Ahelyett ugyanis, hogy energiát, fényt bocsátana ki, épp ellenkezőleg: fényt és energiát képes elnyelni.
Egyszerűen megfogalmazva a lézerek alapvetően egy mindkét oldalán tükrözött csőben indulnak; amikor energiát préselünk a csőbe, a benne lévő anyag elektronjai az energia hatására ugranak egy szintet, majd azzal, hogy visszaesnek, fotonokat engednek szabadjára. Ezek a fotonok a cső két oldalán lévő tükrök között pattognak, azonban az egyik tükör általában csak féltükör – vagyis, a fotonok együttesen, egy hullámhosszon képesek kijutni.
Azonban ha egyszer kijutottak, nehéz őket “elhallgattatni”, ugyanis bármilyen anyaghoz érnek, az nem képes őket elnyelni, valamennyit biztos, hogy tükrözni fog – és pont ez a jelenség az, ami háziállatainkat annyira idegesíti, hogy mindenképp lecsapnának a fénylő pöttyre.
Az új találmány lényege éppen az, hogy felépítésének köszönhetően a bejutó fotonok addig pattognak benne, amíg teljesen el nem nyelődik az energiájuk.
Adódik a kérdés, hogy mindez mire jó? Az informatikában lehetne egy roppant hasznos dolog – fénysebességgel működő be és kikapcsológombként.
AJÁNLOTT LINKEK:
További részletek – angolul (BBC)
Az anti-lézer – angolul (io9)
