Gyarmati Andrea: Azt mondta a nagymamám

Olyan szerencsés vagyok, hogy négy nagyszülőm közül hármat ismerhettem, és elég sokáig elkísértek. Gyarmati nagymama közel száz évig élt, csuda figura volt. Amikor januárban megszületett az unokám, sokat gondolkoztam, képes leszek-e olyan sok mindenben hatással lenni Rozikára, mint a nagyi énrám.

Vajon, ha egyszer  majd nem leszek, marad-e belőlem annyi, hogy szeretettel és jó szívvel fog ez a ma még pici lány emlékezni rám?

Nagyi élete is olyan, ami nem mondható átlagosnak, a történetei között is akad nem kevés figyelemreméltó, engedd hát meg, kedves olvasó, mielőtt elmesélem, mit tanultam a nagyimtól, ezek közül is megosszak veled néhányat.

A nagyszüleim fiatalon szerettek egymásba, és rögtön össze is házasodtak. Nem is lett volna ezzel semmi baj, ám a nagyim katolikus családból származott, a nagypapám viszont adventista volt. Ez ekkoriban problémát jelentett, de

nagyi úgy döntött, ő bizony követi a nagypapát mindenben és mindenhová, ahová a Jóisten küldi.

Ami a szép a történetben, és talán tényleg azt bizonyítja, hogy a Jóisten tudja a dolgát, a nagymamám egy nem kevés taglétszámú vallás igazi nagyjává nőtte ki magát, és bőven a nagypapám korai, 1952-es halála után is, mind Magyarországon, amíg itthon élt, majd évtizedeken át New Yorkban is, és később megint hazatérve újból itthon, a vezetőség tagja volt.

És hogy milyen a világ! Néhány hete új beteg érkezett a rendelőmbe. Fiatal szülők, a húszas éveik elején járnak. Vizsgálat, adminisztráció, bejelentkezés, minden rendben, amikor

elhangzik a kérdés: „Ugye a doktornő a Nelli néni unokája?”

Olyan az egész, mint egy túlvilági ölelés. “Igen, az vagyok” – mondom, és anélkül, hogy kérdezném, tudom, ők is adventisták, onnan tudhatnak a nagyimról.

Mi már sajnos nem ismertük személyesen Nelli nénit, de a szüleim sokat meséltek róla, és mindarról, amit tőle tanultak. Mi, a férjem és én, csak a könyveit olvastuk, sajnos a Szombat Iskoláiba már nem járhattunk.

Tényleg, a „Szombat Iskola”, jut eszembe, az is milyen egy történet!

Minél korábban és minél részletesebben meg kell ismertetni mindenkivel a Bibliát – vallotta a nagymamám, meg még azt is, hogy mindez a gyerekek számára játékos formában sokkal élvezhetőbb.

És mivel varrónő volt, megrajzolta és kivágta, gyakorlatilag megvarrta a Biblia összes szereplőjét, és mágnest helyezett a hátukra. A gyerekek oktatása úgy zajlott, hogy egy-egy történet elmesélésekor a „szombat iskolások” kirakták az aktuális történet szereplőit egy mágnestáblára, felhasználva, amit megtanultak. Nagyi nagyon nem szerette, hogy „csak növünk, mint a dudva”, és nem a szentírásnak megfelelően nevelkedünk. Ezért az összes leszármazottja járt ezekbe a szombat iskolákba, ahol, igaz, egyikünk sem lett mélyen hívő, mint ő, de legalább a történetet megismertük.

A fiam nagyon lelkes tanítvány volt. Ha elmentünk, abban az időben, amikor őt oktatta a nagyim, egy templom mellett, információként annyit mondott: „Itt lakik a Jézus Krisztus”, és nem értette, hogy mi miért mosolygunk.

És hát igen, a nagymama Jóistene az aztán mindig mindent megoldott.

Olyan jó volt látni és megélni azt a hitet, ami az ő életét befolyásolta, mondhatom, mindig pozitív irányban.

Még az Ortopéd Klinikán dolgoztam. Két műtét között jön a hívás, hogy nagyi elesett, nagyon megütötte magát. Mindez jóval túl a kilencvenedik születésnapján, tehát volt esély arra, hogy csontja is tört. Kicsi volt, vékony és nagyon harmonikus mozgású, bár sosem sportolt, de néha úgy éreztem, a mozgás szeretetét és a mozgáskultúrát erről az ágról kaptuk, édesapám és én is.

Szóval, mondom a fiamnak, hozd be a nagyit, aztán meglátjuk, mi a helyzet.

Megérkeznek, röntgenvizsgálat, és szerencsére kiderül, a nagy foltokon és horzsolásokon túl nincs baj, csak a bal karja repedt. Gipszet kap és megfelelő utasításokat, mit is csináljon, és főleg mit ne.

– Gyarmati néni – mondja a professzor úr, aki megtisztel azzal, hogy ő vizsgálja meg a nagymamámat –, a korához képest igen jó karban tetszik lenni.

Csend, nagyi elgondolkozik, majd azt mondja:

– Köszönöm, de tessék már megmondani, hány kilencven feletti betege van?

Egy szó, mint száz, nagyon kell tartanom magam, hogy ne kezdjek el nevetni.

A prof egyébként is igazán jó fej, veszi a lapot.

– Igaza van, Nelli néni, ön az egyetlen.

Később visszahallom, hogy valószínűleg a nagymamámtól örököltem a nagy számat.

Megyünk hazafelé, kikászálódik a kocsiból, nem könnyen, mert rendesen fáj mindene. Ráadásul a hetediken lakik, és természetesen a lift épp nem működik. Baktatunk lassan, meg-megpihenve minden fordulónál felfelé, mert arra, hogy őt ölben bármelyikünk felvigye a lakásába, nem kapunk engedélyt.

– Menni fog – mondja –, lehet, hogy lassan, de megpróbálom.

Szóval megyünk fölfele, tán a második emeletnél járunk, amikor elhangzik az ominózus mondat, ami ma is sokszor jut eszembe, és segít sok évvel nagyim halála után is.

– Látod, Anduka, vigyázott rám a Jóisten.

Nézek bután, mert nem értem, hogy most, amikor épp elrepedt a karja és minden fáj, ugyan vajon tényleg hol volt az a nagy vigyázás?

– Mert – mondja, nyilván látva rajtam a hitetlenséget – nem a jobb karom repedt meg, hanem a bal, tehát mindent meg fogok tudni csinálni, és nem tört el semmi másom.

Akkor is úgy éreztem, most is azt gondolom, így kellene élni és gondolkozni. Sok minden épp csak a nézőpontváltástól könnyebb és jobb lehetne a világban.

Nos, mindezek után lássuk mindazt, amit a nagymamámtól tanultam, és aminek talán te is hasznát veheted.

Praktikák, fogások, tanácsok mondjuk a múlt századból.

A nagymamám orvosnak készült, de erre akkoriban nem volt lehetősége. Sokat beszélgettem vele, és többször elhangzott, hogy ő személy szerint nagyon boldog lenne, ha valóra váltanám az ő egyik legnagyobb álmát, nevezetesen azt, hogy orvos legyen.

Nem mondom, hogy csak ez, de ez is szerepet játszott a pályaválasztásomban, ami életem egyik legjobb döntése volt.

Nagyinak volt egy okosfüzete, amolyan szakácskönyvféle, amiben összegyűjtötte a praktikákat, és gyógyítgatott mindenkit. Csuda dolgokat tudott. Megörököltem ezt a gyűjteményt, és magam is írok bele.

Most beavatnálak téged is ebbe a tudományba, és megtanítanálak a természetes csodaszerek, ősidők óta bevált házi gyógymódok mindennapos használatára.

Remélem, találsz köztük olyat, ami adott esetben beválik. „Medicus curat, natura sanat”, vagyis az orvos kezel, a természet gyógyít.

Nagymamám abból indult ki, mert sokat olvasott, hogy már őseink is a négy alapelemet használták.

• a levegőt: légfürdő, illetve inhalációs légzésterápia formájában

• a vizet: fürdők, borogatások, Kneipp-kúrák formájában

• a tüzet: bizonyos reumás kórképekben, ez ugye közvetve a melegítés

• a földet: iszappakolások, fürdősók, gyógyiszap és ásványok, növények, vagyis a föld maga és terményei formájában.

Van egy történet, így szól: késő éjszaka, lehetőleg éjfélkor menj el a temetőhöz. Ott, a temető mellett nő egy növény, jó sokat találsz arrafelé belőle. Szedd le, amikor éppen éjfélt mutat az óra, vidd haza. Önts rá forró vizet, és hagyd ázni, majd add oda inni annak, akinek nagyon gyorsan ver a szíve.

Mindez mesének is tűnhet akár, pedig nem az.

Mindig vannak kíváncsi emberek, akiket izgat, mi miért alakul úgy, ahogy. Elkezdtek hát utánanézni gyógyszerészek, van-e ennek a mesének realitásalapja. És persze kiderült, hogy nagyon is.

Az a bizonyos növény, ami épp a temető mellett növekedett nagy mennyiségben, pont éjfélkor tartalmazta a legmagasabb arányban a hatóanyagot.

Tapasztalati úton rájöttek, hogy jó hatással van a szív ritmuszavaraira. Később ezekből a megfigyelésekből indult ki és fejlődött a bizonyos gyógyszerek, például a ritmusszabályzók (digitálisok) előállítása. Mindaz, amit ma szintetikusan, mesterségesen állítanak elő, valaha megtalálható volt a természetben.

Amiről beszélünk, úgy hívják, „biológiai” gyógyító szer. Ennek erejét és hatását egyre jobban kell ismernünk és elismernünk, mivel a civilizációs ártalmak egyre látványosabban jelentkeznek. Túl gyakran a legcsekélyebb fájdalmat, hétköznapi banális fertőzést, enyhe náthát azonnal és radikálisan a legrövidebb időn belül, vegyi úton előállított gyógyszerekkel igyekszünk leküzdeni. Ez elég kényelmes megoldás. A mellékhatások pedig nem észlelhetők annyira hamar (azért persze akadnak, vagy később jelentkeznek), hogy összefüggésbe hoznánk őket a gyógyszereléssel. Félreértés ne essék, nem estem át a ló másik oldalára, de nem maradtam csak az „egyiken” sem.

Nem azt mondom, hogy természetgyógyászat és csakis az, de azt sem, hogy csupán kémiai szerek.

Nézzünk néhány olyan konkrét esetet, ami alátámasztja az eddig mondottakat.

Hippokratész azt mondta: „Ami az egészségeseket jó egészségben tartja, az meggyógyíthatja a betegeket.”

Az egészség megőrzésére a nagyimnak is volt néhány jól bevált ötlete.

A lényeg: együtt kell élni a természettel, és nem ellene.

Először beszéljünk néhány univerzális, jó hatású termékről, amit megtalálunk a természetben, aztán nézzünk konkrétan gyakran előforduló betegségeket, ahol érdemes bevetni nagymamám praktikáit.

Itt van mindjárt az alma.

Már az édenkertben is körülötte ment a cirkusz, de – jó, ha tudod – sok drága, egzotikus gyümölcsöt simán legyőz. Régen jobban megbecsülték, megbecsültük, mint manapság. Nem maradhatott ki az uzsonnás zacskóból sem. Ha éhes voltam, és nem volt még itt az étkezés ideje, és nyafogtam, azt mondta a nagymamám: egyél egy almát. Aztán majd kapsz vacsorát, ha itt az ideje.

Nézzük, mit tud az alma:

Pektinje alkalmas a koleszterincsökkentésre, A-, B-, C-vitamin van benne, káliumtartalma kell a sejtlégzéshez, almaecet készül belőle, aminek a pozitív hatásait az utóbbi években egyre többet hangoztatják, joggal, hátráltatja az érelmeszesedést. Héjastól kell enni, mert ha meghámozzuk egy csomó hasznos anyagot dobunk ki. Székrekedés ellen és hasmenésre is jó (attól függően, hogy édes vagy savanyú almát eszel), az édes meghajt, a savanyú megfog. Rendben tartja a beleket, és még vizelethajtó hatása is van.

Az almát nem lehet eleget dicsérni. Felnőtteknek tanácsos havonta egyszer almanapot tartani. Ez tehermentesíti a bélrendszert. A lényeg, hogy ilyenkor egész nap csak almát együnk.

Nézzük tovább, pontokba szedve.

• a burgonya: diétában, hasmenésre jó. A-, B-, C-vitamin  és magnézium van benne. A havonta egyszer tartott burgonyanapnak tisztító hatása van
• a csalán a hajra és a körömre van gyógyító hatással. Vérzéscsillapító hatása erős menstruáció esetén nagyon jó.
• ecet, gyümölcsecetek: gyorsítják a zsír égetését, torokfájásnál érdemes őket gargarizálásra használni. Forró vízbe tégy egy evőkanállal, idd meg, fokozza az ellenálló képességet, és szépítőszernek is jó, fürdővízbe töltve serkenti a bőr vérellátását, rózsássá teszi azt
• glaubersó: rengetegen kínlódnak krónikus emésztési problémákkal. A legtöbbjük hashajtót szed, ami nem a legjobb megoldás. De ha éhgyomorra iszol egy pohár meleg vizet késhegynyi glaubersóval, az mindjárt segít. A glaubersó a tengervíz alkotóeleme, megtalálható sóbányákban, gyógyforrások vizében is. Goethe Karlsbadba, a mai Karlovy Varyba járt kúrákra
• fokhagyma: a jód,  a cink, a foszfor és a sok vitamin, főként B1- és B2-vitamin teszi értékessé. Kimutatták azt is, hogy a fokhagymaolajban lévő allicinnek baktériumölő hatása van. És ha még ez sem elég, tartalmaz akroleint (ez egyébként a vöröshagymában is megtalálható), amiről kiderült, hogy az egyik leghatékonyabb csíraölő anyag.  Magyarul, segít a fertőzések esetén. Megemlítendő még a fokhagyma vérnyomásra gyakorolt kiváló hatása is
• fürdők: olajos fürdő száraz bőrre. Tejes-mézes fürdő: fokozza az anyagcserét, felfrissít, puhává, selymessé teszi a bőrt. Szénavirág-fürdő: ízületi fájdalmakra, és húzódásokra jó (szénakivonat kapható gyógynövényboltokban)
• hólyaghurut, felfázás esetén: zsurlótea, kamilla- vagy apróbojtorján-tea nagyon jó lehet. A másik, szintén hatékony megoldás a melegkrumpli-borogatás (héjában főtt meleg krumplit tegyél konyharuhába, és helyezd a has aljára). Jó, ha savasítjuk a vizeletet, ehhez egy pohár meleg vízbe önts egy evőkanál almaecetet, ez kioldja a baktériumokat a szervezetből
• komló: aki éjjel 2-3 között felébred, este igyon komlóteát – vallotta a nagymamám. A sör is a komlónak köszönheti kellemes ízét – mondják azok, akik szeretik azt az italt
• méz: ez is sokszor szerepelt a nagymamám arzenáljában. Kívülre és belülre is. Bár tartott is kicsit tőle, mert azt mondta, arra érzékeny emberek kiütésesek lehetnek tőle (azóta köztudott, a méz olykor allergizálhat is)
• pattanásokra: élesztő, diéták, gyógytea, csalántea, nyírfalevél volt a javaslat
• retek:  az epepanaszokra hatásos, segíti az emésztést
• gennyes, benőtt köröm esetén paradicsomot húzott a fájdalmas ujjunkra, és bedunsztolta; reggelre lement a pirosság, megszűnt a fájdalom
• rovarcsípésre is akadtak javaslatai: illóolajak, eukaliptusz. A darázs utálja a levendulát, néhány cseppet kockacukorra cseppentett, el kellett szopogatni, ideig-óráig távol tartotta a támadókat. A csípést a nyállal elkevert só csillapítja
• sárgarépa: segít a barnulásban
• a spárga vízhajtó
• a spenót és a zeller tisztít, méregtelenít
• az uborka megszépíti a bőrt.

Jöhetnek további nagyipraktikák?

Asztmás voltam, a nagyi hagymateával kezelt, ami nem a leginkább javasolt „gyógymód” – elsősorban a borzalmas íze miatt. Mi jó még? Légzésgyakorlatok, friss levegő, úszás, és szintén a tökéletes légzés miatt: fúvós hangszer használata és a lufifújás olyasvalami, aminek gyakorlásával a helyes légzés elsajátítható

Segít a sógőz, vagyis egy maréknyi sót forrásban lévő vízhez adni, és ennek a gőzét három percen át mélyen belélegezni. Ez fertőtleníti és megtisztítja a nyálkahártyát.

• méregtelenítésre, erősítésre zsályatea ajánlott, ez a máj és a vese méregtelenítő munkáját támogatja
• köhögési, fulladási rohamnál egy csepp kámforolaj egy kockacukorra cseppentve görcsoldó hatása miatt megkönnyebbülést hozhat, igaz, ennek is borzalmas az íze
• aztán itt a borsmenta fő alkotóeleme, a mentol: fürdővízhez adva segít megfázásnál, fertőzések leküzdésében, ezenkívül teaként erősíti a gyomrot és segíti az emésztést. A sokat emlegetett, és nem keveseknek gondot okozó koszmót (pici babák fején látható felrakódás) is sikeresen lehet vele kezelni: néhány púpozott evőkanál borsmentát fel kell főzni egy liter vízben, 10-15 percig állni hagyni, majd leszűrni; hajmosás után, amit ugye mindennap elvégzünk a kis csecsemőnél, ezzel öblítjük le a fejet, és érdemes kicsit be is masszírozni a fejbőrbe. Még valami: a borsmentatea fogfájásra, fogínyproblémákra is hatékony segítség, öblögessünk vele.
• a cékla az egyik nagy kedvencem. A színe, a vágási felülete is gyönyörű, nem beszélve arról, hogy ásványi anyag és vitaminbomba a természetből. Szinte valamennyi vitamin megtalálható benne, valamint kálium, kalcium, foszfor, jód, vas, réz és nyomelemek is. Segíti az emésztést, enyhe vízhajtó, és a húgysav kiválasztását serkenti, ami, ha lerakódik az ízületekben, tudjuk, sok panaszt okozhat. A cékla festékanyaga elősegíti a vörösvértestek képzését, vérszegénység esetén a legjobb természetes gyógymód. A rákos sejtek burjánzása ellen is hatásosnak mondják, mivel aktivizálja a sejtek légzését.
• nagyi a csírákkal is megelőzte a korát. Voltak érdekes lyukas tálkái, és azokban, akkoriban úgy hittem, füveket növesztett, amiknek a tetejét néha ollóval levágta, és megszórta vele az uzsonnára adott vajas kenyeret. „Egészséges és finom, edd meg szépen!” – mondta. Hogy egészséges, az nem nagyon érdekelt, de finom és különleges volt. Aztán sokkal később utánanéztem, és ezt találtam
  • bíborherecsíra: jó epe- és májbetegségben, energetizál, tisztítja a vért, fokozza a férfierőt. A 19. században a torok- és a gyomorrák gyógyszerének ismerték az orvosi könyvek
  • lilakáposzta-csíra: daganatnövekedést blokkoló enzimeket tartalmaz
  • zsázsacsíra: vizelethajtó és egyben vérnyomáscsökkentő, rendszeres fogyasztásával megelőzhető a szívinfarktus
  • görögszénacsíra: koleszterincsökkentő, hangulatjavító, serkenti és regenerálja az idegsejteket, segíti az emésztést; tehát nem kell antidepresszáns, koleszterincsökkentő tabletta és memóriajavító gyógyszer
  • lucernacsíra: segíti a kötőszövetek rugalmasságát és a tejelválasztást
  • és van még a retekcsíra, a lencse, a bab, a borsó csírája, és a brokkolicsíra. Érdeklődj, vagy csíráztass magad, és építsd be az étrendetekbe. Megéri.

Van még két aduász, így mondta a nagymamám, és valóban így van. Hogy melyek ezek?

• A helyes légzés, amit úgy taníthatsz meg játszva a gyereknek, hogy versenyzel vele. Ki és be és ki és be, és nézd, hová száll a lélegzeted… Jó játék, hidd el, és nem is játék. Mindenkinek jót tesz. Elcsendesít, ha kiborít valami vagy valaki, időt ad a gondolkodásra… Számolj tízig, vagy vegyél húsz levegőt… Próbáld ki, és láss csodát.
• A víz, ami a nagyim szerint éppoly fontos, mint a levegő (szerintem is! – ha ugyan néha nem jobban):
  • egy pohár tiszta víz
  • egy zuhanyzás
  • egy lábfürdő
  • én azért hozzáteszem: lábfürdő helyett egy kád meleg víz, és talán napi 30 perc-1 óra úszás.
• és még egyszer a Jolly joker: az alma.

Ez volt a szentháromság.

Van egy angol mondás, amit a magyar is átvett:

mindennap egy alma az orvost távol tartja (An apple a day, keeps the doctor away.)

Hozzáteszem:

mindennap mozogj, ússz vagy fuss egy órát, és ritkán lesz szükséged orvosra.

Olvass, érdeklődj, figyelj, próbáld ki, és ami beválik, mindig add tovább.

És persze, nevess, nevessetek sokat!

Hiszem, hogy boldog gyereket csak boldog szülők képesek nevelni.

A napokban láttam egy filmet, abban hangzott el a mondat: „Úgy élj, hogy ha a gyerekeid a becsületességre, a tisztességre vagy a vidámságra gondolnak, te juss az eszükbe.” Lehetetlen?

Szerintem nem. Legalább próbáld meg. A nagymamámnak sikerült.