Fanni Kaplan személye, élete és tettei felvállalhatatlanok, kutathatatlanok és ördögiek voltak. Sőt, bizonyos helyeken még mindig csak suttogva és pironkodva illik kiejteni a nevét, éppen ezért azzal kell kezdenünk: Kaplan körül semmi sem biztos, legkevésbé a neve.
Egyes források szerint Kaplan Fejga Hajmovna Rojtblat-Kaplan néven látott napvilágot a mai Ukrajna területén 1890. február 10-én – mások szerint a vezetékneve Rojtman, Reutemann vagy Rothman volt, nyilván annak megfelelően, hogy a szerzők az orosz, a német vagy a zsidó (jiddis) karakterisztikát szerették-e volna kiemelni. A család hét gyermekéből ő volt az egyetlen, aki nem tanult szakmát, helyette már egészen fiatalon, 15 éves korában kapcsolatba került az anarchista mozgalommal és hivatásos forradalmárnak állt – itt keresendő a neve körüli zűrzavar másik oka, ugyanis a mozgalomban a ’Dora’ fedőnevet kapta, mialatt társai gyakran becézték Fanninak is.
1906-ban részt vett egy pokolgépes merényletben, amiért élethosszig tartó kényszermunkára ítélték, kezdetben a Málcev börtönben, majd egy szibériai börtöntáborban. Málcevben rendszeresen verték – nyírfabottal, meztelenre vetkőztetve, ami akkoriban szokatlanul kegyetlen büntetésnek minősült, és a politikai foglyok esetében nem is volt bevett módszer. 1917. március 3-án, a cári rendszer megbuktatása után szabadult, a Katorga évei azonban nyomot hagytak rajta: majdnem teljesen megvakult és folyamatosan fejfájás gyötörte.
Szociálforradalmárként állítólag azután ábrándult ki Leninből, amikor a bolsevik párt (a kellő mandátumok hiányában) szétkergette a választások után összeülő (többségében szociálforradalmár) Nemzetgyűlést, betiltotta az összes politikai pártot és aláírta a breszt-litovszki békét.
A „hivatalos” történet szerint Kaplan azt tervezte, hogy nyilvánosan végez Leninnel – és annyira biztosra akart menni, hogy a revolverébe töltött golyókat előzőleg még méregbe is mártotta. 1918. augusztus 30-án délelőtt, amikor Lenin éppen egy gyárlátogatásról távozott Moszkvában, Kaplan a nevét kiabálta, majd leadott három lövést – az első csak Lenin kabátját lyukasztotta át, a másik kettő viszont felkaron és állon találta.
A történet itt vett groteszk fordulatot, ugyanis a paranoiás Lenin – egy újabb merénylettől tartva – nem volt hajlandó kórházba menni a sérülésével, hanem a Kremlinbe rendelte az orvosait – akik ugyan megmentették az életét, de közölték vele, hogy a golyókat csak steril körülmények között, műtéttel tudnák eltávolítani a testéből. Lenin tehát túlélte a merényletet, az orvosok egybehangzó véleménye szerint azonban makacssága és paranoiája miatt olyan sérüléseket szerzett, amik hozzájárultak későbbi agyvérzéséhez, majd halálához.
Kaplant a Cseka emberei állítólag azonnal elfogták – noha a miként és hogyan kérdésére már nem tudtak egyértelmű választ adni. Másnap a nő bevallotta tettét, mégpedig a következő szavakkal: „A nevem Fanni Kaplan. Ma rálőttem Leninre. Egyedül cselekedtem. Nem mondom meg, hogy kitől szereztem a revolverem, és nem közlök több részletet. Már régen elhatároztam, hogy megölöm Lenint, mert a Forradalom árulójának tartom. Akatujban voltam száműzetésben, mert részt vettem egy cári hivatalnok elleni merényletben. 11 évet töltöttem kényszermunkával. A Forradalom után kiszabadultam. Pártoltam az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, és pártolom még most is.”
Kaplan „vallomása” után a Cseka nem sokat tétlenkedett, és a nőt szeptember 3-án a Kremlin udvarán agyonlőtték. A korabeli sajtó gúny tárgyává tette Kaplant: Jean-Paul Marat gyilkosához, Charlotte Cordayhez hasonlította, aki hiába ölt, tettével már nem tudta feltartóztatni a történelmet. Leninről már másnap közölték, hogy a két lövés ellenére visszautasította az orvosi segítséget, és hiába szerzett életveszélyes sérülést, már a saját lábán áll, újságot olvas és éberen őrködik a Forradalom fölött.
Noha Fanni (vagy Dora) Kaplan személyét a mai napig titkok és mesterségesen generált káosz veszi körül, egyre több történész van azon a véleményen, hogy nem is ő volt aznap a merénylő. Túlságosan árulkodó ugyanis az őt elfogó csekások egymásnak ellentmondó vallomása, valamint az a tény, hogy Kaplan, akármennyire is gyűlölte Lenint, fizikailag képtelen lett volna végrehajtani a tettét – hiszen tulajdonképpen vak volt, és az egészsége annyira leromlott Szibéria után, hogy idejének nagy részét szanatóriumokban töltötte. Néhányan azt is elképzelhetőnek tartják, hogy Kaplan nem önállóan cselekedett, csak a felelősséget viselte egyedül.
Lenin, és akik meg akarták ölni
Nem Fanni Kaplan volt az egyetlen, aki merényletet kísérelt meg Lenin ellen. Az első eset az Alkotmányozó Nemzetgyűlés szétkergetésének másnapján, 1918. január 18-án történt: a pártvezér életét az autóban vele utazó funkcionárius, Fritz Platten mentette meg, aki lelökte Lenint az ülés alá – a golyó így őt találta le. Platten azonban hiába tett hatalmas szolgálatot a világnak, a II. világháború alatt a gulágra küldték, majd kivégezték.
A harmadik kvázi-merénylet időpontja nem ismert: a történészek beszámolói szerint Lenin Rolls-Royce-át egy alkalommal dezertőrök támadták meg, akik kezdetben csak ki akarták rabolni az utasokat – amikor azonban rájöttek, hogy kivel van dolguk, pisztolyt ragadtak. Lenin életét ezúttal a sofőr mentette meg, aki idejében vette a lapot és elszáguldott a felbőszült katonák mellett.
