Élet-Stílus

Ilyen, amikor teszel arról, hogy szakítsanak veled

Ha rendszeresen ott van a szádon a „te mindig”, a „te soha”, akkor érdemes végigolvasnod, miért is nem kellene így vitatkozni a partnerrel. A szakítás egy folyamat, az a fél, aki távolodni szeretni, jó ideig érleli magában, mire végleg dönt. Ezért is lehet akár már ma is változtatni azon, hogy tovább gondolkodjon a szakításról.

Párterápiás ülésen is megtörténik, hogy egy pár annyira megszokta már, hogy a vitáik, veszekedéseik arról szólnak, kinek van igaza, hogy a terapeutát kvázi döntőbírónak szeretnék használni. Előfordul, hogy azt gondolják, erről kell, hogy szóljon a terápiás ülés, hiszen négyszemközt otthon az összes kellemetlen témát kerülik, szándékosan. De vannak olyan párok is, akik megállás nélkül, minden nap a problémákról beszélgetnek, még akkor is, ha éppen a strandon vannak, ha nyaralnak, ha vasárnap délután van és éppen nincs jobb dolguk. Ez a két példa jól megmutatja, milyen az, amikor a párok módszeresen sokat tesznek azért nap mint nap, hogy egyiküknek végül elege legyen és szakítani akarjon.

A szakítás akkor végleges, ha nem érzelmi zsarolásként és nem is hatalmi játszmaként történik, hanem megtörténik az utolsó közös beszélgetés, amiben a két ember tisztázza, miért nem tudnak egymással lenni tovább. Természetesen senki nem hibáztatható azért, mert valaki szakít vele, és azért sem, ha már nem boldog többé és másra vágyik, továbblépne. Azért viszont igen, hogyha nem tett meg mindent a saját boldogságáért, sőt, amikor ideje lett volna azt építeni, sok-sok közös emléket szerezni, együtt nevetni, akkor inkább valami miatt éppen hőbörgött.

Ha győztesként akarsz kijönni a vitákból

A veszekedések elvileg hozzáadnak a kapcsolathoz, egyfajta párkapcsolati dinamika, ami akkor jó, ha rövid ideig tart, van a végén érzelmi feloldódás. Sok párnál azonban végeláthatatlan kinek van igaza harcról szólnak a viták, aminek egyetlen egy kiútja lehet a nyugodtabb hétköznapokhoz: ha az egyik fél megadja magát és elfogadja, hogy nem neki van igaza, akkor is ha igen. Jellemzően gyerekes viselkedés, de tanult minta is lehet, és a legrosszabb ebben, hogy általában nehezen, vagy sohasem kérnek bocsánatot.

Ha szomorú melletted a partnered

A hangulaton sok múlik, vannak párok, akik szótlanul ülnek egy éttermi vacsora alatt egymással szemben, egymásra se néznek, alig mondanak egymásnak valamit, láthatóan nagyon régen voltak együtt felszabadultak. Az állandó szomorúság oka az is lehet, ha az egyik fél valamiben nagy alkut kötött, és kvázi feladta önmaga egy részét a kapcsolatért. Az ilyen kapcsolatokban ideig-óráig tudja bárki elhitetni magával, hogy jól érzi magát, és ha a partner nem veszi észre, neki elég ez így, akkor elképzelhető, hogy a szomorú fél továbblép majd, ahogy elég erős lesz ehhez.

Ha folyton a problémáitokról beszélsz

Az egyik terápiás ülésen egy fiatal pár kért segítséget, és amikor arról beszélgettünk, hogyan töltik együtt a szabadidejüket, akkor a lány kibökte, hogy korántsem úgy, ahogyan szeretné, mert a pasi állandóan órákon keresztül nyaggatja a problémáikkal. Kérdezgeti, hogy miért nem működik, tudni akarja, hogy mi nem jó, hogyan működhetne. Ez valahol normális emberi viselkedés, hiszen ha valamit megértünk, akkor jobban elfogadjuk. Csakhogy ha egy pár szabadideje erről szól, akkor a probléma nem tud megoldódni, hiszen ha állandóan a gondokról van szó, akkor az óriási távolságot ékel a két ember közé. Egyszer csak születik egy hibás és nem hibás fél, és máris a bűntudat érzésénél tartunk, ami tényleg nagyon megnehezíti az életet.

Ha mindent a fejéhez vágsz, apró dolgokat is

Amikor az egyik fél megállás nélkül azt hallja, hogy mindenben rossz, mindenben megbízhatatlan, akkor szinte biztos, hogy éhezni fog a jó szóra. És ha ezt valaki mástól megkapja, akkor nincs min csodálkozni, ha úgy dönt, lelép a kapcsolatból. Tipikusan ilyen, ha például a férj munka után hazaesik, és azt kell hallgatnia, hogy már megint kint hagyta a borotvát, hogy nem zárta be a fogkrém tubusát, hogy nem dobta ki a vécépapír gurigáját, satöbbi. Ez a másik oldalról is sajnos szokás: vannak férjek, akik hazaérnek munka után, és előveszik a feleséget, miért ezt főzte, miért mást, miért nincs elpakolva, miért állnak a ruhák a szárítón, satöbbi. Ezek csúnyán el tudnak harapózni.

Fotó: Thinkstock

Ha rendszeresen bírálod a viselkedését

De béna vagy! Bezzeg X-nek ez jobban menne! Már megint hogy viselkedsz, miért van ilyen hülye?

– ezek annyira mélyen bántó, gonosz megjegyzések, hogy senki nem érdemelné meg a világon, hogy így beszéljenek vele. Sajnos ezek jellemzőek a lelki terrort fenntartó egyénekre, rendszeresen elnyomják, bántják a másikat, ezzel is erősítve a saját egójukat, önbizalmukat. Nárcisztikus személyiségzavarban élőknél is jelen van a mindennapi kommunikációban. Ezek az elnyomás jó kis eszközei. A másik fél értékelennek, haszontalannak, kevésnek érzi magát idővel, és mivel így nem lehet mentálisan egészségesen élni, előbb vagy utóbb ki fog lépni a kapcsolatból.

Ha nem is emlékszel, mikor kedveskedtél neki

A randizgatások, a szeretet öt nyelvébe tartozó figyelmességek, kedvességek, az egymás felé fordulás fontos részei a hosszan tartó párkapcsolatoknak. Vannak, akik azt hiszik, hogy a házassággal, összeköltözéssel megáll a párkapcsolat, megvan a pasi vagy a nő, és hátra lehet dőlni. A mindennapi figyelmességek közé az is hozzátartozik, ha a másik beszél valamiről, akkor odafigyelünk rá, és nem mélyedünk el a napilapban vagy a Facebookban, hanem letesszük, és odafigyelünk a másikra. A közösen töltött minőségi időtől lesz hosszú távon értékes egy kapcsolat.

+1 Féltékenykedés

Az állandó féltékenykedés elűzi a partnert, féltékenységgel és birtoklással még senki nem érte el a célját. Akár van ok rá – esetleg a partner direkt viselkedik úgy, hogy féltékenykedést váltson ki –, akár nincs, a féltékenység hülyeség. Ennek mozgatórugója a birtoklás, a problémás önértékelés, önbizalomhiány, vagy a mögöttes okok közt szereplhet a szeretethiányos, figyelemhiányos gyerekkor is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik