Negyvenmillió oldalnyi heti- és napilap, szakfolyóirat, lexikon és könyv – egy ilyen, elképesztő méretű adatbázist rejt az Arcanum Digitális Tudománytár, ami nélkül az elmúlt években a történészek, írók, újságírók, családfa-kutatók, illetve a múlt iránt érdeklődők egy része el sem tudta képzelni a mindennapjait, hiszen egy szempillantás alatt találhatták meg benne a rég elhunyt rokonnal készült villáminterjút, a kedvenc Ludas Matyi-számukat, tárhatták fel a városligeti Liliputi Színház történetét, vagy deríthették ki, hogy vajon szerzett-e gólt az Egri Dózsa a Ferencvárossal játszott 1967 májusi meccsén (naná, kettőt is!).
A kutatást minden eddiginél könnyebbé tevő, szöveges, illetve arcfelismerő keresővel egyaránt rendelkező oldalt bárki könnyen használhatja, néhány trükköt azonban érdemes ismerni: ezek közül a legfontosabbakat korábban hosszú cikkben magyaráztuk el.
Az Arcanum számos intézményből – levéltárból, múzeumból, könyvtárból, középiskolából, illetve egyetemről – ingyenesen elérhető, az otthoni kényelmes kanapén vagy fotelben való használathoz azonban saját előfizetést kell vásárolni: ez a hétfőig tartó 50%-os akcióban
A kimeríthetetlen kincsesbányát – ami Ismeretlen Budapest, illetve Ismeretlen magyarok sorozatunk alapját is adja –
Ez a rövid időszak épp elég hosszú ahhoz, hogy mindenki fejest ugorjon a végeláthatatlan betűtengerbe, és megtudja például, hogy mit gondoltak a hatvanas évek a világ legkülönbözőbb pontján kiadott magyar nyelvű lapjai a Beatlesről.
A kép nem teljesen egyhangú, a legtöbb újságíró, illetve olvasói levelet küldő ember azonban finoman szólva sem volt oda a gombafejűekért – ezekből az írásokból gyűjtöttük most össze a legérdekesebbeket.
Az 1918-ban alapított izraeli magyar nyelvű lap, az Új Kelet 1963 őszén (nov. 26.) meglepő vehemenciával ugrott a rejtélyes módon Szarvasbogarak néven említett, neandervölgyi fellépésűnek tartott fiúknak: azt állította, hogy
olyan hangosan gitároznak, mintha javítanák a mikrofonokat, úgy verik a dobot, hogy szégyenbe hozzák az afrikai dzsungel bármelyik tam-tam bajnokát, énekhangjuk pedig […] egy megzavart papagáj-raj rikácsolására emlékeztet.
Az Ország-Világ a következő évet máris egy erős képpárral indította. Ezek egyikén a „négy hülyegyerek-frizurás” fiatalember, az Őrjöngők tagjai láthatók, akik „szétvernek üveget, fát, vasat és mindent, amit csak lehet és nem lehet”, a másikon pedig a rajongók, akikről „Paul Mac Cartney” büszkén kijelentette:
Utoljára Mohamednek voltak olyan fanatikus hívei, mint nekünk.
A Hétfői Hírek erre mintegy válaszként áprilisban leradírozta a zenészekről a gombahajat, majd megmutatta, hogy valójában úgy néznek ki, mint sok millió másik huszonéves fiú:
Az Új Keletben a később az izraeli köztévé élére került, 2003-2004-ben Izrael igazságügy-minisztereként, illetve miniszterelnök-helyetteseként is tevékenykedő Lampel-Lapid Tamás (1931-2008) – a mai miniszterelnök, Jair Lapid édesapja – Pornográfia, angol módra című, Londonból küldött, ezzel egyidőben megjelent írásában is említette a zenekart:
[…] Semmi normális nincs abban, ahogy az ifjúság reagál, ha Cliff Richards, vagy a magukat „Beatles”-eknek nevező ifjú zsenik énekelnek, dorombolnak, avagy aprófát vágnak hegedűikből. Érdemes benézni bármely bisztróba, miközben a gramofon-gépen, melyet Jukebox-nak neveznek, valami jazz-lemez játszik. A fiúk merev tekintettel bámulnak a semmibe, úgy hallgatják a zenét, csak arcizmaik rángatódznak, mint akinek hányni kell, de nem akar. […]De ez még semmi ahhoz képest, hogy mit művelnek ugyanezek a fiatalok, amikor szemtől szembe találják magukat hőseikkel.
A lapok többségének beszámolója nem a zenekar produkcióját, hanem annak a rajongókra gyakorolt hatását, illetve a körülöttük lévő légkört mutatta be – így tett a délvidéki Magyar Szó is, ami 1964 márciusában addigra már-már unalmassá váló módon huligánegyüttesként említette őket, majd sikító lányok egy csoportjának fotójával illusztrálta a lényeget:
A Tükör (1964. ápr. 21.) a fiúk politikai erejéről is beszámolt, hiszen Nagy-Britannia adóbevételeit ötmillió fonttal gyarapították, sőt, a választások küszöbén két fontos jelölt is közös fotót akar velük:
A dühös mondatok közt persze a vicces képek sem maradtak el: az Esti Hírlap (1964. ápr. 30.) ugyanis arról számolt be, hogy egy pennsylvaniai kanáriról kiderült, hogy némi munkával a zenekarra hasonlítanak – közülük is különösen Ringo Starr-ra –, így hirtelen jóval népszerűbbé váltak:
A szombathelyi Tölgyesi Ildikó az Ifjúsági Magazin postaládájába érkezett 1966-os leveléhez képest a korábbi említések szinte jelentéktelenné válnak, hiszen a fiatal olvasó néhány fontos gondolat után végül arra jut, hogy a fiúrajongóknak
tizen- és huszonéveseket:
További furcsa találatokért pedig irány az Arcanum, aminek 1960-1979 közt kiadott lapjai közt több mint hatezerötszáz alkalommal tűnt fel a Beatles neve.
