Vannak dolgok, amelyeket nem lehet könyvből megtanulni: nehéz jógamesterré vagy operaénekessé válni, ha csupán olvasmányainkra támaszkodunk. Ugyanakkor épp ilyen fontos lehet, ha eddig teljesen ismeretlen területtel kezdünk el foglalkozni, hogy hasznos, ugyanakkor élvezetes szakirodalom alapján tájékozódjunk a felfedezésre váró „tájakról”. A coaching fogalma sok vállalatvezető számára még ma is ismeretlen, de legalábbis ködös – legtöbben egyfajta pszichoterápiát értenek alatta. Mick Cope első könyvének alcíme kifejezi mindazt, amit a szerző a coachingról gondol: eszerint a coaching lényege, hogy a coach és az ügyfél kapcsolata együttműködésen alapul, amely során a „terapeuta” segít döntéseket hozni a páciensnek, s gondoskodik arról, hogy az ügyfél önmagán segítve tartós eredményt érjen el érzéseiben, viselkedésében. Cope a coachingot hét lépcsőfokra osztva tartja hatékonynak, s mindezt az első találkozástól kezdve a tanácsadói folyamat lezárultáig egy fiktív, de nagyon is életszerű példán – John, a mérnök és Julie, a coach esetével – illusztrálja. Cope legszimpatikusabb gondolata, hogy a coaching is a józan észen alapul. Kerüli a misztikusságot, kézzelfogható, közérthető stílusban fogalmaz, ezért objektív képet fest a coaching folyamatáról. A könyvet forgató vezetők az alapismeretekkel felvértezve, a folyamat egészét átlátva talán bátrabban vágnak bele a személyiségfejlesztésbe.
Mick Cope: A coaching módszertana Manager Könyvkiadó, 2007
