, ha a véleményvezérek elegendő muníciót kapnak a politikusoktól, így a 30-40 ezerből könnyen lehet több százezer – legalább alkalmi –rajongó.
