A média rövid távú hatásai között az egyik legfontosabb a napirend-kijelölő funkció: azt nem mondja meg, hogyan gondolkozzanak az emberek, de azt igen, hogy miről. Amiről pedig sokat beszélnek a sajtóban, az egy idő után visszahat rá – mondta Babocsay Ádám reklámpszichológus a FigyelőNetnek. A szakértő hozzátette, ez történ most is: a tavalyi év alapján a sajtó jóval október 23-a előtt elkezdte fejtegetni, lesznek-e zavargások, a titkosszolgálatok idén felkészültek-e. „Ez azt sugallta, hogy várható valami, az emberek foglalkozni kezdtek a témával. Sokan talán azért nem mentek ki az utcára, mert veszélytől tartottak, ami pedig valójában lehet, nem is volt akkora, mint azt az újságok sugallták” – véli Babocsay Ádám.
Ne váljon eszközzé a média
Hasonló véleményen van Babarczy Eszter publicista, egyetemi oktató is. A szakértő szerint azonban a magyar média sokat tanult, és egyre jobban érzi, hol a határ. „Alapvetően aránytalan, hogy valamennyi sajtótermék 150-200 randalírozóval foglalkozik egy 10 milliós országban. Ám mivel felfokozott várakozás előzte meg az eseményeket, érzelmeket kavart, elkerülhetetlen, hogy a tévék, a lapok beszámoljanak az eseményről. Véleményem szerint egyébként korrekten mutatták be az elmúlt napok eseményeit” – mondta Babarczy Eszter.
Mint lapunknak kifejtette, a Magyar Gárda aránytalanul nagy helyet foglalt el jelentőségéhez képest az egyes médiumokban. „Vigyázni kell arra, hogy az adott sajtótermék ha tudósít, ne váljon az erőszakos csoport toborzó eszközévé. A terrorizmust is a média élteti, azért vannak robbantások, mert a televízió közvetíti. A megoldást még nálunk régebbi demokráciák sem találták meg” – mondta Babarczy Eszter. Hozzátette: ebben a kérdésben nem is annyira a média, mint a pártok a hibásak, akik nyilatkozataikban kiemelten foglalkoztak a gárdával.
Rendõrök és a sajtó munkatársai október 23-án (Fotó: FN)
Jelenség, felelős nélkül
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSz) elnöke lapunknak a média felelősségét firtató kérdésére úgy válaszolt, hogy nem lehet felelősséget megállapítani, s az is kérdés, ha médiáról beszélünk, kit érthetünk felelős alatt. „A szenzáció kritika nélküli hajhászásának jelenségéről beszélhetünk, de felelősségről nem. Ez a jelenség gyakran felületességhez vezet: nem ellenőrzik megfelelően a forrást vagy éppen marginális híreket helyeznek egyes orgánumok a középpontba” – mondta Eötvös Pál a FigyelőNetnek.
A MÚOSz elnöke hozzátette: a társadalmat olyan impulzusok mozgatják, ami félrevezető. „Tipikus, hogy bizonyos ügyeket érdemtelenül nagy felületen tárgyalnak, majd amikor már nincs benne elég anyag, elfelejtjük, nem jön elő többet. Ez az emberek közéleti érdeklődésének romlásához vezet, rontja a jó ítéletalkotást” – vélte Eötvös Pál.
Már nincs nagy tömeg
Már az őszödi beszéd évfordulóján is világossá vált, hogy a hangulat jelentősen megváltozott tavalyhoz képest, szélsőséges, rendszerellenes csoportok ugyan bármikor képesek utcai rendbontásokra, de számottevő tömeget nem tudnak megmozgatni – véli Szomszéd Orsolya. A Vision Consulting elemzője lapunknak kifejtette, a kormány távozását követelő tüntetők indirekt politikai támogatás, ösztönzés híján erőtlenek maradnak, ráadásul maguk sem egységesek, hanem széttagoltak, és nincs szervezettségük.
„A radikális kemény mag számára így az egyetlen fegyver a nyilvánosság, és elsősorban erőszakos cselekményekkel képesek felhívni magukra a figyelmet. Emiatt van óriási szerepe a médiának, hiszen azáltal, hogy közvetít ezekről a megmozdulásokról, tulajdonképpen hozzásegíti a randalírozókat a céljaikhoz, ahhoz hogy láthatóvá váljanak. Közben pedig a média is eléri, amit akar: a közvetített erőszak magas nézettséget produkál” – véli Szomszéd Orsolya. Mint a szakértő elmondta, a médiának nyilván jelen kell lenni az eseményeknél, tájékoztatnia kell, de baj akkor van, ha ennek résztvevőjévé válik, és maga tartja fenn az érdeklődést. „Eléggé visszás, amikor több újságíró gyűlik össze a helyszínen, mint tüntető” – hangsúlyozza a politológus.
