Tudomány

Nem állította le az élővilágot a “nagy kihalás”

A soksejtű élőlények alkotta tengeri zátonyok sokkal korábban magukhoz tértek a perm és a triász határán bekövetkezett tömeges kihalást követően, mint korábban feltételezték.

A 252 millió évvel ezelőtti, máig legnagyobb mértékű fajpusztulás okai máig tisztázatlanok.

Feltételezések szerint a levegő szén-dioxid-tartalmának erős ingadozása, a tengerek elsavasodása és oxigénszegénysége, valamint a tengerszint drasztikus ingadozása legalább részben felelős volt érte.

Akkor a fajok több mint 90 százaléka eltűnt a Föld színéről. A tudomány eddig úgy hitte, hogy az összeomlásból csak ötmillió év elteltével tért magához az élővilág.

Most kiderült, hogy a mai Egyesült Államok délkeleti részén már a fajpusztulás után másfél millió évvel újra léteztek soksejtű élőlények, többek közt szivacsok és csőférgek alkotta zátonyok – közölték a kutatók a Nature Geoscience című szaklapban megjelent tanulmányukban.

Mihelyt a környezeti feltételek többé-kevésbé normalizálódtak, a zátonyképződés újrakezdődött. Ez már jórészt a soksejtűeknek volt köszönhető, amelyek korábban alárendelt szerepet játszottak ebben a folyamatban.

Az addig domináns, mikrobiális zátonyképző élőlények helyét átvevő soksejtűek az eddig feltételezettnél sokkal gyorsabban tudtak felépíteni új ökoszisztémákat – foglalta össze az eredményeket Hugo Bucher, a Zürichi Egyetem paleontológusa.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik