A jogszabályok a főépítésznek nem adnak igazán komoly hatalmat. Hogyan lehetne mégis elérni, hogy a város fejlesztésén érződjön az egységes koncepció, hogy ne keletkezzenek a kerületek és a főváros között olyan viták, mint amilyenek a belvárosi zsidónegyed vagy a Hajógyári-sziget kapcsán kialakultak?
Törvényileg a főépítész hatalma gyengének tűnik, hiszen a döntés nem az övé, hanem a Fővárosi Közgyűlésé. A főépítésznek csak szakmai előkészítő szerepe van a Fővárosi Közgyűlés felé.
Valójában azonban kevés olyan eset volt, hogy a Fővárosi Közgyűlés nem fogadta el a javaslatot. Legfontosabb feladata a településszerkezeti terv és a fővárosi szabályozási keretterv és szabályzat kidolgozása, továbbá a fővárosi és a kerületi tervek összhangjának biztosítása. Ez utóbbit támogatja a véleményezési és egyetértési jog a kerületi szabályozási tervek esetében bizonyos területeken. Fővárosi egyetértés kell például a zöldterületi átsorolásokhoz vagy a világörökségi részeken való beavatkozáshoz. De ezt az egyetértési jogot ki kell kérni például a Hajógyári-sziget, Észak-Csepel vagy 2000 óta a zsidónegyed esetében is. Baj akkor van, ha a főépítészt későn vonják be a folyamatba, és egy már előkészített tervet kell véleményeznie.
Nagyon sok olyan fejlesztés történik Budapesten, amin látszik, hogy nincs kitalálva, nincs mögötte más gondolat, csak x ezer lakás vagy x ezer négyzetméter irodaterület. Én hiszek abban, hogy az ingatlanfejlesztők más gondolatokat is befogadnának, ha valaki az ehhez szükséges fórumot összehozná. Ez a koordináció a főépítész feladata, egyébként az egyedi fejlesztések ad hoc jellege fog érvényesülni, nem pedig egy hosszú távú koncepció. A tudatos városfejlesztés érvényesüléséhez tehát a főépítésznek erőteljes megelőző tevékenységet kell folytatnia. Ezért kell leülni és átbeszélni, hol vannak a lehetséges konfliktuspontok a főváros, a kerületek, a fejlesztők és a lakosság viszonyában, az együttműködés pedig attól javulhat, ha gyakrabban és konkrétabb kérdésekben találkozunk. A városfejlesztés szempontjából kulcsfontosságú területeken a fővárosnak, a kerületeknek, a fejlesztőknek, a civileknek és a politikusoknak együtt kell kitalálniuk, hogyan alakuljon az adott városrész jövője.
Jelenleg konkrétan mely területek azok, amelyek ezt a közös gondolkodást igényelnék?
Ilyen például Észak-Csepel, amely a következő évtized legnagyobb városrész-fejlesztési projektje. De ilyen a többi dinamikusan fejlődő városrész: a Duna-parti területek, a kerületközpontok vagy a körvasúti körút is. Fontos, hogy még mielőtt a tervek elkezdenek készülni, az összes szempont előtérbe kerüljön. Ne egy ingatlanfejlesztő igénye irányítsa egy városrész kialakulását, hanem az a környezet vizsgálatával, az összes szempont figyelembevételével történjen. Találjuk ki együtt a keretrendszert, utána mindenki boldogabb lesz.
Szeretnék egyébként egy külső szakemberekből álló városfejlesztési műhelyt létrehozni, pont az ilyen projektekre. Különböző ágazatok képviselőire számítok: a városfejlesztőtől kezdve a közlekedési mérnökön, az építészen át a kulturális, kereskedelmi szakemberig. Tulajdonképpen egy munkacsoport lenne, amely meghatározná a projektek fő irányvonalait, ezek érvényesítése viszont már a főépítész és csapatának feladata.
Budapest legizgalmasabb közterülete a Duna illetve a parti sáv, mégis alig használjuk ki a benne rejlő lehetőségeket.
A Duna valóban Budapest főere; a célunk, hogy minél több helyen, minél aktívabban lehessen használni, hogy az emberek és a folyó kapcsolata erősödjön. Igazából a fejlődés elindult, nagyon megélénkült például a városi turistahajózás, lényegében minden rendezvényszervező ajánl már dunai hajósutat. A belvároshoz közvetlenül csatlakozó Duna-parti területeken a projektek szintén elkezdődtek, az egykori ipari területek lakó- illetve irodai központokká, vegyes használatú területekké alakulnak át. A Római-part, a Soroksári Duna-ág és egyéb belvároson kívüli területek viszont jó lenne, ha megőriznék a hajó- és csónakházas kultúrát. Ugyanígy a szigeteknél fontos, hogy zöldövezetek maradjanak, például a Hajógyári-sziget északi része mindig is park lesz.
A Duna és a parthasználat szabályozása nagyon lényeges – ezt most készítjük elő. Szintén fontosnak tartom, hogy minél előbb szabályozzuk azt is, hogy a külső szakaszok megőrizzék meglévő természeti környezetüket, a sportolási és rekreációs területeket. A rakpart és a parthasználat kérdését egyébként szeretnénk egy nemzetközi építészeti-mérnöki pályázat keretében is megfuttatni, hogy bejöjjenek új, radikális gondolatok. Leginkább az autós átmenő forgalom kitiltása lenne kívánatos. Ezen kívül az Európa Kulturális Fővárosa pályázatban is szerepel jó pár Dunára épülő kávéházas, kulturális célú elképzelés.
A minőséget nem lehet törvényileg szabályozni, de mégis tehet valamit a főépítész, hogy Budapest kortárs építészete kilépjen a középszerűségből?
Szerintem ehhez nem jogszabályi változtatások, hanem pozitív mentalitás kell. A magasabb színvonal iránti igény csírái már nálunk is látszanak. Az ingatlanfejlesztőknél kezd előtérbe kerülni az az igény, hogy minőségi, ne pedig mennyiségi, piacpótló épületeket építsenek.
Néhány fejlesztőről már most tudott, hogy neves nemzetközi építészekkel terveztetik az új projektjeiket, a többieknél pedig megpróbáljuk behozni ezt a mentalitást. Ehhez azonban a fejlesztőnek biztosítékra van szükségük, látniuk kell, hogy megéri. A Dózsa György úti ING épület a bank európai katalógusain főszerepet kap. Az Alkotás Point irodaház szintén sokkal hamarabb és magasabb áron kelt el, mint bármely más, hasonló épület. Ugyanígy a Graphisoft-park, azzal, hogy minőségi épületet és környezetet teremt, jobban érvényesül a piacon.
Ha ránézünk a XX. századforduló építészetére, az is elég középszerű volt, de voltak kiemelkedő alkotásai is. Azt szeretném, ha a középszerű jobb minőséget hozna, de mellette egyre több kiugró alkotás lenne. Szeretnék ebben új és jobb lehetőségeket teremteni a tehetséges magyar építészek számára. Valahogy a magyar neves építészek presztízsét növelni kell a fejlesztők szemében. Ahogy Zaha Hadidnak nem mondják azt, hogy ne üvegből, hanem plexiből legyen az a bizonyos felület, addig ugyanezt egy magyar neves építésszel se tegyék meg.
Mely területek azok, amelyek megoldásába szívesen bevonná a fiatal építészek radikális gondolatait?
Két ilyen területet látok: az első a lakótelepek rehabilitációja. Budapesten a 800 ezer lakásból 200 ezer lakótelepi. A mennyiségi lakásépítés eredményei voltak, de közel sincsenek olyan negatív státuszban, mint a nyugat-európai városokban. Budapesten a középosztály is lakótelepen él, nem csak a szegény rétegek. A környezet minőségi javítása presztízst adhat ezeknek a területeknek. A Pók utcai vagy a Gazdagréti lakótelepen az emberek kimondottan szeretnek lakni, a lokálpatriotizmus pedig közösségeket tud teremteni. A lakótelepek presztízsnövelésében, illetve abban hogy lakhatóbb, élhetőbb városrészek legyenek, nagyon számítok a fiatal építészek szellemére. Fontos, hogy a panelházakkal ne csak hőtechnikai szinten foglalkozzunk.
Emellett szeretnék ötletpályázatot a budapesti zöldfelületekre is. A statisztikák szerint az európai fővárosokat tekintve talán a legrosszabbul állunk az egy lakosra jutó zöldterülettel. Egy belvárosi területen azonban nagyon nehéz plusz zöld területeket létrehozni, ezért a meglévő elemekből kellene kitalálni Budapest zöld hálózatát, a Belvárostól kezdve a külső területekig. A zöldfolyosók visszaépítése segíthet a légszennyezés visszaszorításában. Épp a Dunához kapcsolódó zöld felületeknek és patakoknak köszönhető, hogy Budapest nem olyan szmogos város, mint Los Angeles. Mivel azonban a zöld területek hálózatként hatásosak, össze kell kötni őket.
Én úgy gondolom, hogy a Belvárosban újabb parkok létesítése viszont nem szükséges – de ez nem egy ember döntése, erre kell az ötletpályázat. Egyébként Budapestre jellemzőek a belső udvarok, nagyon sok érdekes kert van, sok fával, zölddel. Ha ezt a belső udvarrendszert meg tudjuk nyitni, nem kellene új, utcáról nyíló parkokban gondolkodni.
Az elkövetkező években, évtizedekben milyen lehetőségek nyílnak a szimbolikus építészet előtt?
A főváros részéről három ilyen projekt van. Az első a Közraktárak, amelyeknek a közbeszerzési pályázata jelenleg zajlik, és várhatóan 2007 elejére lesz eredmény. Úgy szeretjük elképzelni, mint Budapest jövőbeli Covent Gardenjét.
Egy másik projekt a Városházatömb, maga az épület és a jelenleg ideiglenesen parkként működő terület. Egy, a három metró metszéspontjában lévő területről van szó, amelynek olyan központi, kisugárzó hellyé kellene válnia, amely az egész belvárost szervezni képes. Most készítünk elő erre egy tervpályázatot.
A harmadik terület pedig a Gázgyár, ahol a Duna partján különleges építészeti szimbólum tud megjelenni, és emellett figyelünk arra, hogy a fejlesztések építészetileg és funkciójukban (kulturális, szórakoztató, kereskedelmi) is a környékhez illeszkedjenek.
Állami szinten a kormányzati negyed van most tervezés és előkészítés alatt. A helyszínkeresés jelenleg folyik, a kormányzat a fővárost és a témával korábban foglalkozó szakértőket bevonva vizsgálja az összes felmerült javaslatot. A Főépítészi Iroda ugyancsak vizsgálja a szimbolikus jelentőségű ötezerfős nagy konferenciaközpont elhelyezésének lehetőségeit, valamint azt is, hogy amennyiben olimpiát rendezne Budapest, elhelyezésére, illetve működtetésére mely helyszínek alkalmasak.
Sok városlakó nem szereti Budapestet, hogyan válhatna szerethetőbbé?
A belvárosi forgalomcsillapítás és a közterületek megújítása sokak hozzáállását javíthatja. A szerethetőségnél fontos az utcák, terek, aluljárók, átjárók rendezettsége, és maga a burkolat. Hogy ne hatalmas aszfalttengernek érezzük az utakat, meg kell próbálni visszahozni a kiselemes rendszert. Az elemes burkolat javíthatna a belváros porszennyezésén, csökkentené a csatornák terhelését, és az az előnye is megvan, hogyha bármilyen útfelbontás történik, ugyanaz a kockakő visszahelyezhető, nem keletkezik rengeteg felesleges hulladék.
Én egyébként szeretem így is.
Mekkora a realitása a Belváros forgalomcsillapításának?
A belvárosi forgalom nagy százaléka átmenő forgalom, ha ezt meg tudnánk szüntetni, már élhetőbb lenne a város. Nagyon érdekes volt az a gondolat a Budapest Szíve pályázatból, hogy a Belváros terhelésén már forgalomszervezéssel is sokat lehetne javítani. Ha nem lennének kis szökőutak, kerülőutak, hanem hurkos rendszerben önmagukban térnének vissza, nem lehetne őket áthaladásra használni, és máris élhetőbb lenne a Belváros.
Van-e olyan város, amelynek a főépítészét irigyli?
Szerintem mindenütt ugyanazok a feladatok. Mindenhol van a magánpénznek igénye, mindenhol van a civileknek jogos, a városlakókat védő/segítő szándéka, a szakmának pedig a rendezési tervekben rögzítettek megvalósítása a célja. A nyugat-európai városokban abból a szempontból valószínűleg könnyebb főépítésznek lenni, hogy van hagyománya a kommunikációnak. Ők már megtanulták az érdekegyeztetés folyamatát, van e téren 15-20 év előnyük. Én ezt az előnyt látom náluk, és ezt a vágyat látom magamban. Hogy ne készüljön el úgy egy terv, hogy egy fejlesztő igényére rendezési terv készül, majd elkezdődik az építkezés, és csak közben kerülnek felszínre más, jogos szempontok.
Akkor jó a városnak, ha az összes érdek időben kiderül, és azokat figyelembe véve születik optimális megoldás. Az optimum megtalálását külföldön jobban csinálják. De nem azért, mert okosabbak, ugyanezekbe a problémákba ők is beleütköztek. A zsidónegyed felújításakor először Amszterdamban is bontottak, csak éppen húsz évvel ezelőtt. Nyilván ott, ahol erősebb a szakma, erősebb a civil mozgalom, erősebb a pozitív városvédő, városfejlesztő mentalitás, kedvezőbb folyamatok történnek. Nem látom, hogy rosszabbak lennénk, azt látom, hogy tapasztalatlanabbak vagyunk.
Ha jól tudom, ön végzettségileg is várostervező építész, épületet sosem tervezett.
Igen, a műszaki egyetem építészmérnöki karán, várostervezési szakon végeztem. Majd az USA-ban várostervező, városmérnök, városközgazdász képzésben is részt vettem. Érdekes kiegészítője volt az itthoni tanulmányaimnak: míg itt főleg az építészeti oldal volt hangsúlyos, kinn a jogi, a gazdasági és a működési oldal. Kinn dolgoztam is egy várostervezői irodában. Miután nyolc év után hazajöttünk, itthon a BUVÁTI-nál, a Városkutatás Kft.-nél és a főépítészi irodán dolgoztam. Majd jött egy nagy hátraarc a szakmának, és belevetettem magam az internet világába. Az Expressz újság hirdetett egy ingatlansite-menedzseri pozíciót, amiben én azt láttam, hogy meg lehetne csinálni Magyarország nem létező ingatlan-adatbázisát. Sajnos a projektet a kiadó nem vitte végig. Ezután következett a FigyelőNet, ahol üzletfejlesztési menedzser voltam.
Kanyarodjunk egy kicsit vissza a szakmának való hátat fordításhoz. Miből lett elege, mivel volt elégedetlen?
Láttam, ahogy a tervezők terveznek, a fejlesztők építenek, de nem találtam azt a fórumot, ahol az érdekegyeztető, városfejlesztési folyamatok találkoztak volna. Se a tervező, se a város oldalán nem láttam azt a helyet, ahol igazán jól lehetett volna hatni a városfejlesztésre, és ez frusztrált. 2004-ben viszont újra visszakerültem a főépítészi irodára, ahol a városrehabilitációs rendelet megújításával foglalkoztam, majd amikor 2005. márciusában felállt a városfejlesztési alpolgármesteri iroda, odakerültem irodavezetőnek.
Melyik a kedvenc helye, hangulata Budapesten?
Reggelente nagyon szeretek a hidakon lenni, bármelyik hídon. Mindenkinek javaslom, hogy ne autóval, hanem gyalog vagy biciklivel menjen át a Dunán, és álljon meg néhány percre. Fantasztikus élmény!
Melyik a kedvenc budapesti épülete az elmúlt évekből?
Egyértelműen a Dózsa György úti ING-székház.
És külföldön?
Frank Gehry épületeit nagyon szeretem. Európában leginkább a bilbaói Guggenheim Múzeum révén ismert. Valahol nagyon az én hangulatomat hozza: természetes, egyszerű anyagokkal, könnyed, elegáns, harmonikus, természetes, de egyben nagyon különleges épületeket tervez.
Mi az, amit ön szerint Budapestből feltétlenül látnia kell egy idelátogató építésznek?
Az újak közül megmutatnám az ING-székházat, a Művészetek palotáját, az Alkotás-pointot, Hattyúházat. Szeretem az ipari épületeket, a Nagyvásárcsarnokot, és megmutatnám a Graphisoft Parkot, valamint mostani szívem csücskét, a Gázgyárat is. A régiek közül pedig a Pasaréti tér mögött a Napraforgó utcai Bauhaus-telepet, melynek minden egyes házát a kor más neves építésze tervezte.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
