A kínai okostelefonok jelentős fejlődésen mentek át az elmúlt évtizedben: a Xiaomi is egy alsó-középkategóriás gyártóként indult, az innovációknak köszönhetően azonban mára joggal szerepel a globális piac top brandjei között. A gyártó az évek során almárkákat is létrehozott (pl. a Redmi), amik között akad olyan, ami mára önálló brandként működik, mint például a POCO.
A márkáról először 2018-ban lehetett hallani, ekkor mutatkozott be a POCO F1, akkor még a Xiaomi égisze alatt, és ezidőtájt ár-érték arány tekintetében az egyik legjobb alsó-középkategóriás készüléknek számított. A sikert meglovagolva aztán jött a többi típus: az F mellé az M, C és X széria is. Idén az önállóvá vált gyártó már a negyedik generációs mobiljait küldte a piacra, és a POCO F4, az F4 GT, és az X4 GT már hivatalos csatornákon keresztül is elérhető hazánkban. Ezen mobilok legerősebbike a játékosoknak szánt F4 GT, ami ár, és dizájn tekintetében sem a klasszikus gamer telefon, miközben a teljesítményére sem lehet panasz.
POCO F4 GT – gamingre tervezve
A készülék fogásra kellemes érzést nyújt, méreteiben pedig az aktuális trendeket követi: 6,67 hüvelykes képernyőjével épp annak határán táncol, hogy félkézzel átérjük. 162,5 x 76,7 x 8,5 milliméteres paraméterei elárulják, hogy egész vékony készülékről beszélünk, és a súlya (210 gramm) is átlagosnak mondható. Hátul kicsit műanyagos beütésű üveg borítást találunk – ami meglepően kevés ujjlenyomatot gyűjt be –, elöl pedig Gorilla Glass Victus biztosítja a védelmet.
A mobilt végigpásztázva több érdekességre bukkanhatunk. Egyrészt a jackről itt is le kell mondanunk, továbbá képernyőbe integrált ujjlenyomat-olvasó sincs, ezt az oldalt található bekapcsoló gombba építve kapjuk meg (illetve adott a 2D-s arcfelismerés is). Ez használat közben ugyanakkor okozhat némi kellemetlenséget, ugyanis a jobb oldalról a bal szélre került át a hangerőszabályzó. Egy ekkora telefont viszont meg kell támasztani a tenyerünkkel (eközben lenyomódhat a power gomb), ami a teszt során nálam oda vezetett, hogy többször véletlen képernyőfotókat készítettem a hangerő állítgatása közben.
A dupla hangszórók (2 alul, 2 felül) a keret alsó és felső részének jobb szélein kaptak helyet, aminek főleg akkor van jelentősége, ha elforgatjuk a készüléket játék közben, ilyenkor felső pozícióba kerülve kiváló hangzást biztosítanak, hiszen nem takarjuk le őket a kezeinkkel. A minőségre pedig tényleg nem lehet panasz, egyedül a mély tartomány ereje marad el a modern vetélytársakhoz képest. A telefon fő ismertetőjegyei amúgy a játékra szánt, mágnesesen kioldható ravaszok. A készüléket vízszintesen tartva a bal és jobb oldalon is találunk egy-egy ilyen kapcsolót, amiknek a lényege, hogy játék közben aktiválják azon funkciókat (pl. egy FPS-ben a lövés), amikhez egy teljesen hagyományos készülék esetén a képernyőt kell megérinteni.
A ravaszok pontosan működnek, és a mindennapi használat során lezárhatók, így nem akad beléjük az ujjunk sem. Persze a gyártó azért a mindennapi használatra is gondolt (hiszen az emberek többsége nem vesz azért több százezres telefont, hogy csak játsszon rajta), így a ravaszokhoz játékon kívüli funkciók is társíthatók, például beállíthatók gyorsgombnak a különböző appok megnyitásához. Ezen felül animációt és hanghatásokat is társíthatunk hozzájuk.
A gamer lehetőségek ezzel persze nem érnek véget, hiszen akár játék közben is variálhatók a beállítások a Game Turbo menü segítségével. Itt nyomon követhetjük a telefon processzorának állapotát, valamint azt is, hány képkocka/másodperccel fut az adott program. Az erőforrások a Játékmód menüpont alatt szabályozhatók, és a kiegyensúlyozott, valamint a teljesítmény opciók közül választhatunk. Utóbbi a hardver maximális kihasználása mellett természetesen nagyobb energiafelvételt (tehát gyorsabb merülést) és nagyobb melegedést is jelent.
Talán mondani sem kell, de a játékokkal simán megbirkózik a telefon: sem a PUBG, sem az Asphalt 9 esetében nem tapasztaltam akadást, lassulást, bárminemű problémát. 40 percnyi, maximális beállításokon folytatott játék után pedig nagyjából 15 százalékos merülést figyeltem meg, ami egyáltalán nem rossz. Főleg annak fényében, hogy még ha nagy gaming sessionben is vagyunk barátainkkal, egy tízperces szünet alatt kellő mennyiségű kraft pumpálható a mobilba.
A POCO F4 GT egyik legnagyobb előnye ugyanis a töltési sebesség: a kétcellás, 4700 milliamperórás akkumulátor akár 120 wattal is etethető. A gyártó ráadásul az ehhez szükséges töltőfejet és a kompatibilis kábelt sem spórolta ki a telefon dobozából. A töltés amúgy tényleg megdöbbentően gyors: nagyjából 17-20 perc alatt nulláról 100 százalékon van a készülék – csakúgy, mint a tavaly nyáron debütált Xiaomi 11T Pro.
A LiquidCool Technology 3-nak hála a melegedés minimális, egyedül töltés közben érezhető, hogy emelkedik a hátlap hőfoka. Magyarán, ha játék közben nem töltjük a mobilt, nagy bajunk nem lesz. Erre egyébként sincs sok esély, ugyanis a ROG Phone 6-tal ellentétben nincs USB-C bemenet a telefonon oldalán, így játék alatt kellemetlen lenne konnektorra dugni a készüléket.
Hogy a hipergyors töltés mennyire tesz jót az aksinak hosszú távon, azt egyelőre nem tudni, de amennyire lehetett, a gyártó erre is igyekezett odafigyelni. Az AdaptiveCharge például megakadályozza, hogy az éjszaka folyamán a kritikus 80 és 100 százalék közötti tartományban túltöltődjön a telep. Vezeték nélküli töltést nem támogat a készülék, de ilyen vezetékes teljesítmény mellett ez elnézhető. Átlagos használat során amúgy nagyjából 1-1,5 napos üzemidőt lehetett kicsikarni a készülékből, ami egyáltalán nem rossz eredmény, főleg úgy, hogy a nyári verőfényben több órát is maximális fényerőn „járattam” a kijelzőt.
Stabil rendszer
Ha pedig már kijelző: egy 10 bites AMOLED panelt kapunk, 1080 x 2400 pixeles felbontással, és 120 Hz-es képfrissítéssel. A 800-as nites fényerő játék során, mesterséges fényviszonyok között bőven elég, a tűző napon viszont olykor kevésnek bizonyult. Adott viszont a HDR10+ támogatás, így szinte bármilyen tartalmat fogyaszthatunk, annak megjelenítése kiváló lesz.
A burkolat alatt erős hardver dolgozik: Snapdragon 8 Gen 1 rendszerchip, Adreno 730 grafikus mag, és ehhez jön még a választott modell függvényében 8 GB/128 GB vagy 12 GB/256 GB memória és tárhely. A készülék Android 12 alapokon futtatja a MIUI 13-mat, a több hetes próbaidőszak alatt pedig nem igazán találtam olyan programot és játékot, ami megfogta volna ezt az összeállítást.
A mobil emellé 5G-támogatással is rendelkezik, tudja a Bluetooth 5.2-t, adott a Wi-Fi 6, az USB Type-C 2.0 csatlakozó, van továbbá A-GPS, GLONASS és Galileo műholdas pozicionálás, és nem maradt ki az iránytű, az infra, a giroszkóp, a gyorsulásmérő és az NFC chip sem – így a mobilfizetéssel sem lesz gond. IP-tanúsítvány ugyanakkor nem kapott a telefon, így a vizes/poros helyeket érdemes inkább elkerülni vele.
Nem a kamerán volt a fókusz
Bár – a hagyományos csúcstelefonokkal ellentétben – egy gamer mobilnál nem a fotózás van a középpontban, de a POCO-nak ezen a téren sincs nagy szégyenkezni valója, hiszen hozza a kötelezőt. Az előlapra például egy 20 megapixeles, f/2.4-es rekeszértékű, Sony IMX596 szenzoros kamera került, ami alapvetően decens szelfiket készít.
A hátlapi kameraszigeten már három egység kapott helyet. A főkamera 64 megapixeles, f/1.9-es rekeszértékkel, Sony IMX686 szenzorral. A készített fotók egy hangyányit ugyan túlszaturáltak, de a részletgazdagságra nem lehet panasz – legalábbis nappali fényviszonyok között. Az esti fotóknál már kicsit zajosok a képek, de a minőség még így is vállalhatónak mondható. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezen modulnál nincs optikai stabilizáció. Emellé jön még egy 8 megapixeles, f/2.2-es rekeszértékű, 120 fokos széleslátószögű szenzor, illetve 2 megapixeles makró – utóbbinak (szokás szerint) az égvilágon semmi haszna. Videót maximum 4K/60fps-ben rögzíthetünk a fő kamerával, a széleslátó esetében viszont meg kell elégedni a Full HD/30 fps-sel.
A kameránál van egy-két árulkodó jel, hogy gamer telefont tartunk a kezünkben: a kamerasziget mellett elhelyezett vakunak jópofa villám alakja van, a lencsék mellett pedig két, egészen diszkrét RGB-csík húzódik meg. Ezek programozhatók, például értesítésekhez – ami nem rossz kiindulópont, de a különböző alkalmazásokhoz nem társítható más-más szín, így kihasználhatatlan a benne rejlő potenciál. Pedig ez tényleg egy hasznos funkció lenne, tekintve hogy a mobil előlapjáról már itt is lehagyták az értesítési LED-et.
Az ilyen apró nüanszokat leszámítva viszont a POCO F4 GT egy teljesen korrekt gamer telefon: játékra és tartalomfogyasztásra is kiváló, bitang gyors a töltés, és még a külső is elegáns a konkurens játékos mobilokhoz képest. Bár a ravaszok tudnak némi kellemetlenséget okozni a hétköznapi használat során, és a képernyőbe integrált ujjlenyomat-olvasó is sokaknak hiányozhat, de ennyi kompromisszum még beleférhet, ha valaki játékra keres mobilt, elfogadható áron.
Ez a készülék ugyanis az ár-érték arány tekintetében remek választás: a 8GB+128GB-os modellt 270 ezerért, a 12GB+256GB-os típust pedig 310 ezer forintos ajánlott fogyasztói áron kaphatjuk meg a hivatalos csatornákon keresztül.
