Horváth: még marad a hálapénz

Mi az egészségügyi reform lényege?

Egy a mainál gazdaságosabban működő és sokkal jobb minőségű szolgáltatást nyújtó rendszer létrehozása, amely a jelenleginél igazságosabban működik.

Ön szerint értik az emberek a törekvéseik lényegét?

Még nem. Természetesen kevesen gondolkodnak rendszerszinten, így nagyon nehéz megérteni azt, hogy egy sok elemből álló reform egyes intézkedései miképpen hatnak az egészre. Azt tudjuk, hogy a jelenlegi rendszerrel mindenki nagyon elégedetlen, a betegek is és az orvosok is. A betegek elégedetlenek a kórházi körülményekkel, a sorban állással és a hálapénzzel. Jogosan. Az orvosok elégedetlenek a gyógyítás körülményeivel és a munkabérükkel. Jogosan. A reform végére ezek meg fognak változni. De az még messze van. Ma alapvetően azzal szembesül mindenki, hogy vizitdíjat kell fizetni, és egy díj bevezetése sosem jó. Mi tudjuk, hogy a hatása kedvező lesz, de ezt majd csak utólag tudjuk megmutatni. Egy kórház bezárása is megdöbbenést kelt, pedig az adatok azt mutatják, hogy egy-egy település lakói már most sem az ottani kórházba mennek, hanem inkább utaznak 30-50 kilométert a jobb ellátásért. Ehhez képest élőlánccal és demonstrációkkal tiltakoznak a kórházaknál. Az érthető, hogy félnek az emberek a változástól, de azt is meg kell érteni, hogy le kell számolni a hamis mítoszokkal, és átláthatóvá, hatékonnyá és gazdaságossá kell tenni az egészségügyet.

Miért kell ilyen rohamtempóban véghez vinni a reformot? Pusztán azért mert van rá négy évük, vagy tényleg van e mögött koncepció?

Nem gondolom, hogy rohannánk, inkább az eddigi magyar „nem rohanáshoz” képest tűnik gyorsnak a tempó. Júliusban beszéltünk először a vizitdíjról és csak februárban vezetjük be. A kórházi struktúraátalakításokról 16 éve beszélünk, és egyszercsak eljött az ideje, hogy megtegyük. Ettől függetlenül az intézményi átalakításnál valóban gyors a tempó, de az ott dolgozó embereket és betegeket nem lehet bizonytalanságban tartani. Egy szakadékot tényleg nem lehet sok kis lépéssel átugrani.

Miért van az, hogy önökön kívül az egészségügy többi szereplője: orvos, patikus, beteg, kórházigazgató káoszról beszél a reformok kapcsán?

Káosz nincs, a status quo megváltozása mindenkit érint. A bizonytalanság, adott esetben az információhiány, sőt még a kis hibák és korrekciók szükségszerű velejárói minden változtatásnak. Ez a reform a szemléletváltás reformja is, mert mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan kell ebben a rendszerben dolgozni. Szerintem az idén megtanulunk együtt élni az új egészségüggyel.

A Magyar Orvosi Kamara kedden tartott nagygyűlést, ahol azt mondták, csődközeli helyzetben van az alapellátás. Nőnek az adminisztrációs terhek, ugyanakkor csökken a finanszírozás. Ön szerint tényleg rossz háziorvosnak lenni?

Tavaly nagyon nehéz volt a kórházi orvosnak, mert egy erős túlköltekezést kellett visszafogni. Ugyanezen okok miatt nehéz volt a szakrendelőknek is. Nehéz, bár közülük a legkönnyebb helyzetük a háziorvosoknak volt, a finanszírozásuk ugyanis 2006-ban nem változott. Idén azonban megszűnt az eszköz és ingatlantámogatás, ami azt jelentette, hogy a vállalkozóként működő háziorvos az államtól eddig havi 25-50 ezer forintos támogatást kapott és ezt a továbbiakban nem vehetik igénybe. Szerintem a vállalkozás és az éveken át tartó állami támogatás nem fér össze, viszont a háziorvosok, akárcsak más vállalkozók, pályázhatnak uniós pénzekre. A háziorvosok finanszírozása idén sem változik. Tudom, hogy sokan mást mondanak, de ez nem vélemény, hanem ténykérdés. Az OEP átlagosan 626 ezer forintot fizet egy háziorvosnak. Ennyit fizetett decemberben is, és ennyit fizet most is. És ehhez jön mostantól a vizitdíjból származó bevétel, átlagosan 150 ezer forint havonta. Ez 25 százalékos bevételnövekedést jelent! Ez a pénz ott marad a háziorvosoknál, ahogy megígértük. Ami pedig az adminisztrációt illeti: a héten mutattam be egy sajtótájékoztatón, hogy a vizitdíj-nyugta kiállítása 30 másodpercig tart.

Hét-nyolc hónap alatt sikerült mindenkivel összerúgni a port. Az egyeztetés hiányát fogalmazza meg mindenki kritikaként önökkel szemben.

A zöld könyvnél és a törvény-előkészítésnél is széles körű egyeztetés volt. Érthető a kritika, hogy soha nem elég az egyeztetésből. A tárgyalásokon előkerül sok minden, aztán olyan dolgokban is meglepetés éri a partnereinket, ami előttük is ismert volt, mert korábban elhangzott. Arról nem is beszélve, hogy sokan összekeverik az egyeztetést a konszenzuskényszerrel. Az egészségügyben számtalan egymásnak ellentmondó érdekre kell tekintettel lenni. Elvi lehetetlenség mindenkivel megegyezni – ezért ugyan egyeztetünk, és igyekszünk minden fontos és méltányos szempontra tekintettel lenni, a megegyezés nem elsődleges célunk.

Vizitdíjról és gyógyszerekről

Lesz február 15-től vizitdíj? Az orvosok szerint csak törvénytelenül szedhetnék ettől a dátumtól.

Gond nélkül indulhat. A vizitdíj fizetését és beszedését törvény írja elő, tehát törvényt sért az az intézmény vagy orvos, aki elmulasztja a díjat beszedni. Az irányadó egyébként az adott intézmény készpénzkezelési szabályzata, hiszen eddig is foglalkoztak betegektől érkező készpénzzel a kórházak, háziorvosok.

Sokak előtt még mindig nem világos, miért is kell vizitdíjat fizetni?

A vizitdíjjal először szembesülünk azzal, hogy az egészségügyi szolgáltatásnak ára van. Én tudom, hogy fizetünk tb-t is, de az olyan, mint a többi adó: bemegy a közösbe és elvész. Ráadásul a járulékok csak az egészségügyi kiadások 80 százalékát fedezik. A vizitdíjjal először jelenik meg a beteg, mint vevő, akinek elvárásai vannak. A pénz egyébként ott marad a szolgáltatóknál, amelyből minőséget tudnak fejleszteni, vagy az orvosok bérét tudják megemelni. És ami nagyon fontos: a vizitdíj az első komoly lépés a hálapénz visszaszorításában.

Azt gondolják, hogy 300 forint az emberek szemében „helyettesít” tízezret? Ha most bemegyek a kórházba, akkor a borítékba rejtett tízezer forint nő a háromnapos vizitdíj összegével.

Nem mondjuk, hogy a kórházi hálapénz csökkeni fog a vizitdíj miatt, de az alapellátásban, a járóbeteg-ellátásban és az ügyeletben elindulhat ettől a hálapénz visszaszorítása. Fontos lépés még, hogy a kórházban kapnia kell a betegnek egy elszámolási tájékoztatót, melyen rajta van, hogy az OEP-nek mennyibe került az ellátása. A hálapénz kérdése igen összetett, nem egy intézkedéstől, hanem több együttes hatásától várjuk a visszaszorulását.

Az orvosok és a betegek is nehezményezik az azonos hatóanyagú gyógyszerek közül az olcsóbb felírását. Azzal érvelnek, hogy a magas vérnyomás esetén évekig tart, mire beállítják a vérnyomást. Aztán kiderül, nem is írható fel, mert nem a legolcsóbb.

A kulcsszó az azonos hatóanyag. Ezek a gyógyszerek 99,5 százalékban megegyeznek. Ez olyan, mintha ugyanazt a bort beletölteném egy elegáns üvegbe és egy sima üvegbe, de az elegánsabbért elkérnének ötször annyi pénzt. Ugyanazért pedig miért fizessen többet a beteg?

Igen ám, de az orvosok, a szakma is ellenzi ezt a rendeletet.

De azt nem szabad elfelejteni, hogy nagyon erős ösztönzők működnek. Maga az egészségügyi ipar kőkeményen piaci terület, ebből a gyógyszerpiac különösen az. Mindig is cél volt, hogy a legújabb vagy a legdrágább készítményeket írják fel az orvosok. Mi meg szeretnénk megállítani, hogy végre ne a gyógyszercégek ösztönözzék az orvosokat, hanem tisztán szakmai szabályok szerint döntsenek, a betegek és a biztosító pedig ne fizesse meg feleslegesen a drága medicinát. Van egy fontos összefüggés. Miért van árverseny a piacgazdaságban? Mert a vevők érzékenyek az árakra. Két termék közül általában az olcsóbbat veszik. Ezt tudják a cégek, ezért leszorítják az áraikat. Az egészségügyben általában nem a beteg választ. Nincs is tisztában a választási lehetőségekkel, nincs is tisztában az árakkal A gyógyszergyártók ezt pontosan tudják, elsősorban nem is azzal akarnak vevőt szerezni, hogy olcsóbban adják a termékeiket. Az új gyógyszergazdaságossági törvény viszont árversenyt hoz létre. A szabályozás teremti meg az árérzékenységet, amelyhez a gyártók alkalmazkodni fognak.

Kórházbezárásokról

Miért van szükség arra, hogy a jól megszokott kórházainkat átalakítsák, vagy bezárják?

Amit figyelembe vettünk, hogy országosan az ágyak egynegyede mindig üres. Kihasználatlan ágyakra több mint 50 milliárd forintot költünk évente. Közben az orvostudomány rohamosan fejlődik. Mi lenne például, ha azt mondanánk egy asztmásnak, hogy a jó levegő gyógyít? A betegszervezetek tüntetnének, jogosan. Ráadásul mi magyarok még mindig azt gondoljuk, hogy akkor gyógyulunk, ha hosszan, sokat fekszünk bent a kórházban. Ez tévedés. Ha felszámoljuk a pazarlást, a kórházakhoz több pénz jut, így meg tudják fizetni az új technológiát és komfortosabb körülményeket tudnak biztosítani. És ami a legfontosabb: van olyan dolog, ami nem vehető meg pénzért sem. Ez pedig a szakmai rutin. Egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy egy olyan kórházban, amelyben valamely betegséget napi rendszerességgel kezelnek, sokkal jobbak a gyógyulási mutatók, mint azokon a helyeken, ahol ilyen betegséggel csak ritkán találkoznak. A beteg érdeke, hogy olyan helyen gyógyuljon, ahol biztonságos ellátáshoz jut.

Amikor megalkották a kórháztörvényt, valóban arra gondoltak, hogy a regionális egészségügyi tanácsok meg tudnak egyezni?

Igen. Biztos voltam abban, hogy a hétből legalább két régióban megegyeznek. De a RET-ekben a szakmaiság helyett a politika vette át a főszerepet. Azt lehet mondani, hogy a miniszter javaslata esetleg rossz, mert miért is ne lehetne rossz. De azt mondani, hogy ez rossz, de mi ennél jobbat nem tudunk, az felelőtlenség.

Fognak változtatni az elsődleges Molnár-listán?

Persze, hajlandóak vagyunk változtatni. Eddig közel ezer levél és javaslat érkezett, amelyből ha mindet figyelembe vennénk, akkor kétszer annyi kapacitás kellene, mint ami a törvény szerint rendelkezésre áll. Azokat a javaslatokat igyekszünk figyelembe venni, ahol az intézmények vagy a régiók megállapodtak az együttműködésről.

Az öt bezárásra ítélt kórház közül megmenekül valamelyik?

Nem tudom megmondani, de kitartunk a szakmai álláspontunk mellett.

A több-biztosítóról

Miért lesz jó nekünk a több-biztosítós modell?

A legfontosabb: válogatni tudunk majd a biztosítók között aszerint, hogy milyen szolgáltatásokat kínálnak nekünk ugyanazért a pénzért. Lesz olyan biztosító, amely például többletprevenciót kínál, de lesz olyan, amelyik szebb kórtermet ad. Másrészt a biztosítók nagyon meg fogják nézni azt, hogy kikkel és hogyan szerződnek. Minőséget fognak követelni a kórházaktól, így érzékelhető fejlesztések lesznek. Gazdája lesz annak a pénznek, amit egészségbiztosításra költünk. Ráadásul az egészségügyi dolgozók bérét is a több-biztosítós modell tudja rendezni.

Egy konferencián kritikaként hangzott el, hogy az új kórházstruktúra nem kedvez a több-biztosítós modellnek: 8-10 biztosító versenyez az ügyfélért, de a páciens csak ugyanabba a kórházba tud menni. A biztosítók mégis miben versenyeznek?

Versenyezni a biztosítók több mindenben tudnak. Azt mondják például egy kórháznak, hogy bár bizonyos ellátásokra szerződnek velük, az infarktusos ügyfeleiket nem engedik ott kezelni, mert az átlagosnál nagyobb a halálozási arány. Nem mindegy, hogy egy-egy kórháznak milyen szolgáltatást engednek majd, mert bejön egy nagyon kemény minőségmérés, és ez ösztönözni fogja a kórházakat a jobb ellátásra.

A konferencián 4-5 verzió is elhangzott a több-biztosítói modell megvalósítására. Az Egészségügyi Minisztérium melyiket preferálja?

Többfajta elképzelés van. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a biztosítási csomag szintjén is elinduljon a verseny, bejöjjenek a biztosítók. Mert akinek fontos a szolidaritás, ezt támogatja. Jobb minőséget csak a verseny eredményez. Ha kizárjuk a versenyt arról a területről, amelyet mindenki igénybe vesz, akkor ott nem lesz érezhető minőségjavulás. Ha csak a kiegészítő biztosításban lenne verseny, akkor ezzel egyedül a tehetősebbek járnának jól, akik ilyen csomagokat meg tudnak venni. A hogyanra még nincs pontos válasz. Reményeink szerint a kormány még ebben a félévben döntést hoz arról, hogy egy vagy több-biztosító irányába menjünk.

Hogyan lehet elkerülni azt, hogy létrejöjjön a gazdagok és a szegények biztosítója?

Egyetlen törvényi passzussal: a biztosító nem válogathat a betegek között, mindenkivel, aki őket választja kötelesek szerződést kötni. Úgy kell kidolgozni a fejkvótarendszert, hogy ne csak a fiatal, életerős férfiakat válasszák. Az alapcsomag elve, hogy mindenkit műtsenek meg, mindenki legyen ott a várólistán, mindenki kapjon ágyat, és az kapjon először ellátást, akinek sürgős. Az alapbiztosítási csomag tiszta szakmai elveken működik, a felett pedig bejöhet a vagyoni helyzet. Nem lehetünk azonban álszentek: a gazdag tudja megfizetni az extraszobát vagy a luxusellátást. Szegények és gazdagok között most is van különbség, mert ha van pénzem, akkor a hálapénzen keresztül előre tudok jutni a várólistán, vagy jobb ellátást kapok. A több-biztosítónál azonban csak extra szolgáltatást vehetek a pénzemért, az alapvető ellátásban egyenlők vagyunk.

Nem lesz ez a rendszer túl bonyolult? A fiatalok bele tudnak szokni, de az idősebbek, akik sokat járnak orvoshoz, el tudják majd fogadni az új rendszert?

Ez attól függ, hogy hogyan alakítjuk ki a biztosítóválasztást, ugyanis itt is több alternatíva áll rendelkezésre. Például akik nem választottak, vagy akik nem tudtak választani, azokat kisorsolják a biztosítók között. Vagy megmarad az OEP és a nem választók ott maradnak. Időbe telik majd a tudatos választás, akárcsak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnál, ahol évek teltek el, míg rájöttünk, a váltással több pénzt spórolhatunk meg.

Mi lesz az egészségpénztárakkal?

Az egészségpénztárak ugyanúgy működnek tovább, mert előtakarékosságot, vagy olyan szolgáltatást kínálnak, amelyek nem tartoznak bele majd az alapcsomagba. Ilyen például az extrém sport vagy az esztétikai beavatkozás.