Minden egyes gép, legyen az személyi számítógép, laptop vagy hálózatra csatlakoztatott nyomtató, rendelkezik (legalább) egy úgynevezett IP-címmel, amellyel pontosan beazonosíthatóvá válik.
Az, hogy az azonosítás ilyen módszere nem lesz örökké elegendő, már a ’80-as években látszódott, azonban csak idén vált valós és megkerülhetetlen problémává – 2010 januárjában a kiosztható IP-címek lefoglaltsága átlépte a 90%-ot és jelenleg úgy tűnik már alig 5% van szabadon.
Az IP-címeket kiosztó szervezet cirka 16 millió darabos blokkokban továbbítja az erre éhes régióknak, ami a teljes tartomány 1/256-oda. Nemrégiben 2 ekkora tömb Ázsiában került odaítélésre, amivel a fennmaradó terület csupán 12/256-oda az egésznek.
A helyszűkére van megoldás, és már évek óta ismert, azonban adaptációja hónapokon belül véglegesen szükségessé válik. Az úgynevezett IPv6-címek, melyek az eddig tárgyalt IPv4-címek utódai sokkal nagyobb tér kiszolgálására képesek, hiszen szemben 32bites elődjükkel 128bitet használnak.
A megfelelő előkészület és átállás nélkül azonban szó szerinti dugók, instabilitások és biztonsági kockázatok alakulhatnak ki – és nem csak magányszemélyeknél.
