Minden lépésünket megfigyelik

Ha a gyermekünk letép egy virágot, ha betegen vánszorgunk az orvoshoz, vagy ha netán éppen nem a házastársunkkal enyelgünk a kapualjban, és történetesen térfigyelő kamera van a közelben, akkor felvétel készülhet rólunk.

A jövőben még több eszköz figyelheti lépteinket, mivel a parlament elfogadta az igazságügyi tárca javaslatát, s a közterület-felügyeletek is felszerelhetnek kamerákat az utcákra. Az adatvédelmi biztos tiltakozik: szerinte ez alapjogot sért, és jobb lett volna, ha ez az eszköz kizárólag a rendőrség kezében marad, ahol adatvédelemről is kiokított szakemberek kezelik a rendszert. Közben az egyre több helyen felbukkanó „technikai rendőr” jó üzlet egyes vállalkozásoknak, pedig a tapasztalatok azt mutatják: a bűnözési statisztikákon összességében nem nagyon változtat.

Fotó: Kőhalmi Péter

Az adatvédelmi biztos a törvénymódosítás beterjesztése előtt egyértelművé tette álláspontját, amit azonban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IM) nem vett figyelembe. Jóri András a Figyelőnek is leszögezte: a kamerarendszer működtetése önmagában alapjog-korlátozás, mivel az üzemeltetőnek hatalmi pozíciót biztosíthat a megfigyelt felett, ezért csak szigorú garanciák mellett alkalmazható.

Magyarországon nem készült komplex hatástanulmány arról, hogy a köztéri kamerák működtetése miként hatott a bűnözésre. Nagy-Britanniában ellenben igen: ott immár minden 14. emberre jut egy kamera, ám a bűnözés nem csökkent. Erre hivatkozik Jóri, amikor azt mondja: elismeri azokat az igényeket, amelyek a közbiztonság javításához fűződnek, ám pont azért, mert nem bizonyított a hatásosságuk, feleslegesen sértik az alapjogokat. Mielőtt az önkormányzatok döntenek, alkalmazzák-e az intézkedést, mérlegelniük kellene, hogy a telepítésre és karbantartásra fordított összegből lehetséges-e más módon hatékonyabban visszaszorítani a bűnözést. „A helyenként kritikusan rossz közbiztonságra, amely nem technikai kérdés, a kamera egy rossz, technikai válasz” – húzta alá az adatvédelmi biztos a Figyelőnek. Álláspontja szerint inkább olyan megoldásokat kell alkalmazni, amelyek növelik egy közösség szerves ellenálló képességét, például több rendőrjárőr teljesítsen szolgálatot, vagy civil közösségek szerveződjenek a védelemre.

Üzleti érdekek

Jóri szintén aggályosnak tartja, hogy a törvényjavaslat előkészítésében olyan társaságok is részt vettek, amelyek üzletileg érdekeltek a kamerázási jog kiterjesztésében. Erre hivatkozik Hüttl Tivadar, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) adatvédelmi programvezetője is. Feltételezése szerint komoly üzleti érdekek fűződnek ahhoz, hogy minél több kamera működjön az országban. Ezek felszerelése és éves működtetése egy-egy budapesti kerületben 80–100 millió forint, de például Pécsett is 62 milliót terveztek be 2009-re efféle berendezések kihelyezésére és üzemeltetésére.

A jogvédő szervezet egy hónapja az Igazságügyi Hivatalhoz fordult, mert attól tart, a jelentős jogkorlátozás mellett fölöslegesen – üzleti érdekek mentén – folyhatnak el közpénzek. A javaslat stratégiáját ugyanis az Igazságügyi Minisztériumnak egy olyan szervezet dolgozta ki – a Közterületi-Térfelügyeleti Tanácsadó Testület (KTTT) –, amely üzletileg érdekelt cégeket is bevont az előkészítésbe. Ez nem is titok, ugyanis a vállalkozások (Erando Kft., WBS Rendszerház Kft., Quali-Top Kft.) vezetőinek neve szakértőként szerepelt a mellékletben. A KTTT egyelőre nem reagált a lobbizás „vádjára”, de a felmerült adatvédelmi aggályok miatt maga is javasolja, hogy a felvételeket csak meghatározott ideig tárolják könnyen hozzáférhetően, utána digitálisan titkosítsák azokat, a közterület-felügyeletek munkatársai pedig részesüljenek szakmai képzésben. Az Igazságügyi Hivatal múlt héten befejezte a vizsgálódást, s azt állapította meg, nem volt semmiféle lobbizás, a cégek szerepe mindössze a tanácsadói, szakmai véleménynyilvánító szerepkörre korlátozódott. Most, hogy a törvényre rábólintott az Országgyűlés, úgy tudjuk, Jóri András és a TASZ is az Alkotmánybíróságoz fordul.

A jogvédő szervezet az év elején kikérte a fővárosi kerületektől a térfigyelő rendszerek adatait, s megállapította: 2008-ban együttesen több mint 1 milliárd forintot költöttek e célra. S ez csupán a budapesti összesített adat. Elgondolkoztató viszont, hogy egyetlen olyan bizottsági vagy képviselőtestületi jegyzőkönyvet, előterjesztést sem találtak, amelyben az adott önkormányzat mérlegelte volna a térfigyelés társadalmi hasznosságát, az alapjog-korlátozás szükségességét, holott az adatvédelmi biztos tavalyi ajánlása külön felhívja erre a figyelmet. Mintha a romló közbiztonság miatt „ész nélkül”, automatikusan mondanának igent a bűnmegelőzés e módjára.

Sokszor hatástalan

Budapest belső kerületeiben számos helyen látni a feliratot: térfigyelő kamerák vigyáznak a biztonságra. A VI. kerület illetékesei elégedetten állapították meg, hogy a bűnelkövetési gócnak számító Nyugati téren és annak közvetlen környezetében kevesebb az erőszakos cselekmény, lopás, rablás, autófeltörés. Ezzel büszkélkedik a III. kerületi önkormányzat is, bár elismerik, beigazolódott a gyanújuk, miszerint a bűnözők a nem kamerás területekre húzódtak. Fővárosi szinten mindenesetre nem történt érdemi javulás: az ismertté vált lopások száma évek óta 38–40 ezer körül stagnál, pedig a kamerák száma megháromszorozódott.

Bűnügyi szakértők rámutatnak, nincs ezen mit csodálkozni, az elkövetők nem válnak attól jogkövetővé, mert szépen bekamerázott világban élünk. A szomszédos utcába, kerületbe teszik át a terepüket, ahol nem látják őket. De arrébb sem kell menniük, felvesznek egy sötét szemüveget és egy baseballsapkát, s nincs az a Sherlock Holmes, aki beazonosítsa őket.

Meglepő, hogy az átlagpolgár mégis inkább sétálgat térfigyelővel lefedett utcákon, mert nagyobb biztonságban érzi magát. Egy 2006-os belügyminisztériumi felmérés megállapítja, az állampolgárok 64 százaléka tartja hasznosnak, 40 százalékuk pedig kifejezetten kívánatosnak a térfigyelők működtetését, még azon az áron is, hogy emiatt sérülnek a személyiségi jogaik.

A Századvég–Forsense vizsgálatai szerint az elmúlt hónapokban drámai módon átalakult a magyar társadalom biztonságérzete. A lakosság jelentős része úgy gondolja, a rendvédelmi szervek képtelenek a közbiztonság szavatolására. A közbiztonság állapotára 37 pontot adtak a 0-tól 100-ig terjedő skálán. Az állampolgárok elégedetlensége miatt tovább folytatódik a bekamerázási láz szerte az országban, egyfajta csodafegyvernek tekintik. Becslések szerint Budapesten 500–600-at szereltek fel eddig, a vidéki városokban pedig összesen kétszer ennyit.