Tudomány

Mégis él a száz éve kihaltnak hitt botsáska

A Lord Howe-szigeti botsáska igazi túlélő: már majdnem egy évszázada úgy hittük, hogy teljesen kihalt, most viszont kiderült, hogy egy pár tucat tagot számláló populáció még mindig él a szigeten.

Régen annyi volt belőle, hogy csaliként használták

Az Ausztrália mellett található Lord Howe-szigeten évezredekig alig fordultak meg idegenek, az itt élők teljes elzártságban tengették a napjaikat, és előszeretettel használták csaliként a Lord Howe-szigeteki botsáskákat (Dryococelus australis) halászataik során.

Ez jól mutatja, hogy mennyi volt belőlük a szigeten – a helyiek minden probléma nélkül irtották őket, és még így is maradt elég, hogy egy népes populációt fenntartson.

Forrás: Current Biology

Aztán nagyjából száz évvel ezelőtt megérkezett a szigetre a civilizáció, méghozzá elsőként egy hajótörött legénység és egy rakás patkány képében, utóbbiak pedig azonnal módszeresen irtani kezdték a kizárólag ezen a szigeten élő botsáskafajt.

Majdnem száz évig kihaltnak hittük

Az utolsó élő egyedet az 1920-as években látták, később már csak elpusztult példányokat találtak belőle. A tudomány hivatalosan is kihalttá minősítette, hiszen ez volt az egyetlen sziget, ahol ez a faj létezett, itt pedig évtizedekig nem találkozott vele senki.

Az 1960-as években a Balls Pyramid nevű sziklaformációnál túrázók azonban egy frissen elhulltnak tűnő elpusztult példányra bukkantak, aztán 2001-ben ugyanitt néhány élő állatra is bukkantak az egyik fa lombkoronájában.

Forrás: Current Biology

Csakhogy ez a botsáska már korántsem úgy nézett ki, mint a korábban kihaltnak hitt faj, a különbségek még annak is szemmel láthatóak, aki nem ért a botsáskákhoz: színben világosodott az állat, és a lábai is tömörebbek és rövidebbek voltak. Egy felnőtt példány átlagosan 15 centiméter hosszú és 1,5 centiméter széles, 25 grammot nyom. A többi botsáskával ellentétben nem tud repülni, de nagyon gyorsan fut, a hímek pedig alvás közben hátsó lábaikkal átölelik a nőstényeket.

Megfogyva bár, de törve nem, él botsáska a szigeten

A kutatók a furcsa különbségek hatására azon kezdtek el dolgozni, hogy megállapítsák: vajon a frissen felfedezett példányok a Lord Howe-szigeti botsáska közeli rokonai, vagy ugyanarról a fajról van szó, amely időközben adaptálódott a környezetéhez.

Ezért megvizsgálták a kihaltnak hitt faj és a 2001-es példányok genomját, és megállapították, hogy ugyan nagyon apró eltérések vannak, a két faj nagyon sokáig együtt fejlődött, ezért kijelenthetjük, hogy a rovarok bizony a Lord Howe-szigeti botsáskafaj kicsit megváltozott külsejű képviselői.

A patkányirtás az első prioritás

Ezt nemcsak azért fontos tudni, hogy rájöjjünk, kihalt-e a faj, vagy sem, hanem azért is, hogy a kutatók tudják, visszatelepítsék-e eredeti helyükre a sáskákat, vagy sem. Ha ugyanis másik fajról lenne szó, akkor az ökológiai egyensúly megborulásával járna a visszatelepítés, ugyanazon faj esetében viszont elméletileg semmilyen problémát nem okoz majd.

Előbb persze a sziget patkányaitól kell megszabadulni, de erre már vannak akciótervek. Utána pedig megkezdődhet a Lord Howe-szigeti botsáska populációjának felélesztése.

(Kiemelt fotó: Yi fang/Imaginechina/AFP)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik