Váncsa István: Hullám, szőnyeg, földharc
Kormányzó urunkat hallgatva egyébiránt az a kérdés is felmerül, hogy kell-e nekünk oltás egyáltalán. A második hullámot kivédtük, most már földharc van, levittük a birkózószőnyegre, csak le kell szorítani, közölte ő a rádiójában, döbbent csodálatra késztetve evvel a legkitartóbb hallgatóit is. Elsőbben azért, mert a hullámmal vívott földharc és a birkózószőnyegre levitt hullám olyan képzavar, hogy azt még a száz évvel ezelőtt tomboló avantgárd irodalom hívei is elismerő biccentéssel nyugtázták volna, másodjára pedig azért, mert kormányzó urunk ma már oly önfeledten és éppoly értelem nélkül handabandázik, ahogy a rigó fütyül. Csak hallgatni, bámulni és döbbenten csodálni lehet, vitatni vagy pláne cáfolni képtelenség, arról nem is szólva, hogy fölösleges. Persze rápillanthatunk az aktuális számadatokat közlő és folyamatosan frissülő weboldalak valamelyikére, azokon most, a jelen szöveg leadása előtt azt látjuk, hogy Magyarországon egymillió lakosra 1012 halálos áldozat jut, míg ellenben Ausztriában 712, Szerbiában 479, Ukrajnában 442, Szlovákiában 423, hogy csak a szomszédoknál nézelődjünk. Kicsit messzebbre pillogva egészen érdekes adatokra bukkanhatunk, halszagú rokonainknál például egymillió lakosra csupán 102 áldozat jut, tizedannyi, mint nálunk, Norvégiában 82, és még folytathatnánk, de minek.
A színházigazgatás válságmenedzselés lett – Mácsai Pállal beszélget Váradi Júlia
Az a puszta káderpolitika, amit ma kulturális koncepciónak neveznek, azért roppant destruktív, mert magától a színháztól távolítja el az embereket. A néző meg fogja unni a poros holmit, mert a színháznak kíváncsinak, provokatívnak, bosszantónak, éles humorúnak, felzaklatónak, frissnek kellene lennie.
De ha az SZFE-ügyet végig vinni képes társaságra gondolok, azért derűs vagyok. Azzal az el nem hallgatható kitétellel, hogy ezeknek a remek és fiatal nőknek és férfiaknak a fő feladata mostantól az, hogy próbáljanak nem válni azzá, mint ami ellen fellázadtak.
Falus Ferenc: A változás éve
Az oltás sem lesz megváltás. Nem fogja egyszerre egyik napról a másikra felszámolni a járványt, de kezelhető mértékűre fogja csökkenteni a megbetegedéseket. Megszabadulunk majd attól a félelemtől, hogy ha kórházba kerülnénk, akkor nem lenne számunkra hely, nem lenne lélegeztetőgép meg főleg egészséges egészségügyi dolgozók, akik meg tudnak minket gyógyítani. Minden védőoltás, amelyet szakértő hatóság politikai nyomás nélkül engedélyez – az lényegében veszélytelen arra, akinek beadják. Kisebb-nagyobb helyi reakciókon, esetleg lázon, néhány napos rosszabb közérzeten kívül rendkívül ritka a súlyos szövődmény.
Egyértelmű, hogy bármelyik vakcinának kisebb a kockázata, mint ennek a betegségnek, amelynek hosszú távú következményeit is csak most kezdjük megtudni. Száz igazolt fertőzött közül ketten-hárman meghalnak. Azok, akik az oltást megkapják, ebbe biztosan nem fognak belehalni, és egy időre védettek lesznek. A bizonytalanság és a félelem éve után jön a változás éve. Már többet tudunk a vírusról, a tüneteiről, a megelőzéséről, a megbetegedés gyógyításáról. De jövőre még nem lesz mindenki védett, ezért a maszk, távolságtartás, kézmosás szükségessége megmarad, de a karanténszabályokat fokozatosan lehet majd lazítani.
Szále László: Búcsú az újságírástól
Befejeztem. Igazából több mint tíz éve nem politizálok nyilvánosan, vagyis nem írok politikai tárgyú publicisztikát. Most is csak annyit, hogy miért nem írok. Ám nem tekintem magamra nézve érvényesnek a babitsi tételt, hogy vétkesek közt cinkos volnék. A hallgatás beleegyezés? Ugyan. Kilencmillió mindig hallgat. Az beleegyezés volna? A hallgatás mellett hangzavar is van. Ebben minden borzalomhoz hozzá kéne szólni, le kéne leplezni? Annyi felület nincs. Akkor mennyit? A felét? Minden tizediket, századikat? S hogyan szelektálva? Több ez, mint bőség zavara. Inkább a zavar bősége.
Úgy fest, új Bábel elé nézünk. Vagy itt is van már. Az ókoriban a toronyépítők hirtelen nem értették egymás nyelvét, ez akadályozta meg az együttműködést. A maiak értik, mit mond a másik, de nem hiszik, nem hihetik el neki. Vigyázat, én is túlzok:
Általában mindenesetre úgy fest: a tény halott, a vélemény szabados. Bábel után a nyelvtanulás segített valamennyit, most a hitelesség „megtanulásának” kéne segítenie.
Kovács Zoltán: Vannak a spájzban
A sokáig vitathatatlan erejű kormányszövetség váratlanul, de határozottan gyengülni kezdett, népszerűségi mutatói romlanak. Nem 1-2 százalékkal és esetlegesen, hanem 4-5 százalékkal, és tartósan.
Mit mond erre a Fidesz alapembere, a már székházmagyarázat kérdésében is aktív házelnök, Kövér: „…úgy Brüsszelből, mint a tengerentúlról óriási erők fognak megmozdulni a következő másfél évben, hogy a magyar választások eredményét kívülről, illegitim módon manipulálva a nekik megfelelő irányba vigyék” – nyilatkozta az Országgyűlés elnöke egy tévéműsorban. Vagyis nem az a baj, hogy a pártvezetés züllik, a nyugat-európai adófizetők szájtátva nézik, hogyan építenek pénzükből diktatúrát, ennek keretében hogyan teszi zsebre a pénzt a közép-európai térség jól körülhatárolható oligarchátusi kompániája: Kövér szerint mindezek nem számítanak, hanem az a baj, hogy közelednek a választások, mégpedig illegitim külföldi manipulációval. Eszébe sem jut, hogy arról talán mégsem a háttérhatalmak tehetnek, hogy dr. Szájer egy lázas decemberi éjszakán kilőtte saját magát.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
