Az Európai Bizottság szerint nem tartható az idei és a jövő évi hiánycél sem. Mit gondol, jogos a kritikájuk?
Az általam látott legfrissebb adatok alapján is úgy gondolom, hogy tarthatóak a hiánycélok. A kiadási oldalt keményen kontrolláljuk. Talán emlékszik, kincstárnokokat küldtünk ki minden egyes minisztériumhoz, akik minden nagyobb összegű számlát ellenőriznek. Bevezettük, hogy minden egyes közbeszerzést még a kiírása előtt külön engedélyeztetni kell, nehogy később arra lehessen hivatkozni, hogy az már egy létező elkötelezettség. Sok ilyen kontrolling eljárást hoztunk be a közigazgatásba azért, hogy a kiadási oldalt stabilan fogjuk, mert ott szaladhat el könnyen a hiány. A bevételek oldalán elég óvatosan tervezett a pénzügyminiszter, ezért azt gondolom, hogy jó esély van arra, hogy ha nincs egy újabb negatív fordulat a gazdaságban, tudjuk tartani a bevételi oldalt, de az kevésbé függ tőlünk, hiszen mondjuk, a társaságiadó-bevételek december 21-én folynak be, akkor derül ki pontosan mennyi jött be, ezt mi nehezen tudjuk kontrollálni. Azok, akik aggódnak, hogy Magyarország teljesíti-e a hiánycélt, elsősorban a kiadási oldalt nézik, hiszen az mutatja a kormány elszántságát és fegyelmezettségét.
Túlélhető a megszorítás
Érdekelne a kiadási oldal néhány részlete. Vegyük például a MÁV-ot: ha onnan elvonnak 40 milliárd forintot, de megmaradnak a társaság feladatai – hiszen 1000 kilométernyi pályát nem használnak majd ugyan, de létszámleépítés nem lesz – akkor mégsem biztos, hogy a 40 milliárd megtakarítható.
De éppen erről van szó, hogy amiket csinálunk, a vonalszakaszoknak a bezárása, illetve kiváltása autóbusz-közlekedéssel, vagy például a tarifarendszer újragondolása, a kedvezmények szűkítése, vagy a MÁV-vízfejnek a leépítése, a pazarló szerződéseknek a fölmondása, az új kötelezettségvállalásoknál egy sokkal szigorúbb gazdálkodás előírása, ez mind arról szól, hogy hogyan lehet a MÁV működési költségeit csökkenteni. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy egy ekkora rendszert átalakítása legalább másfél év, de inkább több idő. El tudunk indulni, fel tudjuk rajzolni az útitervet, és ennek az időarányos részét teljesíteni tudjuk, de csak akkor lesz sikeres a folyamat, ha azt tovább folytatják azok, akiknek ez mindenkor a dolga lesz. A létszámot érintő kérdésekről természetesen részletes egyeztetéseket folytatunk majd az érdekképviseletekkel.
A MÁV reorganizációja egyébként létszámleépítést is jelent?
Középtávon mindenképpen. Elsősorban a fehérgallérosok körében. Azt gondolom, van egy olyan központi vízfej, ahol valamilyen mértékű létszámleépítésre szükség lesz. Most arról tárgyalunk a szakszervezetekkel, hogy a vonalbezárások kapcsán feleslegessé váló létszámot miként lehet átcsoportosítani úgy, hogy összességében javuljon a szolgáltatás színvonala.
Mire számít önkormányzatoknál? Az önkormányzatoktól is vonnak el pénzt, viszont a feladatok maradnak. Mivel kalkulál, hogyan fogják elvégezni a feladataikat kevesebb pénzből?
Nagyon világos javaslatot tettünk az önkormányzatoknak. Azt mondtuk, hogy Magyarország nem képes fenntartani minden finanszírozást változatlanul akkor, amikor bevételeink körülbelül egyhavi jövedelemmel csökkennek a válság következtében. Úgy számolunk, hogy a helyhatóságok támogatása a központi büdzséből nagyjából 4-4,5 százalékkal csökken, miközben országos szinten közel 8 százalékkal zuhan a GDP két év alatt. Tehát az önkormányzatoknak kisebb terhet kell vállalniuk, mint mondjuk a magyar államnak, de valamennyit nekik is vállalniuk kell. A megtakarítás legnagyobb részét úgy érjük el, hogy a korábban hazai pénzből finanszírozott fejlesztéseket jövőre nem csinálunk hazai pénzből. Vagy a temérdek rendelkezésre álló uniós forrásból készülnek el ezek, vagy csak egy évvel később épülnek meg – egy ravatalozó esetében például ezt el lehet viselni.
Képek az interjúról – fotó: Gáti András
Ezekből összejön a 70 milliárd?
Nem. De érdemi része összejön ennek. Egy másik része, az pedig olyan szolgáltatások csökkentéséből fakad, amelyek nem verik szét az alapvető rendszereket. Például, a közoktatás rendszeréből, vagy a szociális ellátás rendszeréből nem vonunk ki annyi pénzt vagy olyan pénzt, amitől ez a rendszer ellehetetlenülne. De van, ahol csökkentenünk kell, például a csökkenő gyereklétszám miatt.
És ez az ajánlat másik oldala. Azt mondtuk az önkormányzatoknak, igaz, hogy kevesebb pénz lesz valamennyivel, de kevesebb feladatotok is ruházunk rátok. Több mint 100 önkormányzati feladatot húzunk ki, vagy teszünk át máshová. Voltam én önkormányzati miniszter is, pontosan emlékszem, hogy a helyhatóságok mindig arról panaszkodtak, hogy túl sok a rájuk lőcsölt feladat, amihez nem kaptak pénzt. Most ebben is léptünk.
Harmadrészt meg azt mondtuk, hogy ahol pénzt kellett csökkentenünk egyes területeken, ott viszont megnöveltük az önkormányzatok gazdálkodási szabadságát, önállóságát. Szabadabban dönthetik el, hogy mennyi pénzt fordítanak egyes tételekre. Kevesebb lesz a pántlika, hiszen helyben jobban tudják, hogy mire mennyit kell fordítani. Mindezek együtt azt eredményezik, hogy nehéz, de elviselhető év lesz a 2010-es.
Maradnék a pénznél, de az egészségügy területén. Nem tart attól, hogy a kórházakat jövőre konszolidálni kell? Vagy át kell szervezni a működtetésüket, mert esetükben nyilván nagyon nehezen vonható el feladat.
Ennek a szükséges konszolidációnak az okán egyeztünk meg az egészségügy meghatározó érdekképviseleteivel az új finanszírozási rendszerről. Visszatérünk ahhoz a rendszerhez, amit 2000-ben az akkori kormány szüntetett meg; akkor 3 hónapra növelték a kórházak finanszírozását a számla benyújtástól számítva, most kéthónapos finanszírozásra térünk vissza. A költségvetés terhére vállaltunk valamennyi többletfinanszírozást a kórházaknak, ráadásul a pénzek nagy részét az év elején megkapják, azért, hogy el tudják rendezni a felhalmozott adósságaikat.
Maguk a kórházak mondták el a tárgyaláson, hogy úgy gondolják, még mindig túl sok olyan kórházi ágy van kis intézményekben, és ezeket szerintük meg kellene szüntetni. Ez azért nagy újdonság, mert ugyanezek az érdekképviseletek korábban tiltakoztak ez ellen. Most meg maguk mondták, hogy azért nem hatékony a rendszer, mert széttagolt, olyan helyekre jut pénz, ahol nagyon kis esetszámmal, konkrétan nagyon kevés vakbélműtétet végeznek egy nagyon pici kórházban, ezért várhatóan a minősége is rosszabb egy ottani vakbélműtétnek. Azt gondolom, hogy aki mandátumot kap a választások után, annak például végig kel csinálnia ezt az átalakítást. Nemcsak a pénz miatt, hanem azért is, hogy a legjobb kórházakban, a legjobb minőségű orvoslási szolgáltatást, a legjobb minőségű berendezéseket kapják meg a páciensek.
Mindeközben soha nem látott mennyiségű pénz megy az orvosi ellátás hosszú távú fejlesztésére. 23 járóbeteg-központot újítunk fel olyan helyeken, ahol eddig fehér folt volt az ellátás térképén, a legkorszerűbb berendezésekkel. Egy kivételével minden nagy kórházunk 8-11 milliárdos támogatást kap, hogy rendbe rakja gépparkját és ingatlanait. Adtunk pénzt olyan kórházaknak is, kicsiknek, akik belátták időben: jobb, ha átalakulnak rehabilitációs intézetté. Azt gondolom, hogy a mostani finanszírozással a betegek érdekeit szolgáló átalakulást segítjük, amit majd a következő kormánynak rendszerszintű lépésekkel kell majd követnie.
Beindul a gazdaság motorja
Személyes véleményére lennék kíváncsi. Mitől és mikor fog beindulni a gazdaság? A jegybanki alapkamat 7 százalékos, Surányi György szavaival élve ez még mindig magas, ettől nem lendül be a vállalatok hitelezése.
Három dolog kell hozzá. Egyensúly, növekedési potenciál és be kell indulniuk az exportpiacoknak. Ez a kormány az egyensúly visszaszerzése terén sokat tett, kiigazítottuk a költségvetést. Az egyensúly visszahozta a bizalmat – csökkenhettek a kamatok. Az alapkamat például a válság kitörésekor tapasztaltnál alacsonyabb szintre, 8,5 százalékról 7 százalékra csökkenhetett.
Másodszor, kiemelten fontos a növekedésre, a fejlődésre való képesség megteremtése. Éveket vesztegettünk el 2000 óta: fontos döntéseket halogattunk, az újra elosztás fenntarthatatlanul magas szintje miatt magasak voltak az adók. Ez a kormány a gazdasági válság közepén is radikálisan csökkentette a munkát terhelő adókat, növeltük a fogyasztásra és a vagyonra rakódó terheket. Eddig 54 százalékkal Belgium után nálunk volt a legnagyobb adóék az EU-ban – január elsejétől ez az arány 45,7 százalékra csökken. A következő kormány dolga lesz, hogy a mozgástér növekedése esetén tovább menjen ebbe az irányba, de csak az egyensúly felborítása nélkül! Európa egyik sereghajtói vagyunk a foglalkoztatottság terén. Gyakorlatilag a munkaképes korúak fele nem dolgozik. A munka költségeinek csökkentésével változtathatunk ezen a helyzeten. Segítjük a munkahelyek megtartását, de vonzzuk is ide a külföldi és magyar vállalkozásokat.
Nincs kőbe vésve, hogy a válság hatására világszerte megszűnő munkahelyek ugyanott keletkeznek újra a krízis végeztével. Az alapján fognak dönteni a befektetők, hogy hol kínálják számukra a legstabilabb, legjobb környezetet – ezért tettük meg ezeket a lépéseket, hogy Magyarországot válasszák. Harmadszor pedig, kibontakozásunk legkeményebb korlátja az exportpiac szűkössége. Elemi érdekünk a német, francia, az olasz piac felvevőképességének újbóli bővülése.
Képek az intrjúról – fotó: Gáti András
Most megint választási kampány jön. Ön ugyan azt mondta, hogy nem vállal tovább politikai szerepet, és jövőre leginkább a gyerekeivel szeretne foglalkozni, viszont ha akarja, ha nem, ebben a kampányban részt fog még venni. Ígéreteket ebben a kampányban is tesznek majd a politikusok. Ön hova áll majd?
Nézze, én nagyon nagyra értékelem azokat a politikusokat a parlamentben és azon kívül, akik azt támogatták az elmúlt időszakban kiállásukkal, szavazatukkal, arcukkal, szavukkal, hogy Magyarországon változásra van szükség. Ezért én azokat fogom támogatni a nyilatkozataimmal, akik Magyarországot azon a jó pályán akarják tartani, amin most elindultunk.
Tisztuljon a politika
Ön is megírta, és a Transparency International nagyjából számszerűsítette, hogy a közbeszerzések nagyjából 20-25 százalékkal drágábbak a korrupció miatt. Hisz abban, hogy egy ilyen szervezet az általa képviselt nyíltsággal segíteni tud a korrupción?
A Tranpsparency International-lal, a Freedom House-sal, a Társaság a Szabadságjogokért Egyesülettel és másokkal folytatott konzultációk során alakítottuk ki azt a törvényjavaslatot, amelyet most nyújtottunk be a parlamentnek. Ebben szerepel a korrupciót vagy csalást bejelentők védelme és érdekeltté tétele az államot megkárosító cselekmények leleplezésében. Szerepel benne a Közbeszerzési Hivatal olyan átalakítása, amely közérdekvédelemmel is foglalkozik, tehát önállóan eljár és kivizsgál ügyeket. Szerepel benne, hogy a közbeszerzési törvényt úgy módosítjuk, hogy ha a kiíró úgy akarja, kötelező legyen átláthatósági megállapodást kötni minden résztvevőnek. Szándékomban áll, hogy a Magyar Köztársaság bizonyos értékhatár feletti közbeszerzéseinél – ahol ez értelmes – kötelező legyen átláthatósági megállapodást kötni, és az eljárásba be lehessen vonni civileket, mondjuk a Transparency International képviselőit.
Nagyon sok ellenállásba ütköztünk, politikusok és érdekcsoportok részéről egyaránt. Mindig azt mondták, hogy nem ez a megoldás, csak működjön hatékonyabban a meglévő rendszer. Mitől működne? Muszáj világossá tennünk az érdekeltségi viszonyokat. Szerintem ha nem javítja helyezését Magyarország a korrupciós világranglistákon, akkor semmilyen más gazdasági, fejlettségi mutatóban nem fog tartósan előrelépni.
Azt pedig üdvözlöm, hogy a szocialista párt, a demokrata fórum és a liberálisok felvállalták a Transparency International kampányfinanszírozásra vonatkozó javaslatát, sőt én azt is nagyon üdvözölném, ha a szocialista párt által benyújtott pártfinanszírozási átfogó javaslat is átmenne a parlamenten. Ideje, hogy a politika is megtisztuljon, megtisztítsa magát azoktól a vádaktól, amelyek folyamatosan érik. Nagyon örülnék, annak is, ha kiderülne, hogy ez kinek nem érdeke.
Andor László jelölése biztosnak az Ön személyes döntése volt?
Mindig világossá tettem, hogy a döntés felelősségét nekem kell majd vállalnom, de konzultáltam sokakkal. Úgy gondolom, Andor László emberi és szakmai minőségét tekintve megkérdőjelezhetetlenül jó választás.
Mi lesz Kovács Lászlóval?
Kovács Lászlóval beszéltem még a döntést megelőzően. Nagyra tartom őt, azt gondolom, hogy biztosként jó teljesítményt nyújtott és öregbítette Magyarország hírnevét egy nagyon nehéz portfolió élén. Nem szeretnék a tapasztalatairól lemondani, azt gondolom, hogy az országnak szüksége van arra, amit ő tud.
Veres János elégedett azzal, hogy ő Londonba mehet az EBRD-hez?
Nem szeretném kommentálni, hogy ő pontosan milyen pozícióra jelölik. Beszélgettem vele, és azt gondolom, hogy az a jelölés, amiről beszéltünk, számára vonzó és érdekes.
(Az interjú a Figyelővel közösen készült. A hetilap legfrissebb, csütörtökön utcára kerülő számából megtudhatja, Bajnai Gordon szerint miért gyenge az állam, miként áldozta fel az ország fejlődését a két nagy párt, mikor vezethetjük be az eurót, és mit tett a kormányfő konkrét korrupciós ügyekben.)
