Bár sokan unalmasnak tartják a jogászi munkát, elárulom, hogy miért nem az. Eddigi hosszú pályafutásom során a különböző ügyek kapcsán már számtalan más „szakmát” kellett megismernem. Így tudom például, hogyan főzik a sört, hogyan kell egy darut szabályosan lebontani, vagy miként lesz a mákgubóból heroin. Azt azonban soha nem gondoltam volna, hogy egyszer repüléstechnikai kérdésekkel kell foglalkoznom. Úgy látszik, ennek is eljött az ideje.
Szakmai látóköröm kiszélesítését Orbán Viktornak és haverjainak köszönhetem, akik úgy röpködnek a honvédség tulajdonában vagy üzemeltetésében lévő katonai repülőgépeken, mintha nem lenne holnap. Miként az Átlátszó már 2019-ben kiderítette a korábban a honvédség által megvásárol két Airbus és a két Falcon többek között megfordult Dubajban, a Kanári-szigeteken, Las Vegasban, Máltán és Panamában is.
Az említett utakra vonatkozó adatok „honvédelmi és nemzetbiztonsági okokból 30 évig nem nyilvánosak” – közölte Benkő Tibor, az akkori honvédelmi miniszter.
Ezekhez képest most egy sokkal közelebbi úti célról lesz szó.
A 2014-ben – máig pontosan nem ismert okból – eltűnt maláj utasszállító gép kapcsán egy nyugalmazott amerikai pilóta elmondta, a repülőgépeken két jeladó berendezés működik, és komplex műveletsor kell a kikapcsolásukhoz. A valószínűleg lezuhant maláj gép esetében felmerült a gyanú, hogy a pilóták nem önszántukból kapcsolhatták ki a jeladókat, esetleg valakik kényszeríthették őket erre.
Abban ugyanakkor biztos vagyok, hogy a kecskeméti katonai reptér/ Budapest/Brac/Róma/Brac/Zadar/Budapest/Kecskemét útvonalon közlekedő repülőgép pilótáját büntetőjogi értelemben nem kellett kényszeríteni arra, hogy a horvátországi üdülőhelyek fölött kikapcsolja a jeladót, az úgynevezett transzpondert. A kényszerítés ugyanis jogilag azt jelenti, hogy valakit
erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerítenek, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.
Biztos vagyok benne, hogy Orbán Viktornak nincs szüksége ilyen eszközre ahhoz, hogy a pilóta „tegye a dolgát.”
Az imént említett útvonal alapján következtetett Hadházy Ákos arra, hogy a miniszterelnök és családja a honvédség repülőgépét magáncélra használhatta. A kérdéses gép akkor járt Rómában, amikor Orbán is ott volt, és mind oda-, mind visszafelé leszállt horvátországi üdülőhelyeken méghozzá úgy, hogy mindkét leszállási helyen kikapcsolták a transzpondert.
Ez a bizonyos transzponder adja le azokat a jeleket, amelyekből a földön meg lehet állapítani a gép lajstromjelét, pozícióját, repülési magasságát és sebességét, vagyis pontosan meg lehet tudni a gép útvonalát. Persze csak akkor, ha bizonyos helyeken nem kapcsolják ki a jeladókat.
A miniszterelnök sajtótitkára azt nyilatkozta, hogy Orbán a családja utazási költségeit maga fizeti. Mint repülésügyi szakértőktől megtudtam, a kérdéses gép egy üzemórája kétmillió forintba kerül. Maga a gép ára – lajstrom áron – mintegy 52 millió dollár (ha jól számoltam, nagyjából 15 milliárd 600 millió forint).
Vajon mi lehet az oka annak, hogy a miniszterelnöknek, illetve a kormánynak nincs kormánygépe, ami egyébként teljesen megszokott és normális dolog lenne. Persze csak hivatalos utakra, hisz arra való. Ráadásul – ezt is a szakértő említette – tíz évig rohadt egy olyan gép a Liszt Ferenc – lánykori nevén ferihegyi – reptérnél, amelyet nem túl nagy befektetéssel lehetett volna kormánygéppé alakítani. Persze bizonyára nem lett volna olyan elegáns, mint a világ egyik legdrágább business Jet-je.
Nem véletlen azonban, hogy Orbán – és persze nem ő az egyetlen a kormányból – katonai gépet használ. A polgári repülőgépeknek a jeladójukat kötelező folyamatosan bekapcsolva tartani, ez alapfeltétele a légi közlekedés biztonságának. Ha ezt a szabályt egy repülőgép megszegi, bejelentést lehet tenni az Európai Repülésbiztonsági Szervezetnél. A gépet akkor is be lehet jelenteni, ha ezzel „csak” veszélyeztette a repülés biztonságát, de ténylegesen nem okozott balesetet.
A katonai gépekkel más a helyzet. Az Európai Parlament még 2014-ben javaslatot nyújtott be az Európai Bizottsághoz annak érdekében, hogy módosítsa a légi közlekedés szabályait. Azt akarták elérni, hogy a katonai gépeknek is tiltsák be a kommunikációs rendszerük kikapcsolását.
Határozat, illetve jogszabály-módosítás végül nem született. A repülésügyi szakértő szerint ez logikus, hiszen amikor egy katonai repülőgép katonai műveletet hajt végre, magát a műveletet veszélyeztetné, ha bárki a földről megtudhatná a gép útvonalát. Gondoljunk csak a legfrissebb eseményekre, amikor katonai gépekkel kellett embereket kimenekíteni Afganisztánból. De attól tartok, hogy sem Brac szigetén, sem Zadaron nem kellett a magyar honvédség gépének semmiféle katonai műveletet végrehajtania. Ha pedig ezt alappal feltételezem, akkor a polgári repülés szabályai szerint tilos lett volna a transzpondert kikapcsolni. Persze a honvédség mondhatta – pontosabban füllenthette – volna azt, hogy katonai személyszállítást végzett, miként a dubai, kanári-szigeteki, Las Vegas-i, máltai – titkosított – utakról is azt állította, hogy katonai gyakorló repülést végeztek.
Vajon követett-e el bárki valamilyen bűncselekményt akkor, ha a katonai repülőgépet Orbán és más hivatalos személyek magáncélra használták? Ami bizonyosnak tűnik, hogy ilyen esetben az érintettek, így a kormányfő is túllépte a hivatali hatáskörét, illetve visszaélt a hivatali helyzetével. A hivatali visszaélést a Btk. három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti.
Ha ezáltal mások életét vagy testi épségét veszélyeztették – márpedig a kikapcsolt transzponderrel történő repülés már önmagában is veszélyhelyzetet teremt – az is bűncselekmény. Ha a veszélyeztetésnek nincs súlyosabb következménye – testi sérülés, halál – akkor is 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Hogy ezért ki a felelős? Ez fogós kérdés. Vajon ki adott erre utasítást? Nem tudjuk. Mindenesetre, aki ilyen utasítást adott, az legalábbis felbujtó. Csak megjegyzem, hogy sokszor a felbujtót súlyosabban büntetik, mint a tettest.
- De vajon tettes-e a pilóta, aki parancsra végrehajtotta a műveletet?
- Védekezhet-e azzal, hogy ő parancsot kapott?
- Elfogadhat-e parancsot nem katonai felettesétől?
- Vagy ha katonai felettesétől kapta, kell-e tiltakoznia ellene, ha tudja, hogy bűncselekmény elkövetésére utasították?
- És vajon milyen következményekkel kell számolnia, ha tiltakozik a parancs ellen, illetve ha nem.
A Btk. erről azt írja, hogy „nem büntethető a katona a parancsra végrehajtott cselekményért, kivéve, ha tudta, hogy a parancs végrehajtásával bűncselekményt követ el”. A parancsot adó viszont mindenképpen tettese – esetleg közvetett tettese – a bűncselekménynek.
De mit kezdjünk egyáltalán ezekkel a kérdésekkel akkor, amikor tudjuk, hogy a Honvédelmi törvény szerint a honvédelmet az Országgyűlés honvédelmi bizottsága irányítja. Az irányításba beleértendő az is, hogy a bizottság „folyamatosan figyelemmel kíséri a honvédség rendelkezésére bocsátott anyagi erőforrások felhasználását”.
Látom magam előtt, amint a fideszes Kósa Lajos, a bizottság elnöke kiszámítja, hogy a kétmillió forintos üzemóra összegéből a horvátországi kiérők miatt mennyit kell kicsengetnie az Orbán családnak.
