„A televíziózás ott van, ahol én vagyok” – ez a mondat egy egykor valóban meghatározó televíziós szájából hangzott el néhány éve. Nem Baló György szájából. Pedig, ha televíziózásnak nevezzük azt is, hogy egy felkészült, széles látókörű, saját felelősségének tudatában lévő újságíró a média őrkutya szerepének megfelelően ellenőrzi a politikusokat, a döntéshozókat, és teszi fel a legfontosabb és olykor legkellemetlenebb kérdéseket helyettünk, akkor a televíziózás Magyarországon már évtizedek óta ott volt, ahol Baló György. De legalábbis ott biztosan volt.
Tévés volt a rendszerváltás előtt is, első munkahelye a Magyar Televízió volt. Híradózott, szerkesztett külpolitikai és kulturális magazinműsorokat is, volt csatornaigazgató és vezérigazgatója a sosem lett Írisz tévének, amely az 1996-os tévés frekvenciapályázatának egyértelmű favoritja, majd szükségképpen vesztese is lett. Mint tévés vezetőt, a rövid életű TV3 után elsodorta a politika, a parlamenti közvetítéseken egymással acsargó, de a háttérben egymással összekacsintó kisstílű hatalmasságok.
Ami menedzserként a vesztét jelentette, talán éppen az tette egyre jobb újságíróvá.
BBC típusú újságírásnak hívjuk Magyarországon azt, amit akár újságírásnak is hívhatnánk, ha nem távolodtunk volna el már annyira tőle, ha nem számítana kuriózumnak elsivárosodott nyilvánosságunkban az, ha egy újságíró kérdez és nem alákérdez.
Miután a többség kiszállt, vagy megkötötte kis kompromisszumait az élettel, néhány kábeltévére szorult harcostársa mellett így Baló György maradt a magyar média élő lelkiismerete, aki csak éppen annyit tett, hogy a válaszutakon egyszerűen a tisztességet választotta akkor is, ha egzisztenciális szempontból nem ez lett volna logikus. Az idő mégis neki dolgozott: olyan korban és olyan életkorban kapott lehetőséget az RTL Klubtól, hogy független, önmagára szabott politikai műsort vezessen, amikor a tévék menekültek a politikától, és amikor egy idősödő tévés már visszavonult volna a kiskerti munkákhoz.
Négy évvel ezelőtt készült ez az interjú Baló Györggyel:
Miközben Baló György egyedülálló szakmai ikon lett, el is magányosodott: ki irigykedve, ki értetlenkedve tekintett rá, hiszen 70 évesen még mindig beült a stúdióba, higgadtan viselte gyakran morálisan és intellektuálisan is kihívásokkal küzdő vendégeit, annak érdekében, hogy egy-egy jókor elhelyezett kérdéssel segítse a nézőt, a lakost, a választópolgárt, hogy eligazodjon a világban, amelyben él és a sok szemfényvesztés mögött egy-egy másodpercre megvillanjon valami a valóságból is.
Baló György halálával Magyarország egyértelműen érthetetlenebb, zavarosabb hely lett. A megmaradt újságírók és televíziósok pótolni nem fogják, de az ő felelősségük, hogy élete végéig tartó küldetését követendőnek tekintik-e.
Rényi Ádám
Kiemelt kép: a 25 éves Magyar Televíziót bemutató tévésorozat forgatásán, balról Kelemen Endre szerkesztő-műsorvezető, Baló György műsorvezető, Bokor Péter rendező. Fortepan
