A Rákosi- és a Kádár-rendszer egypárti diktatúrák voltak, az Orbán-rendszer viszont olyan domináns párthierarchiával rendelkező korlátozott parlamentarizmus, amelyet egyetlen szóval autokráciának nevezhetünk. Nem diktatúra, de nem is demokrácia, hanem olyan hibrid rendszer, amely az állam- és kormányrendszerek skáláján valahol a kettő között helyezkedik el
– nyilatkozta a Hvg.hu-nak Romsics Ignác történész. Hozzátette: a hatalommegosztás jogállami elvei sérülnek, miként a közélet demokratizmusa is, ugyanakkor nincsenek politikai perek, és az internálás intézménye is ismeretlen.
Az ismert történész az interjúban számos történelmi analógiát hozott fel az Orbán-rezsim természetének megrajzolásához. Elmondta például, hogyha a magyar történelemben 20. századi analógiát keresünk, akkor azt leginkább a Horthy-rendszerben találhatjuk meg. „Akkor is magántulajdonon alapuló piacgazdaság működött az országban, viszont az állami beavatkozás sem volt ismeretlen. Az utóbbi főleg az 1930-as évek végétől erősödött fel, amikor már »tervek« is készültek.”
Az Orbán-rendszer stabilitásának okait elemezve megemlítette azt is, hogy az átlagember egyik fontos szempontja épp a stabilitás és a kiszámíthatóság iránti igény, és 1990 után erről ugyan szó sem lehetett, ám 2010-14 óta – egészen az utóbbi hónapokig – igen.
Ne feledjük el: az elmúlt néhány évben érzékelhetően nőttek a reálkeresetek. Hogy a 2022–23-as gazdasági és szociális válságjelenségeknek lesz-e jelentős politikai hatásuk, azt ma még nem tudjuk. Lehetséges, hogy a közmédiából ömlő ügyes propaganda ezeket is ellensúlyozni tudja, s az Orbán-rendszert ezek sem rendítik meg. Ma inkább ez látszik valószínűnek, nem pedig valamiféle – rendszeren belüli vagy azon kívüli – politikai változás
– fogalmazott a Hvg.hu-nak a történész.
Arra a kérdésre, hogy következik-e a néplélekből, hogy az elmúlt 150 évben rendre félautokratikus vagy teljesen diktatórikus rendszerek épülnek ki Magyarországon Romsics Ignác közölte: néplélek helyett „talán helyesebb társadalmi mentalitásként vagy habitusként hivatkozni arra az állampolgári attitűdre, amely koroktól és ideológiáktól függetlenül tolerálja az antidemokratikus politikai gyakorlatot és a paternalista vezetői stílust. Számos történelmi körülmény tehető felelőssé azért, hogy nálunk és a környezetünkben nem alakult ki az a demokratikus állampolgári ethosz, amely a politikai vezetőket magától értetődően olyan szolgáknak tekinti, akik bármikor leválthatók, ha rosszul dolgoznak és/vagy maguk felé hajlik a kezük.
Hosszú és kitartó munkával természetesen ezen is lehet változtatni. A felelős, dönteni tudó és akaró állampolgárok nevelésének programját azonban sem a Horthy-, sem a Rákosi-, sem a Kádár-rendszer nem karolta fel. Jobban megfelelt nekik az alattvalói mentalitás. De nem karolták fel a rendszerváltás utáni kormányok sem, noha ennek technikai lehetőségei ma minden korábbinál jóval nagyobbak és jobbak. Horthy- és Kádár-apánk után így azután lesz, sőt, talán már van: Orbán-apánk is
– mondta a Hvg.hu-nak Romsics Ignác.
