Dróntámadás végzett a hétvégén Kabulban az al-Káida nemzetközi iszlamista terrorszervezet vezetőjével. Ajmán az-Zaváhíri kivégzését Joe Biden amerikai elnök jelentette be hétfőn a Fehér Házból.
Igazságot szolgáltattunk, a terroristavezér nincs többé
– kommentálta az akció sikerét Biden, aki bevallása szerint maga hagyta jóvá az-Zaváhíri kivégzését. Az elnök a bejelentését egy fenyegetéssel is megtoldotta: „Nem számít meddig tart, nem számít hová bújsz el, ha a népünket fenyegeted, az Egyesült Államok meg fog találni, és kiiktat téged”.
Noha az al-Káida vezérének likvidálása látszólag váratlan fejlemény, szorosan következik az amerikaiak Afganisztánból való tavaly nyári kivonulásából, és abból, hogy azóta a militáns iszlamista Talibán mozgalom gyakorolja a főhatalmat a nyugat-ázsiai országban. Az Al-Káida és a Talibán mindig jó kapcsolatot ápolt egymással: szövetségük annak idején ürügyként is szolgált arra, hogy az USA a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után lerohanja Afganisztánt és Irakot.
Afganisztán még a korábbi tálib uralom alatt, a kilencvenes években engedélyezte az al-Káidának, hogy az ország területén szervezze meg kiképzőtáborait. Hogy ez a jó viszony a mai napig tart, annak éppen az az egyik ékes bizonyítéka, hogy az-Zaváhíri háza, amelynek erkélyét az amerikai dróntalálat érte, az afgán főváros elegáns diplomatanegyedében, Serpúrban állt. Jelenleg ebben a városrészben él sok tálib vezető is.
Az önmagát iszlám kalifátusnak nevező afgán államhatalom szóvivője, Zabihullah Mudzsahid az al-Káida-vezér likvidálását egy Bidenétől nem kevésbé fenyegető hangú nyilatkozatban így kommentálta:
Az ilyen akciók az elmúlt húsz év kudarcos tapasztalatait juttatják eszünkbe, és mind az Egyesült Államok, mind Afganisztán, mind a régió érdekeivel ellentétesek.
A tálibok szóvivője azt is kiemelte, hogy a merénylet nemzetközi alapelveket sértett.
A 71 éves korában kivégzett az-Zaváhíri Egyiptomban látta meg a napvilágot egy előkelő értelmiségi család gyermekekként 1951-ben. Ez éppen arra az időszakra esett, amikor a közel-keleti térségben a nyugati modernizációs kísérletek kudarcaitól fűtve az első posztmodern iszlamista mozgalmak formálódni kezdtek. Az-Zaváhíri Kairó elegáns kertvárosi negyedében, Maadiban nőtt fel négy testvérével együtt. Édesapja gyógyszerész professzor volt, akinek nagybátyja az ezeréves egyetemi és muszlim vallástudományi központ, az Azhar Egyetem imámja, vagyis vallási vezetője volt. Ez az intézmény a világ második legrégebben működő felsőoktatási intézménye.
Az-Zaváhíri anyai ágon szintén értelmiségi felmenőkkel büszkélkedhetett, nagyapja a Kairói Egyetem elnöke, később alapítója a Szaúdi Királyi Egyetemnek, majd több ország, közöttük Szaúd-Arábia egyiptomi nagykövete is volt. Szintén anyai ágon egy másik rokona első volt az Arab Liga főtitkárainak sorában.
A New York Times a róla szóró portréban arról is ír, hogy Az-Zaváhíri tehetséges és szorgalmas diák volt. Nemcsak a természettudományok, később az orvostudomány, de az iszlám kultúra és irodalom is felkeltette érdeklődését, és az iszlamista politikaelméleti és mozgalmi irodalomba is beleásta magát.
A fiatalemberre rendkívül nagy hatást gyakorolt Szajjid Kutb iszlamista teoretikus, aki később az egyiptomi Muszlim Testvériség nevű militáns szervezet vezetőségi tagja lett. Kutb a társadalmi igazságosság és az iszlám összefüggéseit boncolgató politikai alapvetése éppolyan jelentősnek bizonyult, mint a Koránhoz fűzött, harminckötetnyi kommentárgyűjteménye. Munkáiban többnyire erőteljes kritikát fogalmazott meg a muszlim világgal szemben, mely szerinte hagyja magát befolyásolni az Amerika felől érkező dekadencia, züllés és szexuális szabadosság által. Ostorozta az iszlám világnak azokat a vezetőit is, akik a vallást a privátszférába utalnák, és ehelyett teret engednek a nyugat felől érkező nacionalista és szocialista ideológiák terjedésének. Ezek a nyugatellenes iszlamista gondolatok erősen hatottak a későbbi terroristavezér szellemi fejlődésére.
Az-Zaváhírit az iszlamista gondolatkörön belül annak radikálisabb, mozgalmi jellegű irányzatai érdekelték. 15 éves korában, 1966-ban részt vett egy militáns underground csoport megalakításában, melynek célja az volt, hogy a szekuláris egyiptomi kormányt megdöntve megnyissa az utat az iszlamista kormányzás előtt. Emiatt rövid időre őrizetbe is vették. Politikai tevékenységét azonban igyekezett a családja előtt is titokban tartani. A Kairói Egyetemen járt orvosi szakra, 1974-ben szerzett diplomát, három évet szolgált a hadseregben, majd 1978-ban szerzett mesterfokozatot sebészként. Specialitása a szemsebészet lett.
Az-Zaváhíri 1980-ban már egy egyiptomi kórház orvosaként dolgozott, amikor önkéntesként a pakisztáni Pesavarba ment a Vörös Félhold missziója keretében, hogy az afganisztáni szovjet invázió elől menekülőknek segítsen. Ekkor járt először Afganisztánban is, amiről az a benyomása támadt, hogy ideális helyszín a radikális iszlamizmus megerősítéséhez.
Csakhogy 1981-ben az orvost váratlanul letartóztatták Egyiptomban az Anvar Szadat elnök meggyilkolására szervezett összeesküvés vádlottjaként. Személyiségéről sokat elárul az az epizód, hogy őrizetbe vételekor egy rendőri vezető állítólag felpofozta, mire ő szemrebbenés nélkül visszaütött. A bíróság végül több száz emberrel együtt csak fegyverbirtoklásért ítélte el. A tárgyalás három éven át zajlott, ez alatt az-Zaváhírit többször megkínozták a börtönben, és egy ilyen kihallgatás során elárulta az egyik társát, akit a tőle szerzett információ alapján tartóztattak le.
Miután 1984-ben szabadult, elhagyta Egyiptomot, és útja Szaúd-Arábiába vezetett, majd 1986-ban vissza a pesavari kórházba, ahol Oszáma bin Láden olykor szónoklatokat tartott. Az-Zaváhíri csakhamar a dúsgazdag bin Láden személyi orvosa lett, ami erős köteléket hozott létre kettejük között. Szövetségük már ekkor magában hordozta annak a lehetőségét, hogy együtt lépjenek fel a legkeményebb eszközökkel a gyűlölt nyugati hatalmakkal szemben.
Noha az-Zaváhírit sokáig elsősorban a bin Láden mellett üldögélő ismeretlen férfiként ismerte a világ, szakértői vélemények szerint a párosban ő töltötte be a politikai stratéga, az operatív és ideológiai vezető szerepét, míg bin Láden elsősorban a pénzével és hírnevével járult hozzá kétes értékű sikerükhöz.
1998-ban az-Zaváhírit írt egy manifesztumot, amelynek célja az lett volna, hogy egyesítse a militáns iszlamista csoportokat a közös ügy – minél több amerikai meggyilkolása – érdekében. 2001-ben saját szervezete, az Egyiptomi Iszlám Dzsihád hivatalosan egyesült bin Láden al-Káida-hálózatával, a történet tragikus kimenetele innentől kezdve jól ismert.
Noha bin Láden 2011-es megölését követően az-Zaváhíri formálisan is az al-Káida vezetője lett, irányítása alatt a szervezet globális befolyása jelentősen csökkent. Ennek az Iszlám Állam felemelkedéséhez is köze van, mely céljaiban és módszereiben is különbözik az al-Káidától. A két szervezet, illetve hálózat viszonya ellenséges, noha az Iszlám Állam önálló szervezetként legalább részben az al-Káida iraki fiókszervezetéből nőtte ki magát. Az al-Káida és az Iszlám Állam céljai között a fő különbség, hogy amíg az utóbbi területi és ideológiai hegemóniára törekszik, addig az előbbi inkább az iszlamista szervezetek szövetségre épülő hálózataiban hisz. Az al-Káidának sokáig azzal szemben is voltak kifogásai, hogy az Iszlám Állam a szunnita lakosságot is gyilkolja, noha ez a gyakorlat később az al-Káidától sem állt távol, például ha prostituáltak halálra kövezéséről volt szó.
Az-Zaváhíri személye és az al-Káida az USA-nak valószínűleg az afganisztáni tálibok megerősödése miatt is kockázatot jelentett. Afganisztánon belül a legvéresebb merényleteket tavaly augusztus óta leginkább az Iszlám Állam helyi fiókszervezete követi el, ami súlyos kihívást jelent a tálib hatalom számára, leginkább azért, mert kormányzó erőként önmérsékletet kell mutatnia a közvetlen fizikai erőszak alkalmazása tekintetében. A tálibok uralta Afganisztán azonban így is kiváló terep arra, hogy a nyugatellenes militáns iszlamista mozgalmak keltetőjeként működjön.
