Charles Darwin 1809. február 12-én, tudóscsaládban született, apja orvos, nagyapja híres botanikus volt – írja a Múlt-kor. Apja azt szerette volna, ha fia is orvos lesz, de Darwin az előadásokat unalmasnak találta, és az is kiderült, hogy nem bírja a vér látványát. Az iskolában eleinte nem remekelt, csak a sportban tűnt ki.
Egyik tanára ajánlására huszonkét évesen lett egy föld körüli útra induló tudományos expedíció lelkes, de tapasztalatlan tagja. A Beagle nevű hajón töltött ötéves útja során szakadatlanul gyűjtött és rendszerezett madarakat, rovarokat, növényeket.
Megszületik az evolúcióelmélet
Az állatokat vizsgálva rájött, hogy a fajok helytől és kortól függően „átalakulhatnak egymásba”, és elődeivel ellenben nemcsak a fajok közti, hanem a fajon belüli, egyedek közötti versenyre is felfigyelt. Az élővilág sokféleségének kialakulásában a természetes kiválasztódásnak, szelekciónak tulajdonított döntő szerepet, vagyis annak, hogy a körülményekhez jobban alkalmazkodó egyednek nagyobb esélye van a fennmaradásra és a szaporodásra.
Végül 1859. november 24-én jelent meg A fajok eredete természetes kiválasztódás útján, vagy a létért való küzdelemben előnyhöz jutott fajták fennmaradása című könyve, amelyből még aznap mind az 1250 példány elfogyott. A könyv óriási vihart kavart, Darwin nézetei ugyanis nem voltak összeegyeztethetők a bibliai világteremtéssel és az isteni beavatkozással, a tudóst azonban semmi nem téríthette el igazától.
Végnapjai
Haláláig magányos remeteként élt London környéki otthonában, különös betegségtől kínozva. Orvosai trópusi fertőzésre gyanakodtak, utólag úgy látszik, pánikbetegsége lehetett, agorafóbiával és tömegiszonnyal súlyosbítva, a mélyen vallásos tudós az evolúcióelmélet súlyos világnézeti következményeitől retteghetett. Életének utolsó évtizedében elsősorban botanikai kutatásokat végzett, ekkor már nagy tisztelet övezte.
Darwinról számos földrajzi helyet, száznál több állatfajt és kilenc rendszertani nemzetséget neveztek el, életnagyságú szobra áll a londoni Természettudományi Múzeumban és sokáig az ő arcképe díszítette a tízfontos bankjegyet.
