Mikor illik lemondania egy politikusnak?

Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszterként 2004 nyarán egyszer már felajánlotta lemondását a kormányfőnek, arra hivatkozva, hogy megcsappant az iránta érzett bizalom. Már korábban, 2003 őszén az üdülővásárlási botrány „főhőseként” is megingott a sportminiszter Gyurcsány bársonyszéke, a Medián felmérése akkor azt mutatta, nagyjából ugyanannyian mondatták volna le (38 százalék), mint ahányan meghagyták volna hivatalában (41 százalék). A miniszterelnök vasárnapi nyilatkozata alapján valószínűsíthető, hogy nem áll szándékában megismételni egykori döntését.

„Miniszterelnökök közül eddig Medgyessy Péter mondott le, de erre rákényszerült, hisz nyilvánvaló lett számára, hogy elveszítette a többség bizalmát. Miniszterek közül jó néhány lemondásra sor került az elmúlt 16 évben, de ezek többségét a kormányfő kényszerítette ki, még ha ezt egyes miniszterek nem is ismerték el” – mondta Pesti Sándor a FigyelőNetnek. Az ELTE Politikatudományi Intézetének munkatársa hozzátette: olyan is előfordult, hogy azért mondott le miniszter, mert nem tudott azonosulni kormányának valamely döntésével. Példa erre Kovács Pál és Kósáné Kovács Magda, akik a Bokros-csomaggal indokolták döntésüket. Lemondás, felmentés oka lehet továbbá a korrupciógyanú is – mint Torgyán József és Kiss Elemér kancelláriaminiszter esetében láthattuk –, szakmai, habitusbeli alkalmatlanság – Fodor Gábor és Pepó Pál esetében –, illetve közlekedési baleset okozása, amiért Nógrádi László távozott posztjáról.

Ami a képviselői lemondásokat illeti, három esetet mindenképp érdemes megemlíteni. Az első ciklusban történt, hogy Hámori Csaba és Szokolay Zoltán képviselőtársa helyett szavazott (kettejük közül azonban csak Szokolay mondott le mandátumáról), Fodor Gábor pedig arra hivatkozott, hogy kilépett abból a pártból, amelyik őt a Parlamentbe juttatta (miközben már vélhetőleg tudta, hogy befutó helyre kerül az SZDSZ listáján). 2004 őszén viszont Zuschlag János volt kénytelen megválni képviselői mandátumától a nyilasterror áldozatainak emlékét sértő kijelentése miatt.

Illik-e lemondani, ha nem is kötelező?

A lemondás „szabályozását” illetően Krekó Péter elmondta, érdemes élesen különválasztani a jogi és a politikai szempontot. A jogi vonatkozásokat tartalmazó Alkotmány nem fogalmaz meg kötelezettségeket a lemondásra vonatkozóan, annyit rögzít csupán, hogy a miniszterelnök és a miniszterek megbízatása megszűnik a választójog elvesztésével (például korlátozott cselekvőképesség, bűncselekmény miatti közügyektől eltiltás vagy szabadságvesztés miatt); illetve politikai és/vagy gazdasági összeférhetetlenségének megállapításával. A Political Capital elemzője hozzátette: a miniszterelnök most nyilvánosságra került beszéde alapján egyik eshetőség sem jöhet számításba.

Az Alkotmány azonban előírja, amennyiben a kormány a miniszterelnök útján bizalmi szavazást kér maga ellen, és a parlament nem szavaz bizalmat, akkor a kormány köteles lemondani. Ilyen esetben tehát van előírás – hangsúlyozta Szomszéd Orsolya, a Vision Consulting szakértője.

Politikai illemtan szabályok nélkül

„Politikai értelemben nincs általános előírás arra vonatkozóan, hogy egy kormánytagnak, miniszternek mikor kell lemondani. A politikai felelősség és az ebből fakadó lemondási kötelezettség szabályai nincsenek kőbe vésve, ez főleg a témával kapcsolatos politikai viták kimenetelétől és a közvélemény reakciójától függ” – hangsúlyozta Krekó Péter. Véleményét osztja Pesti Sándor is. „Arra a kérdésre, hogy miért illik lemondani egy politikusnak, nem lehet általános választ adni, ez függ az adott társadalom politikai kultúrájától, a kialakult hagyományoktól, esetleg precedensektől, a közjogi-politikai rendszer jellegétől, az érintett személyiségétől, a média és az ellenzék reakcióitól, az adott kormányzat stabilitásától, illetve az illető kormánytag, miniszterelnök helyzetétől, politikai súlyától” – mondta Pesti Sándor a FigyelőNetnek. Hozzátette: semmiféle etikai kódex, íratlan szabály nincs. Szomszéd Orsolya szerint nehéz is lenne ilyesfajta előírást alkalmazni, komoly definíciós problémákba ütköznének a „jogalkotók”.

A kabinet jóhírét védeni kell

Krekó Péter szerint a politikai alapszabály sokszor az, hogy a politikusnak akkor kell lemondani a posztjáról, ha további kormányban maradása jelentősen rontja a kabinet vagy az azt alkotó pártok megítélését és esélyeit a további választásokon. További szempont, hogy a lemondás egyben a felelősség és a hibák beismerését is jelenti, ami sok esetben ellentétes lehet a politikai érdekekkel – mondta a Political Capital elemzője. Ezt leszámítva a képviselők, miniszterek lemondása saját lelkiismeretükön és megítélésükön múlik – hangsúlyozta egy másik politológus, Szomszéd Orsolya.

Bocsánatos és halálos politikai bűnök

„Összességében elmondható, hogy a külpolitikai ügyek, beismerések eddig ritkábban vezettek lemondáshoz Magyarországon, mint ahogy a múlttal kapcsolatos beismeréseket is sokszor megbocsátják a választók. A belpolitikai ügyek azonban, amelyek például a választókat közvetlenül érintő megszorításokkal kapcsolatosak, már sokkal több kockázatot jelentenek” – mondta Krekó Péter a lapunknak.

A Political Capital szakértője úgy véli, a megalapozottnak bizonyult korrupciós vádak következménye talán a legsúlyosabb: ezek minden országban derékba törhetnek egy politikai karriert – a választók ugyanis nem tolerálják, ha a politikusok befolyásukat nem a köz, hanem saját maguk gyarapodása érdekében használják fel. A politológus szerint ugyanakkor ebben a kérdésben is fontos, hogyan értelmezi az adott politikai közösség a korrupció fogalmát. Orbán Viktor szőlőügye például a kutatások szerint nem kezdte ki a volt miniszterelnök népszerűségét, és a nyilvánosságban sem alakult ki konszenzus arról, hogy korrupciós ügyről van-e szó. 1997-ben a Tocsik-botrányban való esetleges érintettsége miatt Pető Iván azonban lemondott. Az Orbán-kormány idején pedig Várhegyi Attila adta fel államtitkári tisztségét, majd parlamenti mandátumát is, igaz, csak azt követően, hogy a bíróság hűtlen kezelés miatt jogerősen felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.

„A többi politikai ’vétek’ megítélése is nagyban függ az adott ország demokratikus közösségének normáitól és az ügy nyilvánosságban betöltött szerepétől. A magyar választók többségének szemében például az állampárti múlt bocsánatos bűnnek számít. Erre példa Medgyessy Péter ügynökmúltja” – állítja Krekó Péter.

A politikus mind egy kaptafa, vagy mégsem?

„Egy politikus számára nélkülözhetetlen a hitelesség, mivel támogatottsága bizalmi tőkéjén nyugszik, ezért azt gondolnánk, ha hitelét veszíti az emberek előtt, egyenes következmény a távozása. Az emberek nagy része szerint azonban a politikusok mind hazudnak, és többségük minden bizonnyal korrupt is” – mondta Szomszéd Orsolya a FigyelőNetnek. A szakértő szerint mindez érdekes ellentmondást eredményez, ezért könnyen lehet, hogy ilyen esetekben elnézőbbek, mint mondjuk valamely tragikus kimenetelű esemény kapcsán.

„A lemondás kérdése ezelőtt nem olyan rég az augusztus 20-i halálos áldozatokat követelő vihar okán vetődött fel, és sokan utólag úgy gondolták, nem zárult le megnyugtatóan az ügy, mivel nem lett politikai következménye. Példaként említették egy katonai repülőgép közelmúltban történt katasztrófáját, amikor is az illetékes szlovák miniszter lemondott, mert érzelmileg nagyon megrázta az ügy” – hangsúlyozta Szomszéd Orsolya. A szakértő szerint mindez jól mutatja, hogy egy politikus önkéntes távozása mögött elsősorban saját, szuverén döntése áll. „Bizonyára vannak olyan súlyos ügyek, amelyek minden esetben politikai következménnyel kell hogy járjanak, de általában egyéni megítélés kérdése, mi számít nyomós indoknak” – véli a Vision Consulting elemzője.