Ezt nekem találták ki. Mi, ez ötezer? Akkor nem.
– ez volt a legpozitívabb vélemény a chicagói pizzaszörnyről, ami már hozzánk is elért. A becses neve deep dish, azaz egy jó mély piteformában sütött tészta sok sajttal és paradicsomszósszal. Az olaszok tuti, hogy sosem adták volna az áldásukat, hogy ezt a valamit pizzának hívják, de még a magyarok kelt tésztához és durva feltétekhez szokott ízérzéke is kiakadhat pillanatok alatt. A Pizza King vagy a Király utcai már nem kétszázas (azt hiszem 250 vagy 300 forint egy szelet a körúthoz közel eső oldalon) pizza elszégyellheti magát a deep dish mellett.
Az elsőre és másodikra is ijesztő amerikai csodát kipróbáltuk, de hogy legyen némi viszonyítási alapunk, a deep dish mellé tettük az igazi nápolyi pizzát a Digóból, és egy rómait, ollóval vágóst a Pizzicából. Összesen kilencen ettük végig a három verziót, és elöljáróban legyen elég annyi, hogy mi még nem készültünk fel az amerikai méretekre, de ahogy szerkesztőségben is, tízből tuti, hogy egy ember mindenhol akad, aki viszont előbb választja a durva monstrumot, mint az eredeti vékony tésztát. Annyi még fontos, hogy megkocsikáztattuk a pizzákat, de 25-30 percnél több nem telt el a sütő és a kóstolás között. A deep disht kértük legutoljára, negyed órával később már ettük.
Azért a pizzának is van határa
I55, Bajcsy-Zsilinszky út 70. 22,5/45 pont
Egy testvérpár többször járt Amerikában, és onnan hozták a recepteket New Orleanstól Chicagóig. Az étterem egy klasszikus diner dizájnját utánozza színes koktélokkal és több ezernyi kalóriával. Az 1940-es évektől létező deep dish a zászlóshajójuk, mert máshol nem találkozni ezzel a pizzával. De hagyjuk is el ezt a pizzázást, mert a deep dish nem az, és nem lehet értékelni, ha ragaszkodunk a definícióhoz. Ez egy ötcentis piteformába nyomott tészta, ahol fordul a kocka, és előbb a sajt borítja be tésztát, hogy az emberes paradicsomszósz ne áztassa agyon a tésztát. És ha már a tésztánál tartunk, nem egy vastag és puha állagra kell gondolni, hanem mondjuk egy quiche-re (francia pite, ami gyakorlatilag úgy is néz ki néha, mint a deep dish, a formától függ), csak itt nem tejszínes hozzávalókkal töltik meg az alapot.
A tesztelők közül senki nem evett még igazi deep disht, se Chicagóban, se máshol. De nagyjából ugyanúgy néz ki a mienk is, mint a YouTube-on, maximum az I55 keresztmetszete nem olyan szép, viszont lehet, hogy ez csak azon a negyed órán múlott. Ettek belőle fiúk és lányok, ínyencek és nem annyira ínyencek, az általános vélemény szerint pedig a deep dish egy indokolatlanul fojtós kaja. Garantált, hogy utána hazagurulunk.
Az Anyag győzelme a Forma, a Kellem és a Kecsesség felett. Brutális ételóriás, paradicsompüré-orgia, kommersz zöldpaprikával. Érthetetlenül drága parasztvakítás.
– ez csak egy finom komment a sok közül.
Azt azért mindenki elismerte, hogy laktató a pizza, másnaposan elmegy, de volt, aki úgy fogalmazott, hogy túlzásba viszi az amerikai megalomániát, és teljesen funkciótlan a sok feltét a vékony tésztához képest. És igen, a pizza alapvetően a legelemibb street food, a deep dish viszont leülős, maszatolós, partedlis. Ahogy megnéztem a Buzzfeed deep dish videóit, itt nem a fűszerezésen van a hangsúly, de mi mégis úgy éreztük, hogy egy jobb, viszont sima paradicsom konzervet kanalazunk egy dézsányi olvasztott sajttal. Sőt, valaki konkrétan leolcsósajtozta a feltétet.
De nem hihetünk egyedül a mérleg klasszikus pizzának fenntartott oldalának. Nem csak Amerikában népszerű a masszív, mindent kirántó, tonnányi sajtot feldolgozó vonal, akadnak nálunk is rajongók. Hogy pontosak legyünk, kilenc kóstoló közül egy valaki adta a maximumot, azaz az öt pontot a deep dishnek. Ha bejön a rántott oreó, nagy valószínűséggel a chicagói pizza is ízleni fog: „ha nem szereted a vékony pizzatészta szélét, de rajongsz a mac and cheese-ért (sajtos makaróni) és az egyik legjobb édességnek tartod a mochit (furcsa, nyúlós állagú japán desszert), akkor neked is. Az mondjuk igaz, hogy a paradicsom és az elképesztően sok sajt mellett sok más ízt nem érezni, de nincs is rájuk szükség.”
Egy classic Chicago (paradicsom szósz, sajtmix, zöldpaprika, gomba, olasz szalámi, hagyma) 4990 forint, majdnem másfél kiló, és 2-3 főnek elég. A 3-4 és 4-5 személyes deep dish 7490 és 9990 forintba kerülnek.
Csak a nápolyi
Digó, Erzsébet tér 12. 40/45 pont
Elsőre is a Digó (vagy az Igen, őket eddig a Madáchon lehetett enni, de épp költöznek) ugrott be, ha a Budapest legjobb pizzájára gondolok, de azért egy olasz ismerőst is megkérdeztem, hátha lemaradtam valamiről. Konkrétan azt mondta, hogy csak ezen a két helyen van pizza, és pont. A többi más. Az eredeti recept óriási lökést adott a New York-i stílusú pizza megszületésének, majd szépen lassan beszivárgott a világ street food kajái közé. Az alapízek kötelezőek mindegyik nápolyi pizzériában, de persze lehet kísérletezni. A lényeg, hogy amíg egy deep dish 25-30 percig is sül, addig a Digóban bedobják a majdnem 500 fokos sütőbe a pizzákat 60-90 másodpercre, ettől lesz könnyű, a széle levegős. A titok a feltétek minőségén, és nem mennyiségén van: a mozzarella bivaly, a sonka pármai, nincs bennük semmi extra, és ettől jó. A chicagói mostohatestvérrel szembeállítva egy nápolyi után nem kell futva hazamenni, tudunk mozogni.
Pont olyan, amilyennek egy pizzát szeretek: könnyed, vékony tészta, nem túl sok feltét, mégis működik.
– más meg azt emelte ki, hogy a sonka szépen becsomagolja a pizzát, és nem nyomja agyon. Az viszont biztos, hogy ha valaki valami töményre vágyik, másnapos gyomorra keres valamit, és nem az olasz gasztronómia iránti tiszteletet gyakorolja, az inkább megy rá egy Pizza Fortéra, mint a pizzák csúcsára, a nápolyira. Utóbbi ár-értékarányban verhetetlen, egy deep dishből vehetünk vagy három Digót.
A margherita 1590 forint, de a pármai sonkás plusszal 2080 forint. A havi specialitás (éppen szarvasgombás) 2390 forint.
A római szögeletes
Pizzica, Nagymező u. 21. 33/45
Azt azért szögezzük le, hogy a Pizzicának tett a legrosszabbat a 20 perces út, ez tényleg csak igazán frissen a legjobb, de még így is sokak kedvence volt. Aki már evett korábban a Nagymező utcában, első helyre is rakta maximum ponttal a pizzát. Az ötletgazda, Paolo De Bartolomeo testvérével vágott bele a római pizzázóba, ahol a nápolyival ellentétben vastagabb tésztával kell számolni, ami nem sül olyan magas hőmérsékleten. Onnan lehet leginkább felismerni, hogy nem kör alakú a pizza, hanem négyszögletes, Rómában általában súlyra mérik az árat, a Pizzicában viszont darabra megy.
A deep dish sokkja után nálunk mindenki szerette a Pizzicát, maximum annyi volt a kritika, hogy az ízekben lehetne még variálni (de folyamatosan változik az üzletben a kínálat), a sonkás gombás volt a legnépszerűbb a marinara alap mellett. Nem kell csodára számítani, hanem egy olyan helyre, ami minden munkahely mellett jól jönne. Árban oké, nem eszed halálra magad, és tudod, hogy minőségi alapanyagokkal pakolják meg a pizzát. Összességében a deep disht alig lehet a többihez, a Pizzicához, vagy a Digóhoz hasonlítani. Az a pechje, hogy pizzának hívjuk mindhármat, és előbb lehet valami húsos angol pitével összemérni. De biztos, hogy meg fogja találni a közönségét, léteznek már dinerek Magyarországon, ahol literszámra fogy a Dr. Pepper és sokhúsos hamburger.
A szeletek 290 és 490 forint között mozognak, egy kétszemélyes tál pedig 1690 forint.
