Az InfoRádió Aréna című műsorának vendége volt kedden Török Gábor elemző, aki jó pár sarkos, kemény kijelentést tett. Szerinte korszakhatár az ellenzéknek ez a választás, az eddigi taktikájuk megbukott. Alapvetően Török is találgatott, hogy tűnt el a 2018-as 2,7 millió ellenzéki szavazóból majdnem egymillió, szerinte a közvélemény-kutatók is csúnyán mellényúltak:
Most már közvéleménykutatók itt-ott elmondták a véleményüket, mintha bejöttek volna az előzetes prognózisaik. Nem jöttek be, hiszen kétmillió alatt maradt az ellenzéki közös lista támogatottsága, és ezt senki nem jelezte előre, sőt, a közelében sem volt egyetlen kutatás sem. Ebben az értelemben ez egy brutálisan nagy vereség az ellenzéknek, nem is lehet erre más szavakat találni.
Török is a Jobbiknál látja a krízis kulcsát: ugyan sikerült a pártot integrálni az ellenzéki szövetségbe, ellenben a szavazóik eltűntek, átmentek a Mi Hazánkhoz és a Fideszhez. Az ellenzéken belül nem lesz játék és mese az élet szerinte:
Azt feltételezem, hogy sokkal inkább felerősödik az ellenzéken belüli hatalmi küzdelem, helyezkedés, felelősségkeresés, hibáztatás politikája, úgyhogy a következő időszak nagyon nehéz lesz az ellenzéki politika szempontjából, ezt nyilvánvalóan nem egy nagy bölcsesség kimondani.
Az elemző szerint az se biztos, melyik ellenzéki párt fog erősebbként, központibbként kijönni a tömbön belüli csatákból most. Mindenesetre van bő két évük a 2024-es EP- és önkormányzati választásokig, azt kell kitalálni, hol induljanak együtt, hol külön. Szerinte a mostani ellenzéki szereplők érdeke, hogy Márki-Zay Péter kormányfőjelöltet bűnbaknak nevezzék meg, de az előválasztáson visszalépő, Márki-Zay mögé beálló Karácsony Gergely főpolgármester felelőssége is előkerülhet. Az ellenzéken belül mindenesetre Török szerint beindul majd a meccselés a vezető erő szerepéért, bár ennek nem látja értelmét:
A mókus vagy a mókusok továbbra is pörögnek, pörögnek, ugyanott vannak, ahol voltak korábban. Az ellenzék igazán csak akkor tud ezen a helyzeten változtatni, ha megpróbál ebből a logikából kilépni, de őszintén szólva én sem tudom, hogy mi van ezen a logikán kívül.
Török szerint nem lenne jó út, ha az ellenzék nem ülne be a parlamentbe, és azon kívül próbálna politizálni. A politikai elemző elmondta, az előválasztással alapból nem volt baj, működött, de a pártok szavazói ettől még nem lehetett egyszerűen összeadni. Az se sikerült végül, hogy megbontsák a centrális erőteret, a Fidesztől jobbra is keletkezett parlamenti párt, a Mi Hazánk. Szerinte az ellenzék már mindenféle módszer kipróbált a Fidesz ellen, nem sok minden maradt:
Ma nincs olyan technikai megoldás, nincs olyan gondolat, ami azt mondaná, hogy van egy másik, amivel le lehet győzni a Fideszt. Amíg a Fidesz népszerűsége nem erodálódik jelentősen, addig szerintem akár az egyik, akár a másik módszert próbálja ki az ellenzék, óhatatlanul sikertelen lesz.
Mindenesetre sokat számított Orbán Viktor kormányfő személye és karaktere, aki a mögé tett hátországgal és erőforrásokkal jól tudott lavírozni a háborús helyzetben is Török szerint. A Fidesszel szemben egy erőforrásokban szegény, sokszor elég amatőr ellenzéki tömb állt. Az elemző állította, a határon túli levélszavazatok, nem tettek annyit hozzá a Fidesz győzelméhez, hogy azok jelentsék a különbséget. A választási rendszert is hiába hibáztatják, ebben a rendszerben ez már a harmadik parlamenti választás volt.
Török beszélt még Novák Katalin köztársasági elnöki szerepéről, a homofób, gyermekvédelminek nevezett, érvénytelen népszavazásról, Orbán és a magyar kormány helyzetéről Brüsszelben, Márki-Zay magányos vesztesi beszédéről, bűnbakká tételéről és jövőjéről, az ellenzéki pártok helykereséséről. És végül egy tételmondat az interjú végéről:
Ha a Fidesz-kormány képes lesz megtartani a jelenlegi támogatottságát, addig szerintem az ellenzék szempontjából édesmindegy, hogy milyen tervekkel áll elő és milyen formációkban akar indulni a következő választásokon.
