Az ügy háttere, hogy a Bayer még a 90-es évek elején korlátozta Adalat nevű szívgyógyszerének exportját Franciaországba és Spanyolországba, hogy megakadályozza a készítmény továbbexportálását Nagy-Britanniába, ahol a gyógyszerárak jóval magasabbak. A Bayer közlése szerint a párhuzamos import miatt brit forgalmának felét elveszítette. Az export korlátozását nem nézték jó szemmel Brüsszelben, mert az Európai Bizottság úgy találta, hogy a vállalat ezzel akadályozza a szabad versenyt.
A Bayerre 3 millió eurós bírságot róttak ki. A Bayer kétségbe vonta a bírság jogosságát, mondván: a bizottságnak nincsenek bizonyítékai, hogy a Bayer megtiltotta spanyol és francia nagykereskedőinek a szívgyógyszer továbbexportálását Nagy-Britanniába. A luxemburgi bíróság mostani döntése szerint nem bizonyítható a Bayer exporttilalma. A világ nagy gyógyszeripari cégei rendre felemelik szavukat a párhuzamos gyógyszerimport ellen, hangsúlyozván, hogy az mennyire romboló a gyógyszeriparra nézve.
Az ágazati panaszok szerint a kormányok különböző árakat alkalmaznak, sok esetben olyan alacsonyakat, amelyekből – a nagy gyógyszergyártók szerint – nem térülnek meg az innováció és a gyógyszerfejlesztés kockázatos költségei. Az EU belső piacán a szabad gyógyszer-kereskedelemben a nagykereskedők lefölözik az egyes országok árkülönbségeiből adódó a nyereséget, ezzel aláásva a gyógyszergyárak által amúgy is kényszerűen adott árkedvezmények jótékony hatását.
