A fájdalom – röviden meghatározva – nem más, mint egy kellemetlen, intenzív érzés, melyet valamilyen inger vált ki, és amely általában a szövetek sérülésével jár együtt. A különböző ingerek (nyomás, hő stb.) felfogására a testünkben különböző receptorok specializálódtak. A fájdalom esetében azonban kicsit bonyolultabb a helyzet, mert egyrészt többféle receptor is részt vállal a fájdalom jelzésében, másrészt mert a fájdalomérző idegsejteknek nem minden esetben van ún. adekvát ingere.
A fájdalomérzékelésben részt vevő receptorok összefoglaló neve a nociceptor. Ezek egy része mechanikai ingerekre érzékeny mechanoreceptor, hőre reagáló termoreceptor, és olyan, ún. polimodális nociceptor, melyeket különféle (hő-, mechanikai, kémiai) ingerek egyaránt hamar működésbe hoznak. Ezek olyan idegsejtek, amelyek sejtteste a gerincvelőben helyezkedik el, és csak nyúlványuk végével, szabad idegvégződésekkel vannak jelen a fájdalomérzékelés helyén. A belső szervek, zsigerek fájdalmát általában lassabban és tompábban érezzük, mint a bőrhöz közel keletkezőt.
Pontosan hol és hogyan fáj?
Ahhoz, hogy a közönséges (vagy nociceptív) és az idegi (vagy neuropátiás) fájdalom közötti legnagyobb különbséget megérthessük, egyetlen szabállyal kell tisztában lennünk: a nociceptív fájdalmat a test szöveteinek sérülése okozza, míg a neuropátiás fájdalom esetében a károsodás az idegrendszer bizonyos részeiben, a külső szemlélő számára minden látható jel vagy sérülés nélkül alakul ki.
Ha szeretne még többet megtudni, kattintson!