Gazdaság

Húszezret kértek a kamu tanulmányért

Majdnem ennyibe került egy felmérés, amit úgy készített el a szakértő, hogy nem is járt a helyszínen. Pedig kellett volna. Olvasónk szerint nem is ez a gond. Marhaság az a szabály, ami a tanulmány elkészítését előírja. A kockázatbecslésre azért volt szükség, hogy szálláshely-szolgáltatásba kezdhessen.

Hezitáltam, hogy mit tegyek. De végül úgy döntöttem, a nyugalmam megér 19 ezer forintot. Hát megvásároltam – kezdi olvasónk. Nevét nem árulhatjuk el, pont azért, mert számára tényleg fontos a nyugalom. Nevezzük Kocsis Józsefnek. Már régóta tervezi, hogy jó helyen lévő lakását kiadja. De nem hosszú távra, hanem inkább néhány napra, külföldieknek. Mert azzal jobban lehet keresni. Törvénytisztelő állampolgárnak tartja magát, ezért utánanézett, hogyan is tudja elindítani nagyreményű vállalkozását.

A nyugalom ára

Kiderült, a jegyzőnél kell bejelentést tennie. Jóskának a hivatalban azt mondták, az ÁNTSZ-hez is el kell mennie. Ennek is eleget tett. Az egyik felügyelő helyszíni szemlére is kijött hozzá, s mikor látta, hogy egy mosogatószer és egy hypo is van a lakásban, közölte: itt bizony kockázatbecslésre lesz szükség. Jóskánk kicsit megijedt ettől, és rosszat sejtett. A felügyelő azonban felajánlotta neki, hogy egy ismerőse elkészíti a tanulmányt.

Visszamentek a hivatalba, ahol rögtön kapott egy 7800 forintos összegről szóló csekket. Mint az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) Közegészségügyi Főosztályától megtudtuk, ez a veszélyes anyaggal, veszélyes keverékkel végzett tevékenységbejelentés jogszabályban meghatározott tarifája. A felügyelő pedig azt mondta neki, hogy majd hívja a kockázatbecsléssel kapcsolatban.

Hívta is, úgy egy hét múlva. Eddigre készen is volt a dokumentum. Ötven oldal, kötve. Jóska nevében, mintha maga írta volna. 19 ezer forintért. Számlát nem kapott róla. Az ismerős szakértő soha nem járt a lakásában. Jóska úgy érezte, elég rendesen lehúzták. De némi viaskodás után kifizette a kért árat. Tudjuk, a nyugalom…

Nem minden lakáskiadásnál kell kockázatbecslés

Az OTH Közegészségügyi Főosztályától megkérdeztük, valóban szükség van-e a lakáskiadáshoz kockázatbecslésre. Kiderült, attól függ, hogy mit is takar a „lakáskiadás”. Ha a tulajdonos szerződés szerint egy bérlőnek adja ki a lakását, nem beszélhetünk veszélyes anyaggal/keverékkel végzett foglalkozásszerű tevékenységről. Pusztán a bérbeadás, mint tevékenység semmilyen vegyi vagy kémiai kockázatot nem jelent. Ilyenkor kémiai kockázatbecslést nem kell készíteni.

Viszont amennyiben fizető-vendéglátó, illetve szálláshely-szolgáltatásról van szó, már más a helyzet. Ha ezt a tevékenységet vállalkozóként vagy vállalkozás keretében végzik, és a kiadott lakásban foglalkozásszerűen rendszeres takarítási, karbantartási tevékenység folyik (melynek során veszélyes anyagot/keveréket használnak fel) akkor az ebből származó kockázatot és veszélyt meg kell becsülni. Vagyis a kémiai kockázatbecslést el kell végezni. S ekkor a 7800 forintos tevékenység-bejelentési díjat is meg kell fizetni.

 

Jóskánk szálláshely-szolgáltatással foglalkozik, tehát nála a szabály szerint szükség volt a kockázatbecslésre. De azért mégsem volt minden “kóser”, mondhatni kockázatkerülő ebben az eljárásban.

Látatlanba nem lehet kockázatot becsülni

A hivatalnál azt is firtattuk, szabályos-e, hogy a szakértő úgy készítette el a szükséges tanulmányt, hogy be sem tette a lábát a lakásba. Azt válaszolták, hogy a kémiai kockázatbecslést egyedileg kell elvégezni az egyes munkahelyeknél. A pontos veszélyazonosítás, kockázat-meghatározás, kockázatkezelés és kommunikáció érdekében ismerni kell az adott munkahelyi viszonyokat, a felhasznált veszélyes anyag/keverék tulajdonságát, veszélyességét, mennyiségét, a szállítási- és tárolási körülményeket, a felhasználás módját, a felhasználót, stb.

Vagyis, kémiai kockázatbecslést általánosságban és látatlanban elvégezni nem lehet – szögezték le. Ezt minden bizonnyal a szakértőt ajánló felügyelő is tudta.

Marhaság a szabály

Jóska szerint az ÁNTSZ-es végülis rendes volt, mert segített neki. (Meg talán egy kicsit az ismerősének, esetleg saját magának is. De persze ez pusztán feltevés.) Ettől függetlenül az a véleménye, hogy az egész eljárás teljesen fölösleges és pénzrabló, úgy ahogy van. Pláne hiábavalónak érezte volna, ha a szakértő még ki is megy, és megnézi az egyébként átlagos lakást, valamint az ott található hypót és mosogatószert. „Persze, úgy lett volna szabályos… De az lett volna csak az igazi hülyeség, ha még ezt is meg kellett volna fizetnem!” – csattant fel.

Jóskának azonban nem az a legnagyobb problémája, hogy fizetett egy ilyen haszontalan tanulmányért, hanem az, hogy “olyan hülye szabályok vannak, amelyek előírják, hogy egy mikrovállalkozónak szüksége van erre a felmérésre”. Hiszen a szabályt nyivánvalóan főleg azoknak munkavállalóknak az érdekében hozták, akik veszélyes anyagokkal foglalkoznak. És ez rendben is lenne. De hogy az egésznek ez a vége? Hogy egy olyan egyéni vállalkozóra is vonatkozik az előírás, aki például maga takarítja az irodáját vagy a szállásként kiadott lakását, azt enyhén szólva is túlzásnak érzi.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik