Élet-Stílus

Még a legvisszahúzódóbb gyereken is segít a kutyaterápia

Négylábú barátaink képesek arra, hogy a legproblémásabb kicsiből is oldott, vidám gyereket varázsoljanak.

A Marie Claire riportere a közelmúltban a Damjanich utcai speciális fejlesztőközpontban járt, ahol találkozott Heidivel, a howavart fajtájú segítőkutyával, gazdájával, Kővári Hajnalkával és azokkal a kicsikkel is, akiknek segít.

„Heidinek sok pozitív megerősítést kellett kapnia, hogy szívesen forduljon az emberekhez” – kezdte Hajnalka, aki már tíz éve „mentőkutyázik”, terápiás és személykereső kutyákkal foglalkozik. Heidi valóban nagyon lelkes, jól tűri az új emberek érdeklődését is, de fél szemét mindig a gazdáján tartja, tőle várja a jelet a következő tennivalóra.

Mindenkire ösztönzőleg hat

Az érkező gyerekek nem tudják nem észrevenni a csaholó kutyát a teremben, van, aki tárt karokkal szalad felé, az arcát a kutya fejéhez érinti, persze nem mindenki ilyen bátor, ők inkább egy lépéssel közelebb húzódnak az őket kísérő anyukákhoz, nagymamákhoz. A gyerekek nagyon különbözőek korban és értelmi fejlettségben is, néhányan lemaradtak a beszédfejlődésben, de minden esélyük megvan rá, hogy behozzák a társaikat, és akadnak a csoportban értelmileg akadályozott gyerekek is.


A kép illusztráció
Kép forrása: Thinkstock

„Volt olyan gyerek, aki eleinte csak ült a sarokban, most meg minden feladatot megcsinál a kutyával együtt. A legvisszahúzódóbb gyerek is bevonható a feladathelyzetbe” – mesélte a riporternek Lakos Judit gyógypedagógus, majd hozzátette, a kutya minden gyerekre ösztönzőleg hat, elősegíti a kapcsolatfelvételt és a kooperációt, fejlődik a gyerek mozgáskoordinációja és nyelvi kifejezőkészsége is, teszi hozzá.

Hogy zajlik a terápia?

Az órán a gyerekek különböző feladatokat kapnak, amelyek a kutyával való kapcsolaton alapulnak. Ahogy rámutatnak a saját testrészeikre, úgy megkeresik a kutya orrát, fülét, szemét is. Sokan rögtön nevetve bújnak át a hasa alatt, de lassacskán a tartózkodóbb gyerekek is felbátorodnak. Pórázon vezetik Heidit a rögtönzött akadálypályán, amelyen – nem mellesleg – nekik is végig kell menniük. Színeket és formákat keresnek, de csak akkor állhatnak rá a megfelelő mezőre, amikor a kutya vakkantását hallják. A foglalkozás végén egyesével elköszönnek a kutyától. „Szia Heidi, gyere máskor is” – mondja az egyik kislány.

Szeretné tudni milyen eredménye van egy-egy ilyen terápiának? Olvassa el a folytatást a Marie Claire oldalán!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik