2007. július 31-én Kevin Garnettet minden idők egyik legdurvább cseréje keretében szerezte meg a Boston Celtics: hét játékost, készpénzt és draft-cetliket (az NBA-drafton választják ki a profi csapatok az egyetemről jelentkezőket) adtak az akkor már veteránnak számító kosárlabdázóért, így a már korábban Bostonba igazoló triplakirály Ray Allennel és az ősbostoni Paul Pierce-szel létrejött az új Nagy Hármas.
Miről is beszélünk pontosan?
A 2007-2008-as szezon előtti tizenöt évben mindössze hatszor jutott rájátszásba az óriási hagyományokkal – 16 bajnoki címmel – rendelkező Boston Celtics. Az aranykor, az 1960-as évek már nagyon messzinek tűntek, az utolsó bajnoki címet pedig az első Nagy Hármas, a Larry Bird, Kevin McHale és Robert Parish fémjelezte csapat szállította még 1986-ban.
Az újkori NBA-ben – értem itt az 1980 óta eltelt időt – nem szokatlan, hogy egy csapatban játszanak a legjobbak. Ez három módon jöhet össze:
- a csapatok belenőnek a szerepbe, ilyen a 80-as évek végi Boston Celtics (Larry Bird, Kevin McHale és Robert Parish) vagy kicsit később a San Antonio Spurs Tim Duncannel, Tony Parkerrel és Manu Ginobilivel.
- a csapatok belenőnek úgy, hogy a kettő sztár mellé hozzáadnak egyet – a legendás Chicago Bullsban Michael Jordan és Scottie Pippen mellé érkezett Dennis Rodman
- cserék útján, lásd Boston Celtics, 2007.
– kezdi Tőrös Balázs, a Sport TV és a Trash Talk szakértője.
A különbség abban rejlik a régi és a 2007-es bostoni összeállás között, hogy utóbbi rögtön az első szezonban eredményes volt, azonnal bajnokok lettek, ez pedig olyan lavinát indított el, amelyet még ma is érzünk a ligán.
Tőrös azt mondja, akkor jöttek rá a csapatok (és LeBron James) arra, hogy ha minél hamarabb nyerni akarnak, akkor az a megoldás, ha kidobják a kukába az építkezést, és összevásárolják a csapatot olyan veteránokkal és már kipróbált sztárokkal, akikkel nem kell kettő, három, öt évig bíbelődni, azonnal meg lehet célozni a végső sikert.
Pontosan ezt próbálta megcsinálni a Miami Heat, amikor 2010-ben összehozták Garnették ellenpólusát LeBron Jamesszel, Dwyane Wade-del és Chris Bosh-sal. Akkor Wade volt a házigazda, ő mellé/hozzá szerződtek Jamesék. Csak volt egy kis bibi.
Bostonban nem volt olyan probléma, mint Miamiban: mindhárman szívtak a karrierjükben addig a pontig, így pontosan tudták, miért álltak össze. Garnett Minnesotában sínylődött, Allen Seattle-ben szenvedett, Pierce pedig Bostonban kapta a pofonokat
– mondja Tőrös, majd hozzáteszi: az, hogy egymásmellé teszünk szorosan három szupersztárt, nem jelenti, hogy kész, slussz, passz, megvan a bajnoki cím. Ennél sokkal többre van szükség, és Miamiban, máshol meg főleg, nem volt meg a széknek, csak három lába.
Jó, jó, de óriási kockázat a Nagy Hármas-biznisz
A Miami Heat végül LeBron James vezetésével – majd az időközben odaigazoló, és régi barátainak hátat fordító Ray Allen kulcstripláinak köszönhetően – két bajnoki címet nyert négy év alatt, ergo kimondhatjuk, sikeresnek bizonyult a formula. Csakhogy ez nem ment, és a jövőbe sem fog egyik napról a másikra menni. Hatalmas kockázat és komoly lemondás van egy-egy ilyen módon megszerzett bajnoki arany hátterében.
Ha belegondolunk – vegyük például a Los Angeles Lakerst, ahol Kobe Bryant mellé odavitték Steve Nasht és Dwight Howardot pár éve -, nem mindig sikerül eredményes Nagy Hármast összerakni. Nagy áldozatokkal jár három egót egymásra rakni, hiszen a nagy sztárokból minimum egyiknek vissza kell lépnie a másik kettő javára. Na de ki lesz az? Miamiban Bosh-nak jutott a szerep , neki nem volt más lehetősége. Négyből kétszer bejött
– így Tőrös, majd elmondja, a kirakós legfontosabb elemei párhuzamosan a sztárokat kordában tartó edzők, és a minél több hasznos kiegészítő játékos. Ha valamelyik puzzle-darab hiányzik, leshetünk, mikor leszünk eredményesek.
Ezt a Lakersben nem tudták Bryant mellett megoldani 2012-ben, de megemlíthetjük az Oklahoma City Thundert is, ahol néhány éve még egy csapatban játszott a liga jelenlegi öt legjobb játékosából három, Kevin Durant, Russell Westbrook és James Harden. Utóbbi hármas helyzete némileg különbözik a többiekétől, hiszen nagyon fiatalon, tán még kiforratlanul kerültek egymás mellé, így nem volt meglepő, hogy bár bejutottak a 2012-es döntőbe, ott a Miami Heat ellen nem tudtak nyerni. Azóta már csak Westbrook játszik Oklahomában.
Mi lehet akkor a megoldás?
Az idei nyáron is volt egy-egy nagyobb igazolás, hiszen a már említett James Harden mellé a liga talán legjobb irányítója, Chris Paul igazolt a Houton Rocketsbe; Westbrook pedig az NBA egyik legkeresettebb szupersztárját, Paul George-ot kapta társul Oklahomában. Ez lenne a megoldás? Minél több nagyágyú egy csapatban, aztán hajrá?
Nem feltétlen ez a követendő cél, mert még nem találtak ki jobbat a szisztematikus csapatépítésnél. Semmi nem üti a jó draftot, a jó cseréket, a jó döntéseket. És akkor ott van még a szerencse faktor
– mondja Tőrös, aki itt az utóbbi évek legjobb csapatára, a sokak szerint a legendás Michael Jordan-féle Chicago Bullsra hajazó Golden State Warriorsra gondol.
Az NBA-ben létező fizetési sapka megnövelése pont úgy és abban a pillanatban érte a Golden State Warriorst, hogy a draftokról kiválasztott, aztán szépen a világ legjobbjai közé emelkedő Steph Curry, Klay Thompson és Draymond Green olyan szerződésekkel játsszon, amelyek lehetővé tették, hogy együtt maradjon a csapat magja
– így, mondja Tőrös, majd hozzáteszi, Oaklandben sikerült még az extraklasszis Kevin Durantet is megszerezni, és már nem Nagy Hármasról, hanem Nagy Négyesről beszélhetünk az ő esetükben. De ez sem volt ingyen, ki kell emelnünk az edzőt, a játékosként Jordan mellett három, San Antonióban pedig kettő bajnoki címet nyerő Steve Kerrt is, akinek egyedi filozófiája, stílusa és világképe elengedhetetlen a sikerhez.
Ennek ellenére a következő éveket még biztosan a nagy összevásárlások uralják majd a ligát, hiszen a sapka akkorát növekedett, hogy kettő-három sztár simán összeállhat. Ez akkor is így van, ha néhányan az elmúlt szezonok során rájöttek arra, hogy a Golden State Warriors módszere lehet a nyerő.
