Nem kell mindent kidobni az ablakon! – jelentette ki Gyurcsány Ferenc az MSZP augusztus 25-ei rendkívüli kongresszusán. Ezzel arra utalt, hogy nem kell teljesen megtagadni az elmúlt két év eredményeit. Medgyessy Péter lemondása óta mindkét koalíciós párt előretekint, a színfalak mögött zajló koalíciós egyeztetések is a korrekció jegyében zajlanak. Horn Gábor koalíciós egyeztetésért felelős szabad demokrata államtitkár így fogalmazott a Figyelőnek: nem akarnak mindent elölről kezdeni. Az elkövetkező napokban azt veszik számba, hogy a kormányprogramban
Fotó: MTI
meghatározott feladatok közül melyek teljesültek, melyekkel maradtak adósok, s melyek valósíthatók még meg a hátralévő két évben – írja a holnap megjelenő Figyelő.
Frakciótársa, Fodor Gábor ennél egy fokkal markánsabban fogalmazott pártja reformszárnyának hétvégi tanácskozásán, ahol kifejtette, túl sok volt eddig az ámítás, és túl kevés az őszinte szó. Úgy látja, az új miniszterelnöknek gazdaságpolitikai fordulatot kell meghirdetnie, ugyanakkor ne akarjon olyan felelőtlen ígéreteket beváltani, amelyeket a magyar gazdaság nem bír el. „Nem lehet kicsit javítani a kormányzást, alapvető változtatásokra van szükség a kabinet programjában, felépítésében és személyi összetételében is” – hangsúlyozta.
|
Az ígérgetési csapdába láthatóan Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt sem kíván beleesni. A kongresszusi küldöttek előtt így fogalmazott: „Változás kell abban, hogy amit ígérünk, azt mindig teljesítsük, s csak azt ígérjük meg, amit valóban teljesíteni tudunk.” Gyurcsány gazdaságfilozófiájáról egyelőre keveset lehet tudni, ő maga is hangsúlyozta, hogy e tekintetben „unalmas pali lesz”, mert beiktatásáig nem nyilatkozik, kormányprogramját az országgyűlésben hozza majd nyilvánosságra.
Sokat elárul viszont az új kabinet lehetséges irányáról az, hogy a rendkívüli kongresszusra a Figyelő információi szerint Draskovics Tibor jelenlegi pénzügyminiszter szakmai támogatásával készült fel. Még ha miniszterváltásra kerül is sor, akkor sem várható gyökeres fordulat, mert a szóba jöhető jelöltek egy hajóban eveznek, elkötelezett hívei a költségvetési hiány lefaragásának.
Ugyanakkor az MSZP háza tájáról a Figyelő úgy értesült, a vidéki szocialista szervezetek már a jövő évi költségvetésben szeretnének gesztusokat tenni szimpatizánsaiknak. Az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés hatása mára elolvadt, a bizalmat ezért a fiataloknak, az átlagnál szerényebb jövedelműeknek, a sokgyermekes családoknak, az 50 felettieknek, a nyugdíjasoknak, valamint a társadalom perifériáján élőknek nyújtandó támogatással szereznék vissza, elvhű baloldali program meghirdetésével. Ezt deklarálta az MSZP gazdaságpolitikai kabinetje is. Nem ismert, hogy az elképzelésre mennyiben bólint rá Gyurcsány Ferenc, ám keskeny pallón kell egyensúlyoznia, ha egyszerre akar megfelelni a neoliberális és a szociáldemokrata elveknek. Mindenesetre nyíltan nem vállalta, hogy megszorításokra készül.
Koalíciós ütközőpontok
Miközben Gyurcsánynak nem kell erőszakot tennie magán, hogy az SZDSZ adócsökkentő elképzeléseit meghallja, elvhű baloldali gondolkodóként elemi indíttatást érez jóléti intézkedések megtételére is. Kérdés, leendő pénzügyminisztere hol, mely területeken találja meg hozzá a szükséges fedezetet.
A szabad demokratákról tudható, hogy határozott gazdaságpolitikai fordulatot sürgetnek, mindenekelőtt a magyar gazdaság versenyképesebbé tételét, érzékelhető adócsökkentést, a privatizáció folytatását, az irányított betegellátási reform végrehajtását. Számukra kiindulási alap, hogy semmiféle adóemeléshez nem adják a nevüket. A fő irányokban – adócsökkentés, egészségügyi reform végrehajtása, privatizáció folytatása – egyetértenek a koalíciós pártok, a részletekben mutatkoznak különbségek.
A szabad demokraták szigorúak a túlköltekezés megállítását illetően, míg a szocialisták által képviselt jóléti-szociális csomag a kiadások megjósolhatatlan mértékű elszaladásával fenyegethet. Nincs szinkron a két párt adócsökkentő elképzeléseiben sem: a szabad demokraták minden adónemben a mérséklés mellett állnak, míg a szocialisták az első körben inkább az alacsony jövedelműek és a kisvállalkozások terhein enyhítenének.
A reformok folytatását illetően viszont mindkét fél elszánt. Igaz, a közigazgatási reformból (kétharmados támogatottság híján) csak a kistérségi, regionális szintek pénzügyi és szervezeti megerősítése
Fotó: MTI
valósulhat meg, s az egészségügyi szektorba sem áramolhat olyan mértékben és ütemben a magántőke, mint ahogy azt 2002-ben eltervezték. A leggyorsabb pályán – információink szerint – az oktatási reform és a privatizáció „robog”, mindkettő folytatódik.
Rizikó
A lapunk által megkérdezett közgazdászok szerint első olvasatra mutatkoznak ugyan különbségek a két párt programjában, mégsem feszül közöttük kibékíthetetlen ellentét. „A modern szociáldemokrata és liberális gazdaságpolitika minden különbözősége mellett is összhangba hozható, erre számos példa van Európában” – szögezte le Bauer Tamás. Ő ugyanakkor kételkedik abban, hogy a gazdasági folyamatok teljesen jó pályán haladnának.
Vele együtt Csaba László közgazdász professzor is úgy látja, a Draskovics-féle pénzügyi politika sem gyógyír a bajokra, mert csupán a „költségvetési nyirbálás” logikáját követi, s nem állnak mögötte érdemi reformok a költségvetés egyes alrendszereiben. „Öt-tíz év helyett öt-tíz napos távlatokban gondolkodik a pénzügyi kormányzat, a gazdasági folyamatok rövid távú menedzselése zajlik” – értékelte a helyzetet Csaba László. Akármilyen összetételű is lesz az új kormány, nem engedheti el a hiányt, figyelmeztet a közgazdász: „Nincs az az értelmes és jó cél, amiért érdemes volna ezt a lépést megkockáztatni!”
A cikk teljes terjedelmében a Figyelő szeptember 2-án megjelenő 36. számában olvasható.