A Bódis Kriszta által vezetett Van Helyed Alapítvány ózdi szegény sorsú, elsősorban roma gyerekek iskolai pályafutását magzati kortól fiatal felnőttkorig, a pályára állásig támogatja sokoldalúan. Az a meggyőződés vezérli, hogy a szegénységből a minőségi oktatáshoz való hozzáférés jelenti a kiutat. Munkatársaival az elmúlt kilenc évben egymásra épülő intézmények és holisztikus szolgáltatások rendszerét építették, ez a Van Helyed Rendszer http://www.vanhelyed.org/rendszer/ , ahol a partnerségen alapuló közös munka a kismamákkal kezdődik. Így a gyermek már magzati kortól egészen fiatal felnőttkorig, az érettségi vagy szakma megszerzéséig, majd a pályára állásig folyamatos megtartó közösséget és személyre szabott szolgáltatásokat, iskoláztatást, ellátást, patronálást kap. Az ózdi középiskolások egy része Budapesten részesül minőségi oktatásban, az ő támogató intézményük a Van Helyed Stúdió+.
“Minden patronáltunkra büszkék vagyunk, mert tudjuk, hogy mindenkinek van valamilyen tehetsége, csak figyelemre és lehetőségre, vagyis minőségi pedagógiai környezetre van ahhoz szükség, hogy ez kibontakozhasson. Nincs rossz gyerek, nincs reménytelen élet. Minden kudarc csak egy szakasz, amiben ott van a változtatás lehetősége, amit siker követ.” – vallja Bódis Kriszta. “ Ricsike a mi kincsünk.”
Czakó Ricsi a Van Helyed Stúdió+ patronáltja: “Most 15 éves vagyok, kilencedikes a solymári Fészek Waldorf Iskolában. Krisztával és önkéntes csapatával még nagyon kicsinek találkoztam, talán hároméves voltam. Így aztán az egyik legrégebbi gyerek vagyok a csapatban. Akkor még csak a Hétesbe jártak ki, alkotótábort szerveztek, és én is ott voltam, mert a Papóm (nagyapám) ott élt, és akkor mi is ott laktunk egy-két évet. Mi, kicsik beszaladgáltunk a programokra, és tetszett nekem, amit ott csináltunk. A Hétes különben egy cigánytelep, elég szegény környék, de kedvesebbek az emberek, összetartóbbak. Azóta van ilyen szegénység, amióta leállt a gyár, és nincs munka. Én jól éreztem magam a Hétesben, és nagyon sokszor jártam ott azóta is.
Aztán később a Van Helyed már nemcsak a Hétesben működött, hanem minden nap délutáni programokat szervezett iskolásoknak. Én harmadikos koromtól jártam rendszeresen ezekre a foglalkozásokra. A Van Helyed Alapítvány nekem igazi támasz. Sok mindenben segített, például abban is, hogy följutottam Pestre. Ötödikes voltam akkor. A nevelőszülőm, Anna nene kérdezte Bódis Krisztát, hogy nem jöhetnék-e én is Pestre tanulni, mert hallotta, hogy több ismerős gyerek bekerült a Van Helyed Stúdió Pluszba. Nekem ez elég nehéz volt, kiszakadni az ismerős környezetből, féltem is rendesen, de ha ma újra döntenem kéne, megint ugyanígy döntenék. Szoktam gondolkozni azon, mi lenne velem, ha nem kerülök ide. Valószínűleg már félállásban dolgoznék. Ózdon, Kiserdőkalján például 16-17 éves korától kezdve már mindenki dolgozik, alkalmi munkákat vállalnak, napszámos munkát, akár messzire is elmennek, hajnalban indulnak, este 10-11-re érnek haza, kapnak 8000 forintot, aztán ennyi volt a napjuk.
Szeretem a Waldorf-iskolát, olyan tárgyakat tanulunk, amelyek nincsenek más iskolákban. Különösen szeretem a kézművességet, van agyagozás, fafaragás, varrunk, papírral, rézzel dolgozunk. Aztán ott van a kertművelés, télen meg elmegyünk kirándulni, beszélgetünk a fákról, madarakról, a környezetről.
Nyolcadikban mindenki készít egy “éves munkát”. El kell készíteni egy tárgyat, és kell tartani egy ehhez kapcsolódó nyilvános előadást. Ennek témáját mi választjuk ki, és én azt választottam, hogy a cigányság történetét és kultúráját mutatom be a társaimnak. Igazság szerint engem nagyon zavart, ahogy a többiek a cigányokról beszéltek, mindenféle rosszat mondtak a romákról, valahogy beléjük van ez rögzülve, miközben nem is tudtak az egészről semmit. Fából faragtam egy ekhós szekeret, és tartottam egy előadást a cigányok történetéről, szokásairól. Mondhatom, hogy nagy sikere volt, eleve sokan meghallgatták, nagyon sok tanár és gyerek is megdicsért, még azok is, akik nem hallották, mert mesélt róla nekik valaki. Egyébként én úgy látom, hogy azóta nem annyira megy ez a cigányozás, szóval örülök, hogy sikerrel jártam, valamennyire elértem azt, amit akartam. Az ekhós szekeret egyébként Róbertnek, az osztályfőnökömnek adtam, búcsúajándéknak szántam, amikor középiskolás lettem.
Én kicsi koromtól kezdve építészmérnök szeretnék lenni. De most nem tudom, messze is van ez még. A másik szakma, ami nekem nagyon tetszik, az a pék vagy cukrász. Nehéz munka, de nagyon szeretek sütni, inkább sütni, édességeket készíteni, mint főzni. Sok minden érdekel, sok mindenbe belekezdek, de könnyen abba is hagyom. Amikor egy kicsit kitanultam a dolgot, unalmassá válik, és valami mást keresek. Most például nagyon szeretek hangszórókat összeszerelni. Valaki kérte, hogy csináljak neki is hangszórót, most éppen azt bütykölöm. Korábban zsonglőrködtem is. Az úgy jött, hogy az osztályfőnököm még hatodikban vagy hetedikben szólt, nem mennék-e zsonglőrködni, mert ő tartja a szakkört. Aztán kipróbáltam, és ott maradtam, de nyolcadikban már nem mentem vissza, erre a szakkörre, mert nem volt annyira kedvem hozzá. Írtam meséket, a versírásba is belekezdtem, szeretek rajzolni. Nagyon szeretem a kerti munkát is, értek is valamennyire hozzá, és sokat segítek a nenémnek, amikor hazamegyek.”
Ricsi kilencedikes, még jó néhány évig szüksége lesz a Van Helyed által nyújtott patronálásra és szolgáltatásokra, hogy le tudjon érettségizni, és megtalálja a hivatását. Önök is segíthetnek ebben, ha támogatják a Van Helyed Rendszer működését:
A Van Helyed! Alapítvány várja az Ön támogatását is a következő számlán:
CIB BANK ZRT. 10702332-65873230-51100005
IBAN: HU19-1070-2332-6587-3230-5110-0005
SWIFT kód: CIBHHUHB
Várjuk egyéni támogatók 1%-os személyi jövedelemadó felajánlásait az alábbi adószámra: 18204364-1-42
