Erdős Tibor az infláció és a gazdasági növekedés kérdésének neves kutatója szeptember 6-án hunyt el – közölte a Magyar Tudományos Akadémia.
1928-ban született Budapesten. 1948-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol 1952-ben szerzett diplomát, majd a Politikai Gazdaságtan Tanszék oktatója lett.
1975-től az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadójaként dolgozott, majd kutatóprofesszori megbízást kapott. Az intézet munkatársaként sokat tett a magyar gazdaság fejlesztéséért, a mindenkori gazdaságpolitika tudományos megalapozásáért.
1962-ben védte meg közgazdaság-tudományból kandidátusi értekezését, majd 1972-ben akadémiai doktori címet szerzett. 1987-ben lett az MTA levelező, 1993-ban pedig a rendes tagja.
1990 és 1993 között a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke, 1992 és 2000 között a Magyar Nemzeti Bank jegybanktanácsának tagja volt. Az inflációs és a fenntartható gazdasági növekedés kutatójaként elért eredményeiért több magas elismerésben, így például Akadémiai Díjban és Széchenyi-díjban is részesült.
A Magyar Közgazdasági Társaság jelezte, korábban Közgazdász Életműdíjjal kitüntetett néhai elnöke emlékét szeretettel megőrzi. Erdős Tibor munkásságáról azt írták, kutatási területei eleinte a gazdasági növekedést meghatározó tényezők vizsgálata, a fenntartható gazdasági növekedés és a tőkés gazdasági ciklus elemzése volt.
1975 után főként a magyar gazdasági növekedés problémáival, a gazdaságpolitika növekedési hatásával, az infláció elméletével, illetve a monetáris szabályozás elméleti kérdéseivel foglalkozott.
Nagy figyelmet szentelt az infláció gazdasági visszahatásának vizsgálatára, melynek jelentősége van egyebek közt a kamatláb, a tőketörlesztés, a beruházási érdekeltség és a költségvetési egyenleg alakulásában.
Erdős Tibor fontos eredménye a „kamara haszna” („seigniorage”) mennyiségi meghatározásának és alakulásának elemzése. Nagy elismerést keltett a monetáris politika körébe tartozó inflációs célkövető rezsim kritikai vizsgálatával: bizonyította, hogy a monetáris politikai stratégia nem szakítható el a tényleges gazdasági adottságoktól. Később a válságkezelő gazdaságpolitika elemzésével foglalkozott.
