Két évvel Szász Károly megveretése és a brókerbotrány kirobbanása, valamint a nyomozás megindítása után a Nemzeti Nyomozó Iroda befejezte a munkát: többmilliárdos sikkasztás és más bűncselekmények gyanúja miatt büntetőeljárást kezdeményezett 28 gyanúsítottal szemben. (Ketten külföldre szöktek: Schönthal Henriket és egy szír pénzváltót most a nemzetközi rendőrség keresi.) A hírek szerint az első számú gyanúsított nem más, mint az egykor „mágus” és „csodabróker” elnevezésekkel illetett Kulcsár Attila. Míg a következő hetekben folytatódik az iratismertetés – a nyomozás során keletkezett több mint 55 ezer oldalas iratanyagot a gyanúsítottak és ügyvédeik olvashatják, tanulmányozhatják -, kiszivárgott, hogy többekkel szemben az ügyészség vádemelés nélkül megszüntetheti az eljárást. Mindezt a rendőrség sem tartja kizártnak.
Kulcsár Attila. Újabb adalékok is kiderülhetnek még.
POLITIKAI SZÁLAK. A nagy meglepetést most a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal tartogatja. A napokban derül ki ugyanis, hogy a nyomozás során milyen politikai szálakat tártak fel. Május végén egy napilap megszellőztette: lehetséges, hogy hamarosan gyanúsítottként hallgathatják meg Baja Ferencet, az MSZP volt pártigazgatóját, és Puch Lászlót, a szocialista párt pénztárnokát is. Mindez újabb találgatásokra ad okot az eljárással kapcsolatban. Most az a kérdés, valóban meggyanúsítja-e a politikusokat a vádhatóság. Inkognitóját őrző, az eljárást közelről ismerő beszélgetőpartnerünk szerint az ügyészség és a politika a sajtóban egymásnak üzenget, de közben a háttérben zajlik az egyeztetés. Polt Péter legfőbb ügyész a pozícióját szeretné megtartani (megbízatása jövőre jár le), az MSZP pedig, legalább a büntetőeljárás szintjén, őrizné ártatlanságát – amely a két prominens politikus gyanúsítottá minősítésével végképp megrendülne. S bár vannak, akik azt is kétlik, hogy Baja és Puch mentelmi jogát egy esetleges büntetőeljárás idejére felfüggesztené a baloldali többségű parlament, a Fidesz egyik képviselője szerint a két politikus és a szocialista párt is rosszabbul járna, ha így akadályoznák meg az ügy tisztázását a hatóság előtt. Persze annak is komoly politikai következménye lenne, ha a múlt ősszel pozíciójában megerősített pártpénztárnokot – aki az előző kampány idején is a párt pénzügyeit intézte – az ügyészségi nyomozók végül meggyanúsítanák.
Ám az is kérdés, mi alapján tehetne ilyet az ügyészség. Forrásunk szerint Kulcsár vallomása önmagában kevés lenne. A kiszivárgott információk alapján a brókernek a nyomozók előtt tett kijelentéseiben annyi ellentmondást lehet felfedezni, hogy ennek alapján bármikor meg lehet kérdőjelezni a szavahihetőségét. Az eljárás során végig ott lebegett a veszély, hogy vallomását visszavonja. Ráadásul jegyzőkönyvben rögzítette az ügyészség, hogy Kulcsár a politikai összefüggésekről szóló beszámolóját feltételhez kötötte; szakértőnk szerint ez az egyik olyan komoly eljárási hiba – számos másik mellett -, amelyet minden bizonnyal ízekre szednek majd a bírák és az ügyvédek. (A hitelesnek mondott jegyzőkönyvi részlet így hangzik: „Az ügy lehetséges politikai vonatkozásaira tekintettel jobban szeretném ezt akkor részletezni, hogyha az eddigi és ez utáni feltáró vallomásomra is tekintettel a velem szemben alkalmazott személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésekben enyhítés történik.”) Így erősen kérdéses, hogy a politikusokra vonatkozó terhelő vallomás miképpen alapozhatna meg bármiféle gyanúsítást. Szakértőnk szerint még Kulcsárral kapcsolatban is kiderülhet olyan újabb adalék, amely a büntetőeljárást is befolyásolhatja.
Az eljárást mindvégig kölcsönös vádaskodás kísérte. Az eddig megszólaló MSZP-s politikusok és a hozzájuk kötődő média „a Fidesz által befolyásolt ügyészségről” beszéltek, a kormány közeli szálak feltárására irányuló minden mozdulatot politikai hecckampánynak minősítették. Eközben a jobboldal Tóth Andrást, a titkosszolgálatok felügyeletével megbízott államtitkárt és más kormányzati szereplőket vádolt meg azzal, hogy megakadályozták a brókerügy politikai összefüggéseinek feltárását. Két éve, 2003 őszén a parlamenti brókerbizottság mindenoldali tagjai, jól begyakorolt koreográfia szerint tették egyszerre nevetségessé és lehetetlenné a tényfeltárást. Mindenesetre az akkor megfogalmazott 123 plusz 61 kérdés többsége (előbbi a Fidesz, utóbbi az MSZP tollából) ma is megválaszolatlan, a politika felsőbb köreihez nem ért el az eljárás.
A rendőrségi nyomozás így leállt ott, hogy Bitvai Miklós, az Állami Autópálya-kezelő Rt. vezérigazgatója tehető felelőssé azért, hogy több mint 16 milliárdnyi állami pénzt átutaltak a brókercég számlájára. Máig nem kerültek közelebb a brókerbotrányt kirobbantó esemény, Szász Károly megverésének indítékaihoz – annak ellenére, hogy a számvevőszék dolgozóit a Pannonplast-ügy vizsgálata kapcsán számos fenyegetés érte, s minderről annak idején rendőrségi feljelentés született. A nyomozók eddig az állítólagos biciklist tudták csupán előkeríteni, ám a kerékpáron talált DNS-mintán kívül nincs ellene bizonyíték. Első fokon, egy igen gyorsan lefolytatott tárgyalás során felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, de sem a társtettesről, sem a felbujtóról nem tudott semmit kideríteni a nyomozás. Sőt, többször is visszatért a sajtóban a feltételezés, miszerint maga Rejtő E. Tibor, a K&H egykori vezére ellen sem emel vádat az ügyészség. S ott a Pintér Sándorra – a Fidesz-kormány belügyminiszterére -, továbbá Szász Károlyra, Kövér Lászlóra és testvérére, valamint Rejtőre is terhelő adatokat tartalmazó, mára legendássá vált 14 pont, amelyet állítólag Kulcsár írt, de ezt később tagadta, erre hivatkozva nem tudtak vele mit kezdeni az ügyészek. A listát ennek ellenére bármikor elő lehet kapni, ha ismét kirobban a politikai felelősségről szóló vita. Mindez együtt számos súlyos kérdést vet fel, és tág teret enged annak, hogy a közelgő parlamenti választási kampányban újabb és újabb adalékok bukkanjanak fel, s brókervádakkal illessék egymást a jobb- illetve baloldal prominensei.
Információnk szerint a Fidesz arra készül, hogy a megválaszolatlan kérdéseknek ismét nekifusson egy újabb parlamenti brókerbizottságban – persze kérdés, hogy az Orbán és Gyurcsány gyarapodását vizsgáló bizottságok mellett van-e bármiféle esély egy ilyen testület létrehozására, amelynek segítségével intézményesen is tematizálhatják a kampányt a brókerüggyel.
De a legnagyobb ellenzéki pártnak nem is ez a legfőbb célja. Információink szerint készülnek arra, hogy a kormányváltást követően kivizsgálják, milyen felelősség terheli a jelen kormányt a brókerügy feltárásának megakadályozásában. Tóth András államtitkár esetleges büntetőjogi felelősségét már többször felvetették. Ha a Fidesz nyer, immár kormányzati pozícióból fogják ezt a kérdést áttekinteni.
MEGSEMMISÍTETT JEGYZŐKÖNYVEK. Közben viszont éppen a Nemzetbiztonsági Hivatal igyekszik eltüntetni minden bizonyítékot, amely egy ilyen, utólagos felelősségre vonást lehetővé tenne. Tartja magát az elképzelés, miszerint a titkosszolgálatnál Kulcsár és mások lehallgatása során, közvetlenül a Szász Károly megverése utáni napokban, de június 20-án már biztosan tudtak arról, hogy a bróker sikkasztást követett el, valamint el akarja tüntetni a bizonyítékokat; ez alapján lenne felvethető Tóth András büntetőjogi felelőssége. A lehallgatási jegyzőkönyvek azóta is állandó találgatásra adnak okot. „2003 nyarán 1078 rögzített telefonbeszélgetésről 622 jelentés készült, ebből 543 beszélgetés jegyzőkönyvét válogatta ki és kérte el a nyomozó hatóság – ügyészség és rendőrség – az eljáráshoz” – pontosította a számadatokat lapunk kérdésére Tóth András államtitkár. Hozzáfűzte: következésképp megvan minden olyan jegyzőkönyv és a hozzá tartozó hanganyag, amely a büntetőeljárás szempontjából releváns. Kizárólag a ki nem válogatott jegyzőkönyveket és az azokhoz kapcsolódó hanganyagot semmisítették meg, miután a törvényben megszabott határidőn túl való megőrzésükre vonatkozó kérést a bíróság elutasította. Más kérdés, hogy e megsemmisített jegyzőkönyvekkel már soha nem fogja tudni magát tisztázni az NBH-t irányító államtitkár.
„Soha nem fog kiderülni, hogy egészen pontosan mi történt” – véli egyik beszélgetőpartnerünk. És mindez leginkább a politika és a választások iránti közérdeklődés csökkenésében lesz lemérhető.
