Csak rossz kedved van, majd elmúlik. Mindenkinek vannak problémái. Minden fejben dől el. Ne légy szomorú, hiszen mindened megvan! Gondolkodj pozitívan! Mozdulj ki, menj emberek közé!
Számos ilyen és ehhez hasonló mondat hangzik el nap mint nap, amelyek a legnagyobb jóindulattal és szeretettel mondva sem segítenek a depressziós tünetekkel küzdő embereknek, akiknek gyakran már az is nagy erőfeszítésükbe kerül, hogy beszéljenek a nehézségeikről. Ez pont azért lehet így, mert a társadalom jelentős része még manapság is elbagatellizálja a mentális egészséggel kapcsolatos problémákat, ezek a mítoszok pedig hozzájárulhatnak a depressziósok megbélyegzéséhez, valamint elriaszthatják az érintetteket attól, hogy beszéljenek a tüneteikről, segítségért forduljanak, illetve kezelést kérjenek.
A kéretlen tanácsok és a segítő szándékkal puffogtatott közhelyek mind tévhitekre épülnek, cikkünkben a leggyakrabban előforduló félreértéseket tisztázzuk.
„Csak rossz kedved van”
Rengeteg ember figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a depresszió nem szimpla szomorúság, átmeneti levertség, időszakos motiválatlanság vagy hosszan tartó rossz hangulat, hanem valódi, létező betegség.
A szomorúság emberi alapérzelmünk, elkerülhetetlenül mindenki megtapasztalja élete során. Ez teljesen normális és egészséges dolog, ami általában visszavezethető egy kiváltó okra, és természetéből adódóan idővel enyhül. A depresszió viszont nem múlékony állapot, nem átmeneti negatív érzés, hanem krónikus megbetegedés, ami azt jelenti, hogy ha egyszer kezelés nélkül látszólag el is múltak a tünetek, a legtöbb esetben sajnos visszatérőnek bizonyulnak.
A depressziós személy gyakran nem tud választ adni arra a kérdésre, hogy miért szomorú, a reménytelen hangulat és az örömképesség elvesztése azonban jelentős szenvedéssel jár számára, amelyhez gyakran társul erőteljes bűntudat, továbbá az értéktelenség és feleslegesség érzése is. A depresszió diagnosztikájában a szomorúság tehát csupán egyetlen tünet a számos érzelmi, motivációs, viselkedést érintő, kognitív és testi szimptóma mellett.
„Fejben dől el”
A depresszió nem elhatározás kérdése, egyáltalán nem fejben dől el. A depresszió betegség és kezelhető, gyakran csak gyógyszeres kezeléssel és/vagy pszichoterápiával győzhető le. Tünetei között lehet egyebek közt fizikai fájdalom, alvászavar, fogyás vagy hízás. A személy érdeklődése, produktivitása, aktivitása lecsökken, nincs kedve semmihez, energiahiányról panaszkodik. Végtelenül negatívan látja önmagát, a világot, a jövőjét, pesszimista, reményvesztett. Negatív énkép jellemzi. Egy olyan kijelentés, mint hogy „ez fejben dől el”, csak még több felelősséget és bűntudatot helyez egy amúgy is szenvedő személy vállára.
„Velem nem fordulhat elő”
Mivel nem fejben dől el, senki nem állíthatja biztosan, hogy ő soha nem lesz depressziós. A depresszió az emberi civilizáció megjelenése óta jelenlévő, sokkal gyakoribb betegség, mint gondolnánk: kortól, nemtől, társadalmi csoporttól és anyagi helyzettől függetlenül bárkit utolérhet. Becslések alapján a betegség több mint 300 millió embert érint a világon, az Egészségügyi Világszervezet számításai szerint a népesség 10 százaléka megküzd vele legalább egyszer élete során.
Hazai statisztikai adatok szerint a magyar felnőtt lakosság 15 százaléka legalább egyszer átélt már súlyos depressziós epizódot, 7 százaléka minden évben, 4 százaléka pedig minden hónapban kezelést igénylő depresszióban szenved.
„A depresszió a gyengeség jele”
A depressziós személyeket érő, leggyakrabban előforduló megbélyegzés az, hogy gyengének titulálják őket, holott orvosi módszerekkel diagnosztizálható betegségük van. Nem az egyén személyisége határozza meg a depresszió lefolyását, amely legalább olyan súlyos állapotnak tekinthető, mint az asztma vagy a cukorbetegség. Kiváltó oka nemegyszer valamely komoly veszteség, ilyen lehet akár a munkahely elvesztése vagy egy közeli hozzátartozó halála.
Az elmúlt évek nagy globális csapása, a Covid-19 okozta stresszhelyzetek, veszteségek (pl. akár Covid okozta gyász, anyagi veszteség, súlyos betegség) is fokozhatják a depresszió kialakulásának esélyét. A világjárvány első évében 25 százalékkal nőtt a depresszió előfordulási gyakorisága, ezért orvosok és tudósok világszerte „csendes pandémiának” nevezik ezt a mentális problémát.
„Ha beszélsz róla, csak rosszabb lesz”
Szintén elterjedt tévhit, hogy ha valaki beszél a depresszió okozta problémáiról, azzal csak felerősíti az érzéseit, és a rossz dolgokra összpontosít. Holott sokkal ártalmasabb lehet, ha valaki egymaga próbálja leküzdeni a negatív gondolatait. Igenis érdemes tehát beszélni a problémáinkról egy támogató, megbízható, nem ítélkező, hozzánk közel álló személlyel, akár egy hozzátartozóval vagy baráttal, ám súlyosabb esetben szakértő segítségét kell kérni.
A cikk a Phytotec Hungária támogatásával készült.
